Tanári szoba 1. – A tanítás mint showbiznisz

Ezután rendszerint arra jutok, hogy annál izgalmasabb egy óra, minél változatosabb. Legyen benne egy kis videó, a tanár ne szövegeljen húsz percnél többet, legyen páros vagy csoportmunka, továbbra is kérjem ki a véleményüket a művekről, az óra anyaga kapcsolódjon az diákokat érdeklő témához, a tananyag kötődjön a hétköznapokhoz, a híradó vagy az online magazinok szalagcímeihez, egy mémhez vagy egy popslágerhez.

A mai tanár olyan, mint egy producer, egy menedzser, egy DJ és egy rendező keveréke, aki egy pörgős kis estét (értsd: délelőttöt) rendez a diákjainak.

De akár nevezhetnénk reklámszakembernek is, aki egy ma már alig eladható árut próbál rásózni a közönségre: az irodalmat. Ha pedig ezt ügyesen csinálja, a diákok rájönnek, hogy az irodalom egy termék, ami hasznos az élethez, akár egy régi kávédaráló. Rájönnek, hogy nemcsak kávét lehet darálni vele, hanem cukrot is, amiből porcukor lesz!

Ezekből okulva ezt az évet ritkán kezdtem úgy, hogy „nyissátok ki a tankönyvet vagy a szöveggyűjteményt az adott oldalon”. Inkább vetítek egy videót, egy klipet, mondok egy sztorit gondolatébresztőnek, mindenképpen a jelenből indulok el, hogy eljussak száz vagy kétszáz évvel korábbra. De az is lehet, hogy felvillantok egy fotót, mert ez az Y-on túli generáció sokkal inkább képekben gondolkodik, mint mondatokban.

Vegyük példának Móriczot! Dögunalom szegény a mai tizenéveseknek, vagy legfeljebb a Tragédia után azt mondják rá: „ez egy beteg állat”. Legtöbbször egyébként tényleg ez hangzik el, amikor véleményezni kell a novellát vagy a Barbárokat. A tanterv szerint még egy regényt is olvastatni kellene népies, brutalitásra hajlamos Zsigánktól. Ilyenkor számba kell venni, milyen lehetőségeink vannak, hogy életet leheljünk a szövegbe, adott esetben a Rokonokba.

Semmiképpen se áruljuk el, hogy az óra témája egy regény lesz, pláne azt, hogy Móriczé!

A tananyag egy ijesztő fogalom, így előnyünk származhat abból, ha nem tudják, ők most éppen tanulnak-e.

Ezért valami könnyeddel és közelivel kezdek, például Bödőcs Tiborral. Ő nálam sokkal jobb a stand up comedy-ben, és erősebben leköti a figyelmet, mint egy tanári monológ. Ráadásul Addig se iszik című paródiakötetében Retyerutyák címen parodizálta, aktualizálta a Rokonokat. 

Ezután már lehet beszélni arról, hogy mi a témája az írásnak, hogyan viszonyul például a politikához Bödőcs paródiája. Amennyiben bátor magyartanárok vagyunk, semmiképpen se vetítsük le végig a videót. Ne feledjük, a dolgunk az érdeklődés felkeltése, és ha hagyunk egy kis hiányt a szenzációéhes tanítványokban (erre nevelte őket a világ), akkor maguk állnak neki kutatni.

Kép: Unsplash

Ám ilyenkor még mindig nem vagyunk Móricznál, de talán már érdeklődnek a termékünk iránt. Érdemes hát részleteket olvasni a Rokonokból csoportmunkában, vagy igény szerint együtt is, majd ezt közösen megbeszélni, értelmezgetni. Az írásnak ilyenkor már presztizse van előttük, de nem a szöveggyűjtemény, a tanár vagy a tankönyv miatt, hanem mert egy számukra ismert celeb, sztár, idol is ugyanezzel foglalkozott.

„Mekkora királyság már, hogy a Bödőcs így megírta ezt” – mondják, és már Bödőccsel el is adtuk Móriczot.

Elképzelhető, hogy ekkor már sokan érzik, erre ment ki a játék, megint olvasniuk kell. Fintorognak, homlokot ráncolnak, és legszívesebben elővennék a mobilt, hogy rögtön posztolják: unják magukat. Ezért érdemes ügyelni a mértékre és a megfelelő részletekre. Csak néhány bekezdést bír el a türelmük, hiszen ők már nem hasábban, sorban, oldalban, hanem Facebook-posztban, Insta-posztban vagy Twitter-üzenetben gondolkodnak. Ha ezek a bekezdések olyan témáról szólnak, mint a hírfolyamuk, nyert ügyünk van.

„Maguk vesztegettek-e már meg valakit?” – kérdezem tőlük. Felháborodva mondják, hogy ők még kicsik ehhez. Ilyenkor szoktam kivetíteni három lehetőséget, amelyek közül kiválasztják azt, amelyik véleményük szerint korrupt:

1. egy politikus egy cég élére juttatja a barátját, akitől szívességet vár el

2. a beteg hálapénzt ad az orvosnak a jobb ellátás reményében

3. a diák érettségi előtt ajándékot ad a tanárnak.

Ekkor indul meg igazán a vita – főként a második és a harmadik esetről. Lassan-lassan, egymás véleményét hol kiegészítve, hol ellenpontozva eljutnak addig, hogy mindhárom eset korrupt. A hálapénz ugyanúgy, mint a diák ajándéka, aki egy jobb érettségi osztályzatban is reménykedhet. Ha mindezt az érettségi után adná, már nem lenne félreérthető. Ebben nem ért egyet mindenki, de nem is ez a cél, hanem a véleménykülönbség elfogadása, a hozzászólás és a türelem gyakorlása. Már nem ordítják le egymást, mint néhány évvel ezelőtt, hanem várnak, amíg szót kapnak.

A magyartanárnak csalnia kell, hogy sikeres legyen. Ehhez ismerni kell diákjai igényeit, fogyasztási szokásait, és magának is egy kulturális szolgáltatást kell nyújtania. Móricz jól csomagolva egy menő termék. Retrós íróbácsi, akivel még mindig foglalkozik a showbiznisz.