Új terápiában reménykedhetnek a szkizofrén betegek: enyhülnek a téveszmék, hallucinációk, üldözés-érzetek, erősödik a valós öntudat

Virtuális valóság a gyógyításban

Fehér homokos tengerpart, ameddig csak a szem ellát, mintha a Maldív-szigeteken egy koktél mellett üldögélne az ember. Néhány gombnyomás után már egy sziklás hegység tetején ülök, alattam a végtelennek tűnő mélység. Snitt. Űrállomáson vagyok, körülöttem a naprendszer bolygói. Mindez nem álom, hanem a virtuális valóság teremti meg. És nem egy VR-játékteremben, hanem a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának egyik szobájában, egy VR-szemüvegen keresztül.

A VIII. kerületi épületben dr. Vass Edit fogad és mutatja be a módszert. A klinikai szakpszichológus-pszichoterapeuta részt vett abban a kutatásban, amely során szkizofrén betegek ellátásába bevontak egy világviszonylatban is újdonságnak számító módszert, a Virtuálisvalóság-terápiát (VR-ToMIS). 

A virtuális valóság ugyanis már nemcsak a szórakozásban van jelen, hanem a gyógyításban is nyújthat segítséget.

A SE klinikáján a mentális betegségek széles spektrumát kezelik, kezdve a szorongástól egészen a súlyosabb pszichózisig. Járó- és bennfekvőrészleg egyaránt működik a Balassa utcában, illetve van egy nappali kórházuk is, ahol a pszichiátriai betegek rehabilitációjában, visszailleszkedésében nyújtanak segítséget. Nemzetközi szinten az 1990-es évek óta alkalmazzák, de nálunk csak 2005 óta foglalkoznak vele, kezeltek már vele magasságfóbiát is, a szkizofrén betegek bevonása pedig 2019-ben kezdődött el.

A szkizofréniát ismétlődő pszichotikus állapotok kísérik, ilyenkor az érintett kapcsolata megszakad a valósággal. „Meglehetősen sokféle tünet jelentkezhet: akusztikus hallucinációk, téveszmék, üldöztetéses élményeik vannak a betegeknek. Gondolkodásuk gyakran nehezen érthető, nehezen követhető, logikátlan. Van, hogy ez a beszédükben is érzékelhető. Mindez hatással van a beteg viselkedésére, kapcsolatrendszerére” – kezdi Vass Edit.

Nyolcvanezren érintettek itthon
A szkizofrénia ún. spektrumbetegség, különböző súlyosságú, változatos tünetekkel jár együtt, amelyek érintik az érzékelést, figyelmet, az érzelmi-akarati életet, a viselkedést, illetve ezekhez gyakran társulnak jelentős szociális és foglalkozási zavarok is. Fázisokban alakul ki, leggyakrabban fiatal felnőttkorban. Nők esetében kritikus a gyermekszülés és a változás kora. Kialakulásában genetikai és környezeti tényezők egyaránt szerepet játszanak. A világ minden országában, kultúrától függetlenül, a népesség mintegy 1 százaléka, azaz hazánkban kb. 80–85 ezer ember küzd a betegséggel.

Kép

Kép: Semmelweis Egyetem, Barta Bálint

Nehezen tudnak visszailleszkedni a társadalomba

A problémát az jelenti, hogy sokan nem kapnak időben segítséget. Alapvetően gyógyszerrel kezelik a betegséget, még nem általános a szocio- és pszichoterápiás módszerek alkalmazása. „Már nagyon sok hatékony gyógyszer áll rendelkezésre, aminek köszönhetően a hallucinációkat, téveszméket jelentősen tudjuk mérsékelni. Ennek ellenére komoly nehézségeik maradnak a betegeknek, többek között a mentalizációs képességek terén” – magyarázza a szakember. 
De a szakszavakon túl mi is az a mentalizáció? A lényege, hogy a szkizofréniával küzdők gyakran nehezen mérik fel egy beszélgetés során a másik ember szándékát, érzéseit. Egy egyszerű párbeszédet le lehet velük folytatni, de ha azt kérdezzük tőlük, hogy egy harmadik embernek – aki nincsen jelen – milyen gondolatai, érzései lehetnek, azt már nehezen tudják felmérni.

Ezen túl a metaforákat, humort, iróniát sem tudják értelmezni, amiből félreértések születhetnek.

„Mindezek miatt nehezen tudnak visszailleszkedni a társadalomba: beszélgetni, kapcsolatokat kialakítani, munkahelyet találni. Ezekben a helyzetekben sokszor a szocio- és pszichoterápiás módszerek is tehetetlenek” – hangsúlyozza dr. Vass Edit. A Semmelweis Egyetemen ezért olyan mentalizációs tréninget szerettek volna fejleszteni, ami javít a klienseik életminőségén, így került képbe a virtuális valóság. Feltételezték, hogy a készségek gyakorlása egy virtuális világban sokat lendíthet a kezelés sikerességén. Hogy hogyan zajlik egy ilyen ülés? Mindig csak ketten vannak jelen: a pszichoterapeuta és a beteg. Rehabilitációban résztvevő járóbetegekről van szó, akik rendszeresen járnak pszichiátriai kontrollra, de csak akkor vehet részt valaki ezen a terápián, ha szedi mellette a gyógyszereit. 

Párizsi terasz vagy új lakásba költözés

„Minden alkalommal más helyzetet szimulálunk. A páciens mellett vagy vele szemben egy avatar (valósághű figura, virtuális ember – a szerk.) ül, vele tud kommunikálni. Előre megírt dialógusokat – amikbe például metaforákat, iróniát építenek be – hallhatnak fülhallgatón keresztül a betegek, miközben virtuálisan más és más környezetben vannak” – részletezi a szakember. 

Csak olyan helyszínekre vándorolhatnak a VR-szemüvegen keresztül, amelyek valós élethelyzetekben is reálisan előfordulnak. Így például az űrbe csak jutalomként „repülhetnek fel”. 

„A résztvevők kedvelték a párizsi kávézó teraszát vagy a japánkertet, viszont nem szerették, amikor új lakásba, új lakótárssal való összeköltözést szimuláltunk” – részletezi Vass Edit. Mint meséli, korábban a tesztelési fázisban – amikor még nem a betegekkel dolgoztak – akadt olyan környezet, ami ijesztő volt a tesztalany számára, így el is vetették. „Egy kempingben ült az illető és felsikoltott, mert lenézett, és egy kígyó mászott a lábán” – mondja. Őszintén, nem csodálkozom, valószínűleg én is így tettem volna, nekem már az említett sziklás hegységtől is előjött a tériszonyom…

A szkizofréniával együtt élő résztvevőknek a gyakorlatok során nemcsak az újabb és újabb helyszínekkel, hanem egy hozzájuk beszélő avatarral is meg kell barátkozniuk. Az avatar megszólítja a résztvevőt, és ő válaszol. Két szabály van: nem kérdezhet vissza, és mindenre válaszolnia kell. Arra is figyeltek, hogy ne egy géphanggal kelljen beszélgetni, ezért két önként jelentkező orvostanhallgató hangján szólalnak meg a „társak” a virtuális térben. Ha a résztvevő úgy érzi, nincs biztonságban, bármikor meg tudja szakítani a szimulációt.

Kép

Kép: Semmelweis Egyetem, Barta Bálint

„Nem célja pótolni a valós emberi kapcsolatokat”

„Nem az a célja a VR-terápiának, hogy pótolja a valós emberi kapcsolatokat, hanem az, hogy a beteg érvényes reakciókat tanuljon meg egy valósághű helyzetben, amiket utána a való életben is fel tud használni” – szögezi le a pszichoterapeuta, amikor arról kérdezem, nem hátrány-e a virtuális térben végezni a feladatokat. 

Mint mondja, pont, hogy előny, hogy a páciens egy ülés alkalmával többször is tud gyakorolni egy-egy helyzetet. 

A terápia során a brit vTime cég ingyenesen letölthető szoftverét használják, illetve egy másik érzelemfelismerő eszközt, a Temporal Disc Controllert, amely Takács Barnabás magyar fejlesztő munkája. „Ha a beteg végzett a szimulációval, leveszi a VR-szemüveget, és elmondja nekem, a terapeutának, hogyan érezte magát. De nem mindenkinek van meg ehhez a szókincse, valaki nem tudja szavakba önteni, hogy mit érzett. Ezért használjuk a temporal disc contoller gyakorlatot. A beteg egy 3D-s női vagy férfi arckifejezést lát a monitoron, az egeret mozgatva különböző érzelmek állíthatók be rajta. Így már meg tudja ítélni, ő maga be tudja állítani, hogy milyen érzelmi állapotban érezte magát, valamint milyen érzelmei voltak a mellette ülő avatarnak, miközben beszélgettek” – magyarázza a klinikai szakpszichológus.

A Virtuálisvalóság-terápiát 2019 eleje óta használják az egyetem klinikáján. Egyelőre tesztelési fázis zajlott, de a jövőben szeretnék az állandó betegellátás részévé tenni. 43 érintett szkizofrén beteg vett részt a kutatásban, a visszajelzések kedvezőek. „Volt olyan beteg, aki csak azért kezdte el szedni és azóta is szedi a gyógyszerét, hogy részt vehessen a tréningen. Rendszeresen haza akarják vinni a VR-szemüveget, hogy otthon is játszhassanak vele” – meséli a szakember.

Félelem az új módszerektől?

„Egyre-másra szaporodnak azok a cégek, amelyek egészségügyi VR-alkalmazásokat fejlesztenek. De ahhoz, hogy ezek a gyógyításban alkalmazhatók legyenek, fel kell mérni a hatékonyságukat. Ezt sok cég elmulasztja, így előfordulhat, hogy olyan szoftvert használ egy klinikus, amelynek a hatékonysága nem igazolt” – magyarázza a felvetődő problémákat Vass Edit. 

Annak, hogy széles körben elterjedjen, alapvető akadálya, hogy sok klinikai szakemberben még ellenállás van a technológia iránt, ezek a feltételezések és félelmek nehezen változtathatók. 

„Vannak, akik azt gondolják, a szemkontaktus mennyiségének csökkentése negatívan hat a terápiás kapcsolatra. Pedig a kutatások ennek ellentétét támasztják alá” – hangsúlyozza. Hozzáteszi, folytatni szeretnék a Virtuálisvalóság-terápia használatát, de ehhez több képzett szakemberre lenne szükség. A módszert tavaly iparjogvédelmi oltalom alá helyezték, és a tervek szerint a következő két évben megszervezik az oktatását, aminek köszönhetően szélesebb körben is elérhetővé válhat. Jelenleg nem TB-finanszírozott, ugyanakkor a klinika betegei számára igény esetén most is tudják biztosítani.