A hídember, akiért Móra Ferenc is szót emelt – ki volt Feketeházy János?

Cseh és magyar gyökerek

Hatgyermekes család második gyermekeként, a cseh Feketeházy Domonkos (eredeti vezetékneve Černohaus volt) és az ősi magyar nemesi családból származó Fekete Anna fiaként látta meg a napvilágot 183 évvel ezelőtt, 1842. május 16-án. 

Érdekes egybeesés, hogy a XIX. század egyik legjelentősebb hídépítő mérnöke pont abban az évben született, amikor lerakták az első állandó Duna-híd alapkövét. 

A kis János Vágsellyén a helyi iskola épületében nevelkedett, nemcsak azért, mert oda járt iskolába, hanem ott is élt a Feketeházy család, mivel apja tanító és a helyi templom kántora volt. Innen került el Nagyszombatra, majd a Nyitrai Piarista Gimnáziumba, ahol 1861-ben érettségizett. Ezután a bécsi műegyetemen matematikát tanult, aztán Zürichben folytatta tanulmányait. 

Megszerezte mérnöki oklevelét, de nem maradt Svájcban, hanem visszatért Bécsbe, ahol az Osztrák Államvasutak Igazgatóságánál vállalt munkát, rövidesen irányító szerepet kapott a tervezőirodában. Itt részt vett a wien-stadlaui Duna-híd, valamint a Boszporusz-híd terveinek készítésében. Az 1867-es kiegyezés után hazatért Magyarországra, ahol először a Vasútépítészeti Igazgatóságnál kapott állást mérnökgyakornokként. Miután az igazgatóság átkerült a Magyar Királyi Államvasutakhoz, a MÁV-nál kapott beosztást, ahonnan közel két évtized után főmérnökként kérte nyugdíjazását – de erről majd később. 

Szerény embernek ismerték

A vashidak többsége az általa bevezetett szabványtervek szerint épült. Külföldön is elterjedtek vasúti mozdonyfordító-korongjai és hadászati hídszerkezetei. Feketeházy nemcsak hidak, de épületek nagy fesztávú acél tetőszerkezeteinek tervezésével is maradandót alkotott.

Hidak, Opera és Keleti pályaudvar
1872 és 1912 között feltehetően az összes MÁV-híd tervezéséhez köze volt. Az ő tervezői munkáját dicséri a budapesti Szabadság híd, a komáromi Erzsébet-híd, a párkányi Mária-Valéria híd, a szegedi közúti vagy a szolnoki vasúti Tisza-híd. A Keleti pályaudvar, a mai Corvinus Egyetem (egykori Fővámház) és az Operaház tetőszerkezete is az ő nevéhez fűződik, ahogy az Északi Főműhely (Eiffel-csarnok) megtervezése és kivitelezése is.

Miért nem tudjuk pontosan mely hidak, épületek tervezésében játszott szerepet? Mert abban a korban általában az egyes hidakat felépítő tervezővállalatok nevét közölték csak, így sok esetben a valódi tervező neve homályban maradt. Ráadásul Feketeházyt rendkívül szerény embernek ismerték. 

Kép

A párkányi Mária-Valéria híd 1939-ben – Forrás: Fortepan/ Vincent Till Baumgartner

Eladta terveit az Eiffel-cégnek

Az 1879-es nagy szegedi árvíz után a város újjáépítésének fontos része lett az állandó közúti Tisza-híd megépítése, amire 1880-ban írtak ki nemzetközi pályázatot.  Feketeházy is megmérettette magát, azonban a tervezőmérnökök csak jelentős tőkével rendelkező vállalkozó cég útján pályázhattak – a költségek az egymillió-kettőszázötvenezer forintot nem haladhatták meg. 

Feketeházy tervét a Magyar Királyi Államvasutak Gépgyárának (MÁVAG) ajánlotta fel, de ők nem éltek a lehetőséggel: „...a gyár ezévi költségvetésében az említett tervek megvételére a fedezet hiányzik, sajnálatomra elfogadhatónak nem találta” – így számolt be a történtekről a 38 éves mérnök. 

Ekkor került képbe a francia Eiffel cég, akiknek felajánlotta terveit. Először nem akarták megvásárolni, mert attól tartottak, hogy rossz fényben tünteti fel a céget, ha kitudódik, hogy idegen tervvel pályáznak. 

Eiffelék a kért ötezer forintot nem adták meg a tervért, de győzelem esetére tízezer forint fizetésére tettek ígéretet. 

Feltételül szabták: „...egy szót se szóljanak senkinek, míg a tervbírák ki nem mondották véleményüket”. Az Eiffel cég két munkával pályázott, a második volt Feketeházyé, ezt nyilvánították győztessé. A győztes kihirdetése után több szaklap is megírta az igazságot, mégis sokáig az a nézet élt a társadalomban, hogy a terveket Gustave Eiffel készítette. 

Kép

A szegedi Tisza-híd– Forrás: Fortepan/ Kenderessy Tibor

„Csak legenda az, hogy a mi gyönyörű hidunk Eiffel remeke”

Végül 1933-ban, már a mérnök halála után a híd ötvenedik születésnapja alkalmából Móra Ferenc a Délmagyarország című lapban Kit ünnepeljünk? című tárcacikkében hívta fel a nyilvánosság figyelmét a tévedésre. 

 „…nemcsak Eiffelt kell ünnepelni, hanem rajta kívül még valakit, akinek legalább annyi köze van a szegedi hídhoz, mint neki (…) A mi nagyszerű hidunk, amely nemcsak a rekonstrukciónak vált dicsőségére, hanem általában is a hídépítő technikának, a szegedi köztudatban állandóan mint  »Eiffel remeke« szerepel (…) Mert csak legenda az, hogy a mi gyönyörű hidunk Eiffel remeke (… )

Való igaz, hogy a szegedi hidat a párizsi Eiffel-cég építette, de az Eiffel neve alatt benyújtott terveket Feketeházy János magyar mérnök készítette. 

A szegedi híd nem a francia, hanem a magyar géniusz alkotása (…) Én már többször is reklamáltam a szegedi híd dicsőségét a nagy magyar technikus számára, de az újságpapirost elviszi a szél. Az ötvenedik évfordulón azonban talán ő is kaphatna egy szerény táblát a híd oldalában. Eiffelt ünnepelni lehet okosság, de a magyar mérnöknek elégtételt szolgáltatni kötelesség” – fogalmazott az újság hasábjain Móra Ferenc. 

Az író felkérésére Lósy-Schmidt Ede technikatörténész az általa felkutatott dokumentumok bebizonyította, hogy a híd valóban Feketeházy tervei szerint épült, és csak ezután, 1934-ben került fel az emléktáblája a közúti hídra. Az impozáns építményt a II. világháború idején az oroszok elől visszavonuló német csapatok – a vasúti híddal együtt – felrobbantották. 

A Tisza-hídhoz hasonlóan Budapesten az Északi járműjavító gőzmozdonyjavító csarnokára is tévedésből ragadt rá az „Eiffel-csarnok” kifejezés, mert az is Feketeházy munkáját dicséri.

A híd, amit Ferenc József adott át a forgalomnak

Hídépítő tevékenységének csúcspontja a fővárosi Szabadság híd, (akkoriban Ferenc József híd), ami Budapest harmadik közúti hídja a Lánchíd és a Margit híd után. A Fővám téri hídra 21 pályázat érkezett, és ebből Feketeházy János tervét tartotta a bírálóbizottság a legjobbnak. Ez az első olyan dunai hidunk, amely teljesen a magyar ipar által előállított és hazai gyárban, a MÁVAG-ban készült alkatrészekből épült fel, és hazánk első olyan nagy hídja, amelynek szerkezete folytvasból készült. 

A híd főtartók háromnyílású, konzolos szerkezetek, a középső nyílásban két csuklóval (Gerber-tartók). A híd hossza 331,2, a középső nyílás 175 méter. A szélső nyílások konzoljai 64 méteresek, ezekre támaszkodik a 47 méteres befüggesztett hídrész. Jellegzetes része a pillérek feletti díszes kapuzat, amely a vas anyagszerűségét érzékelteti, az oszlopok tetején hegyes gúlák, csúcsukon 46 méter magasságban turulmadarak ülnek.

1896. október 4-én Ferenc József személyesen adta át a hidat a forgalomnak, az utolsó szegecset maga a névadó uralkodó verte be. 1945. január 16-áig, közel fél évszázadon át sértetlenül állt. 

Ekkor a német csapatok felrobbantották, de később eredeti formájában helyreállították. Napjainkban az északi oldalán lévő felirat mutatja, hogy Feketeházy János pályaterve alapján készült.

Kép

A Szabadság híd 1936-ban – Forrás: Fortepan/ Pesti Brúnó

Életében nem ismerték el a munkáját

Magánéletéről keveset tudni, mert amint már jeleztük, szerény embernek ismerték, aki még azt is eltűrte, hogy a világhírű Eiffel elorozza előle a hírnevet. Nem akarta ünnepeltetni magát, kielégítette az a tudat, hogy fontos és szép alkotásokkal gazdagította hazáját. Életében csak egyszer, Baross Gábortól, a dualizmus híres gazdaság- és közlekedéspolitikusától kapott írásbeli kitüntetést. Feltehetően sem a komáromi Erzsébet-híd, sem a Ferenc József híd átadásán nem vett részt. 

42 évesen alapított családot, három fia született, közülük a legkisebb, János vitte tovább a mérnöki hivatást. A család Budapesten élt, Feketeházy ötvenéves korában főmérnökként ment nyugdíjba a MÁV-tól, később erősen megromlott egészségi állapota miatt visszaköltözött Vágsellyére. Már a nyolcvanas éveiben járt, amikor otthonában baleset érte, és amputálni kellett a lábát, rá pár évre, 1927-ben elhunyt. Szülővárosában, a családi sírboltban nyugszik.

Budapesten, a Műegyetem mellett utcát neveztek el róla, Szegeden szobrot kapott, a vágsellyei városhazán egy magyar emléktábla is őrzi a nevét, és közösségi házat neveztek el a tiszteletére.

(A cikk elkészítéséhez többek között Hajós György építészmérnök Feketeházy Jánosról készített portréja, valamint Holló Csaba építőmérnök írása szolgált forrásként.)