Szerzetesek, lundák és Jedik Szent Mihály arkangyal szigetén

Borongós időben futnak ki a kishajók Portmagee kikötőjéből a nyílt óceán felé, megcélozva a két távoli Skellig-szigetet. Szemerkél az eső, az égen és a vízen a szürke, a kék és a fehér ezer árnyalata keveredik, úsznak a felhők a szélben. Sirályok kísérik rikoltozva a hullámokon billegő hajókat, amelyek lassan megérkeznek az óceánból kiugró szigethez. A látogatók a felfelé vezető, sokszor igen meredek, régi lépcsőket megmászva jutnak el az ősi kolostorhoz. A kilátás minden irányban lélegzetelállító, a csúcsról a hajók már csak apró maketteknek látszanak. A zöld növényzetben lundák tipegnek, ügyet sem vetve a fényképező turistákra.

Zarándoklat Isten szeretetéért

Réges-régen, egy messzi-messzi szigeten élt egy apát és tizenkét szerzetes. Méhkas alakú kőkunyhókban laktak, és főként imádkozással és tanulással töltötték a napjaikat.

Emellett hihetetlen erőfeszítéssel építkeztek a sziklákon és a sziklákból, rendben tartották a lépcsősorokat és az ösvényeket. A szigorú étrendet követő szerzetesek főként a saját maguk által termesztett növényeket, esetenként halat, madarak húsát és tojásait fogyasztották. Ivóvizet egy gondosan megtervezett vízgyűjtő és tisztító rendszerből nyertek.

Kép

A kora középkorban az ókeresztény egyiptomi remetékhez hasonlóan a Kelta Egyház szerzetesei közül sokan önkéntesen száműzetésbe vonultak. Isten iránti szeretetük bizonyítékaként elhagyták az otthonukat és a családjukat, hogy a világtól elvonulva, egyszerű és lemondásokkal teli életet éljenek. Ez a kivonulás a világból a peregrinatio pro amore Dei, vagyis zarándoklat Isten szeretetéért. Írország nyugati partjainak számos szigetén találunk korai keresztény kolostorokat. Szent Finnian szerzetesei vélhetően a 6. század végén alapítottak kolostort a Skellig Michael-szigeten, amely a következő hatszáz év során az ír keresztény szerzetesek fontos központjává vált. Nem lehet biztosan tudni, hogy a szerzetesek a klíma hidegebbre fordulása és a viharok gyakoribbá válása, vagy az ismétlődő vikingtámadások, esetleg az ír egyház átalakulása miatt hagyták-e el végül elszigetelt otthonukat. Valószínűleg ezen tényezők mind szerepet játszottak abban, hogy a közösség a 12. század végén a ballinskelligsi apátságba költözött.

A Skellig Michael-sziget 1996 óta szerepel az UNESCO Világörökség listáján. A Műemlékek és Helyszínek Nemzetközi Bizottsága „kivételes univerzális értékként” és „a korai vallási létesítmények kivételes példájaként” jegyzi.

Madárparadicsom

A számos tengeri madárkolóniának otthont adó Skellig-szigeteket 1986-ban különlegesen védett területnek nyilvánították. Szulafélék, sirályfélék, vándorsólymok, viharmadarak és alkafélék fészkelnek a sziklákon.

A Skellig Michael-szigeten túrázva rengeteg lundával találkozhatunk, és egészen közelről megfigyelhetjük ezeket a különleges, kissé mókás kinézetű madarakat, ők ugyanis nem félnek a látogatóktól.

Május és szeptember között minden évben több mint húszezer pár tengeri szula érkezik a szomszédos Little Skellig-szigetre, amely így a világ második legnagyobb tengeri szula fészkelő helyének számít. A sziget mellett elhajózva hallhatjuk a rikoltozást, és láthatjuk, hogy a sziklákat és az eget valósággal ellepik a madarak.

Kép

Jedi-szentély

A világítótorony automatizálása óta a sziget lakatlan, eltekintve Luke Skywalkertől, aki itt töltötte élete utolsó éveit, mielőtt eggyé vált volna az Erővel. Ez természetesen csak tréfa, de a Star Wars utolsó trilógiájának rendezői, J. J. Abrams és Rian Johnson valóban a Skellig Michael-szigetet választották az Ahch-To bolygó, a Jedi Rend szülőhelye és az első Jedi-templom helyszínének megjelenítéséhez. J. J. Abrams, Az ébredő Erő című epizód rendezője minél hitelesebb és valóságosabb helyszínt keresett, és saját bevallása szerint egészen meglepődött, amikor megkapta az engedélyt arra, hogy a Skellig Michael-szigeten forgasson. Igaz, az engedély csak pár napra szólt, ugyanúgy, mint Az utolsó Jedik című epizód esetében, így számos jelenetet Írország más, hasonló jellegű vidékein vettek fel a filmkészítők. A Skellig Michael szépsége és különlegessége ugyanúgy elbűvölte a stáb tagjait, mint a nézőket, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a filmek bemutatása óta ugrásszerűen megnőtt a szigetre látogatók száma.

Turizmus

Bár a pandémia miatt most csak képzeletben utazhatunk, elképzelhető, hogy jövő tavasszal már ellátogathat a Skellig-szigetekre, aki kedvet kapott hozzá. Magyarországról Kerry vagy Cork repterére érdemes érkezni, onnan pedig bérelt autóval lehet eljutni Portmagee-be. Ennek a hangulatos falunak a kikötőjéből indulnak reggelente a kishajók.

Kép

Fontos tudni, hogy naponta csak 180 fő léphet a szigetre, ezért, ha szeretnénk partra szállni, akkor hónapokkal korábban le kell foglalni a helyünket a hajón, és a megközelítőleg ötórás időtartamú „Landing Trip”-re kell jegyet vennünk.

Ez a fajta túra május közepétől szeptember végéig elérhető.  A hajókon általában tizenkét fő fér el, az útra mentőmellényt és vízhatlan öltözéket biztosítanak a szervezők. A megfelelő ruházat kiválasztására érdemes odafigyelni, mert nyár közepén is előfordulhat, hogy zord időben kell kihajózni, és az időjárás nagyon változékony a nyílt óceánon. Szélsőséges körülmények – például vihar – esetén törlik a túrákat. Az utazás a hajó típusától és a hullámzástól függően 45–90 percet vehet igénybe. A szigeten 640 ősrégi lépcsőfok vezet fel a kolostorhoz, ezek egy része töredezett, magasságuk egyenetlen. Az út többnyire meredeken halad felfelé, és nedves időben a lépcsőfokok csúszhatnak. Tíz évnél fiatalabb gyerekek számára a túra nem ajánlott.

A Skellig Michael-sziget látogatásához tippek és biztonsági tanácsok az alábbi videóban találhatók.

(Forrás: Wikipédia)