Egy bátor nő, aki átfért a Tű-fokán, és a házassága egy barlangban kezdődött
A túrázás és a barlangászat szeretete hozta őket össze, nekik köszönhetjük a budapesti Szemlő-hegyi-barlang felfedezését. Szekula Mária elsőként mászott át a Tű-fokának nevezett nyíláson, megkönnyítve ezzel Kessler Hubert további munkáját. A közös túrázásokból aztán szerelem lett. Esküvőjüket Aggteleken, a Baradla-barlangban tartották. Állítólag ahogy kimondták a boldogító igent, overallt húztak, és barlangtúrára indultak.
Egy képzőművész és egy barlangász
Gyermekkoráról nem sokat tudni, annyi biztos, hogy Budapesten 1908. június 29-én látta meg a napvilágot. Szekula Mária eredetileg képzőművész volt: festett és szobrokat készített. Főként emberfejeket, alakokat mintázott, de készített kisplasztikákat is, gyakran állatokról. Festményein a természetben látottakat örökítette meg.
Ahogy az alkotásaiban, úgy a mindennapokban is a természetközeliséget tartotta szem előtt. Nevét elsősorban nem az alkotásairól, hanem onnan ismerhetjük, hogy a budapesti Szemlő-hegyi-barlang felfedezésében elévülhetetlen érdemeket szerzett. De hogyan lett egy fiatal képzőművészből barlangász? Szekula Mária a húszas évei elejétől Kessler Hubert hegymászó barlangi túráinak rendszeres résztvevője volt.
Az 1907-ben, erdélyi szász családban, Nagyszebenben született Kessler a hazai barlangkutatás egyik legjelentősebb alakja volt. Édesapja szenvedélyes vadászként sokszor magával vitte lesre, keresztnevét is édesapja vadászszenvedélyének köszönhette, mivel születése napja, november 3. a vadászok védőszentjének ünnepe. A gyerek Hubertet viszont nem a vadászat ejtette rabul, hanem a barlangok érdekelték, amik előtt megpihentek.
Tizennégy évesen ruhaszárító kötélből és seprűnyélből eszkábált eszközökkel ereszkedett le a Solymári-barlangba.
Rögös út vezetett számára a gimnáziumtól a kadétiskolán és a mérnöki pályán át a földtudományi tanulmányokig. A Budapesti Műszaki Egyetemen általános mérnöki diplomát szerzett, ezt követően földrajz, földtan és őslénytan tárgyakból szerzett oklevelet. Hegymászó, könnyűbúvár, barlangok feltárója és idegenforgalmi szakember – sokféle tapasztalatot gyűjtött.
Kessler Hubert a barlangkutatást a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület Barlangkutató Szakosztálya (BETE) tagjaként kezdte meg, itt történt a már említett nagy találkozás Szekula Máriával is, aki 1927-től aktív résztvevője volt Kessler hegymászó és barlangi túráinak.
Hogyan fedezték fel a Szemlő-hegyi-barlangot?
A fiatal lány odaadó társa volt a férfinak a nehéz sziklafalak leküzdésekor, a barlangok feltárásában – később a kutatómunkában és a mindennapok kihívásaiban egyaránt. Nem zavarta, hogy ő csak kísérő, akinek eredményeit senki sem emeli ki, pedig hegymászó és barlangkutató teljesítményeivel kiemelkedett a női barlangászok közül. Kevesen tudják, hogy fontos szerepe volt a Szemlő-hegyi-barlang felfedezésében.
A hajdani szőlőskertek, pincék és présházak helyén az 1920-as évektől kezdtek villaépítkezésekbe a korszak tehetős családjai, sok esetben a helyi kőzetet használva építőanyagként. Ehhez köthető a Szemlő-hegyi-barlang felfedezése is. Történt ugyanis, hogy 1930 őszén Budapest II. kerületében a Zöldmáli út mellett fekvő egyik telken, a mai Barlang utca 10. szám alatt, kőfejtés közben szűk, mélybe vezető nyílásra bukkantak.
A tulajdonos, Miklóssy Géza gyógyszerész felismerte az esemény nagy jelentőségét, és néhány közeli építkező gyakorlatától eltérően nem töltette fel az üreget, hanem értesítette a barlangászokat, és felderíttette a kicsi, barlangi formát mutató helyet.
A barlang megtekintésére először Sebős Károly és Futó András barlangászok mentek ki a helyszínre, 1930. szeptember 15-én. Lekúszva a kürtőszerű folyosóba, azt mintegy 25 méter hosszúságban bejárták, de további útjukat egy omladék megakadályozta. A második expedíció során, szeptember 20-án Kessler Hubert és Futó András barlangkutatók átbontották a végpontot jelentő omladéktorlaszt. Tovább ereszkedhettek tehát a meredek, gömbösen oldott (Örvény-folyosónak elnevezett) járat alján, és szerencsésen feltárult előttük a barlang.
Előbb az egyedülálló képződményekkel teli Rózsalugasba jutottak be, majd több nagyméretű folyosóba is sikerült bemenniük. Még aznap bejárták a Rózsalugast, az Óriás-folyosót és az Oldal-folyosót, valamint a Hosszú-folyosónak a Tű-fokáig terjedő részét, tehát a főjáratok javát. Felmásztak néhány magasabb részbe is, és vázlatosan felmérték a barlang „gerincét” képező, csodás képződményekkel borított két fő járat irányát és hosszát.
Róla kapta nevét a Mária-terem
Másnap is nagy napra ébredt a barlangász-társadalom: Szekula Mária volt az egyetlen, aki mindössze 22 évesen, vékony és sportos alkatának köszönhetően átfért és először átjuthatott a Tű-fokának nevezett nyíláson, így fedezte fel a Hosszú-folyosó folytatását. Az ő útmutatásai alapján mások számára is járható méretűvé tágították a nyílást, így folytatódhatott a további szakaszok feltárása. A termet a tiszteletére később Mária-teremnek nevezték el, a helyszínen napjainkban is tábla őrzi emlékét.
A barlang hossza napjainkban 2230 méter, függőleges kiterjedése 50,4 méter. A túraútvonal 250 méter, amelyet járdán és lépcsőkön lehet bejárni. A hévizek munkáját őrzik a barlang jellegzetes képződményei, a borsókövek, amelyek a mészkősziklák azon pontjain keletkeznek, ahol a falat a hőforrások vize éri. A borsókövek sárgásfehér gömböcskékből felépülő fürtöket alkotnak. Ezekhez gipszbevonatok, illetve tűs aragonitcsoportok társulnak. Benn egész évben 12 Celsius fok a hőmérséklet. A hely Budapest egyik fokozottan védett természeti értékének számít.
Esküvő cseppkövek között
A közös túrázásból és barlangkutatásból aztán szerelem, majd házasság lett. Hosszú évek óta járták közösen a barlangokat és hegyeket, mielőtt összeházasodtak. Hol máshol mondták volna ki a boldogító igent, mint egy barlangban. Kessler Hubát ugyanis 1935-ben kinevezték az aggteleki Baradla-barlang – hétköznapi nevén Aggteleki-cseppkőbarlang – igazgatójává. Esküvőjüket a Baradla-barlang Hangversenytermében tartották evangélikus lelkész előtt, harmóniumkísérettel. Az ifjú pár a szertartás után állítólag fehér overallba bújt, mindketten barlangi lámpát ragadtak, és elindultak egy sötét folyosón.
A barlangász házaspár Jósvafőn, egy szép és otthonos villában élte hétköznapjait, szerettek sakkozni, rádiót hallgatni, az asszony vidám verseket, barlangászindulót írt, és persze szobrászként alkotott.
„A rádión kívül téli estéken egyetlen szórakozásuk volt, hogy sakkoztak. Úgy látszik azonban, hogy nagyon jól érzik itt magukat. Hubert saját tervei szerint építette kis házukat. Igen kedves kis villa… Szemem-szám elállt: kandalló, az emeletre vezető falépcső, modern szép bútorok, kedves kis sarkok. Majdnem olyan volt minden, ahogy én annak idején saját villámról álmodoztam… Boldogan élhetnek itt. Meg is érthetik egymást, hisz felesége annak idején a BETÉ-ben állandó túratársa és rajongója volt későbbi urának. Amint láttam, egyik tekintetben sem változott meg” – írta házasságukról évekkel később a hozzájuk látogató ismerősük.
Gyermekük nem született, talán azért nem, mert házasságuk elején, még Jósvafőn egy vetélés majdnem Mária életébe került.
Emlékház lett jósvafői otthonukból
Szekula Mária képzőművész munkája során emlékérmeket is tervezett, ezekhez a gipszmintákat is ő készítette el. Neki köszönhető például a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Herman Ottó-érme. Kessler Hubertről két szobrot mintázott, de csak az egyik, az egykori lakóházuk helyén kialakított Kessler Hubert Emlékházban látható, bronzból készült fej maradt meg.
Fennmaradt festményei az Alpok szikláit, csúcsait, Erdély fenyvesekkel díszített hegyeit ábrázolják, egy képen pedig a Domica (az Aggteleki-cseppkőbarlang Szlovákiába nyíló része) vizes szakaszát jelenítette meg.
Szívesen foglalkozott a vas megmunkálásával: ő készítette a házuk kapuját és a szobájuk csillárját is.
A férj, Kessler Hubert igazgatósága alatt bevezették a villanyvilágítást a Baradlába; az ő tervei alapján épült fel az aggteleki Barlangszálló, a jósvafői Tengerszem Szálló és az az épület is, ahol ma a nemzeti park igazgatóság székhelye található. Nagy szerepe volt abban, hogy 1959-ben a nagyközönség előtt megnyílt a miskolctapolcai barlangfürdő, és hogy karsztvízmegfigyelő állomás alakult 1962-ben a Gellért-hegyi-barlangban. Szorgalmazója volt a Szemlő-hegyi-barlang kiépítésének is, támogatta hazánkban a barlangterápia alkalmazását.
Több mint négy évtizedig éltek házasságban, jóban-rosszban kitartva egymás mellett. A köztük lévő erős köteléknek Mária 1977-ben, 68 éves korában bekövetkezett halála vetett véget.
„Hűséges és kitartó segítőtársa volt férjének az Aggteleki-barlangban végzett jelentős munkásságában is (…) Vidám kedélye, versfaragó készsége, a barlangi induló szövegének megírása: mind-mind hozzájárult a barlangkutatásban kifáradt testek lelki felfrissítéséhez, a pihenés óráinak vidámságához és jó hangulatához” – olvasható a róla szóló megemlékezésben.
Az özvegyen maradt férfi később újranősült, s hosszú élete végén, 1994-ben a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Eötvös Loránd és lányai kiváló hegymászók voltak, új hegycsúcsokat hódítottak meg – Az Eötvös-expedíció 120 évet ment vissza az időben
Kérjük, támogasd munkánkat, ha fontosnak tartod a minőségi tartalmat!
Ha te is úgy érzed, hogy a kepmas.hu cikkei, podcastjai és videói megszólítanak, kérjük, segíts, hogy ezek a tartalmak továbbra is ingyenesen elérhetőek maradjanak.
Támogatom a kepmas.hu-t>>
