„Az életen végigrohanunk, de ebben a riksában már nem sietünk sehova” – a dán minta Magyarországra is ideért

Koppenhágából Budapestre 

– Mikor jártak utoljára a Hősök terén? 

– Nagyon régen. 

Négy idős hölgy és lelkes segítőjük, Gui Angéla között zajlik ez a párbeszéd. A Városligetben járunk, ugyanis Budapesten október elsején, az Idősek Világnapján indult először útjára az a különleges háromkerekű bicikli, vagyis riksa, ami időseket visz kirándulni. 

Társadalmi innováció Dániából

A Cycling Without Age (Biciklivel Kortalanul) közösségi kezdeményezés Dániából indult. Lényege, hogy háromkerekű riksákkal önkéntes „pilóták” visznek el kirándulni mozgásukban korlátozott időseket. Így ők is újra átélhetik a szabad levegő, a kerékpározás és a közösséghez tartozás örömét. A program jelenleg 56 országban, több mint 3700 közösségben működik, 4500 riksával és 62 ezer önkéntes pilótával.

Egy koppenhágai férfi, Ole Kassow segíteni akart a helyi idősek otthonában élő szomszédainak, hogy újra kerékpárra ülhessenek, de megoldást kellett találnia a korlátozott mozgásképességükre. Így esett a választása a riksára, a háromkerekű kerékpárra. 

Ole Kassow 2012-ben becsengetett a Kærbo idősek otthonába, és ingyenes kerékpáros utakra invitálta a lakókat. Az ötletgazda olyan családban nőtt fel, ahol édesapja kerekesszéket használt, így első kézből tapasztalta meg, hogy a mozgáskorlátozottság megbélyegzettséghez és elszigetelődéshez vezethet.

A mozgalom nagyra nőtt. Dániában ma már 450 riksa van, általában minden idősotthonban kettő, és többezer önkéntes teker. Koppenhágában bármerre kanyarodik az ember, biciklivel előbb találkozik, mint autóval. Lisszabonban hat riksa szeli az utakat, mindennap négy órában visznek utasokat. Szingapúrban és Ausztráliában is működik a rendszer. 

Van, ahol nemcsak idősotthonokból, hanem a saját otthonaikból viszik kirándulni a magányos időseket. Ők is jogot kapnak arra, hogy újra érezzék, ahogy belekap a hajukba a szél. 

Kép

Fotó forrása: Aktív Magyarországért Felelős Államtitkárság

Online rendszerben működik

Magyarországra a programot Gui Angéla hozta el, aki tíz éve önkénteskedik, illetve rendszeresen szervez árva gyerekek javára jótékonysági futásokat, továbbá adománygyűjtéseket és sporttáborokat. 

„Egy–két éve fogalmazódott meg bennem, hogy olyan jó lenne az időseken is segíteni. Amíg az ember gyerekei kicsik, addig azt látja, hogy szegény árva gyerekek, amikor a szülei megöregszenek, rájön, hogy nemcsak szegény gyerekek, hanem szegény idősek is vannak” – mondja kérdésünkre a Biciklivel Kortalanul Magyarország alapítója. 

Gui Angéla a közösségi médiát pörgette, amikor találkozott a mozgalom egyik fotójával. Kattintás kattintást követett, és eljutott a hivatalos weboldalukra, s úgy döntött, megpróbálja elhozni a kezdeményezést hazánkba is. 

„Írtam egy levelet az alapítónak, Ole Kassow-nak. Gondoltam, majd egy év múlva válaszol, erre még aznap kaptam választ. Mondta, hogy menjek ki Dániába, próbáljam ki.” Így kezdődött minden. 

Angéla márciusban kiutazott, kapott egy gyorstalpaló oktatást: mi, hogy működik a riksán, majd regisztrálta magát az egyik idősotthonban. Ugyanis a jelentkezés egy online rendszeren keresztül működik. Az önkéntes pilóták be tudják írni, melyik nap hány órakor érnek rá. Az idősotthonból pedig visszajeleznek, hogy ki lesz az utas, és hol várja a sofőrt.

„Amikor valaki az élet végén van, ott már nincsenek felesleges körök”

Első utasa Koppenhágában egy 97 éves bácsi volt, aki kérte, álljanak meg egy üzletnél a sétálóutcában, ahol annak idején még nyakkendőt vásárolt magának. 

„Amikor valaki az élet végén van, ott már nincsenek felesleges körök, őszintétlen mondatok, ott már csak mélységek, emlékek, kapcsolódások vannak. Az egyik utasomnak az volt az első mondata, hogy »én már négy éve meg akarok halni. Azért költöztem be az idősek otthonába, mert azt hittem, egy héten belül meghalok, azóta ülök, és várom a halált«. Mentünk, mentünk, előjöttek az emlékek, az élmények, végül úgy szállt ki a riksámból, hogy »most ismét az élet részévé váltam«” – emlékezik a mozgalom hazai megvalósítója. 

Az első riksa idén májusban érkezett meg Magyarországra, Győrbe. Azóta önkéntesek több tucat alkalommal vittek el riksaútra időseket a győri Kálóczy téri idősek otthonából, és a győri önkormányzat hosszútávon is szeretné biztosítani a fenntartási költségeket. 

Az Aktív Magyarország támogatásával most három új riksa áll üzembe itthon: az egyik Hűvösvölgyben, a Sztehlo Gábor Evangélikus Szeretetotthonban, a másik Nyíregyházán, a Református Szivárvány Idősek Otthonában, a harmadik még országjáró körúton vesz részt, de október végétől az is egy budapesti helyszínen üzemel majd. Az ötödik pedig Gödöllőre kerül. A cél az lenne, hogy minél több városba eljussanak ilyen eszközök, hiszen igény biztosan lenne rájuk. 

A tervek szerint idősotthon-üzemeltetők, önkormányzatok, egyházak, más szervezetek is pályázhatnak majd a célból, hogy riksákat tudjanak vásárolni. 

Mindegyik jármű elektromos meghajtású, rossz idő esetére esővédő tetővel látták el őket. Egy ember hajtja, és ketten tudnak elé beleülni. Általában két idős ember vagy egy idős és a hozzátartozója utazik. Ha az idős utas demenciában érintett, akkor egészségügyi személyzettel szállhat fel a járműre.

Mosolyognak, nevetnek, integetnek

A mozgalom lényege tehát, hogy az idősek újra kapcsolatba kerüljenek a külvilággal, hiszen a nagy részük kissé el van szigetelődve a társadalomtól, magányosak, talán egy kicsit láthatatlanok is.

Amikor egy önkéntes pilóta elviszi őket egy utazásra, a járókelők integetnek, dudálnak, mosolyognak rájuk – az idős emberek hirtelen újra a város középpontjába kerülnek. Ez az élmény nemcsak örömteli pillanatokat ad, hanem bizonyítja, hogy még közel százévesen is lehet szép az élet. A demenciával élőkre gyakran nyugtató és örömteli hatással van, előhívhat régi emlékeket, erősítheti a biztonságérzetet és fokozhatja a kapcsolódás élményét.

Dániában többhónapos kutatást végeztek arra vonatkozóan, hogy az idősekre, a demenciával küzdőkre és az idősotthon dolgozóira milyen hatással van a riksázás. A demenciával élők kevésbé voltak agresszívek, előfordult, hogy valaki egy év után megszólalt. Márpedig, ha az idősek kevésbé agresszívek, boldogabbak, akkor az ott dolgozóknak is egyszerűbb, örömtelibb egy-egy munkanapjuk. 

Egy skóciai vizsgálatban azt találták, hogy a résztvevők egy 30–40 perces út során átlagosan 23 mosollyal vagy nevetéssel reagáltak, miközben főként boldogságot és érdeklődést éltek meg. 

Alig mutattak negatív érzelmeket, és aktívan kapcsolódtak a külvilághoz, például átlagosan tízszer mutattak rá valamire és ötször integettek idegeneknek. Ole Kassow úgy fogalmaz, hogy egy riksás utazás során egy varázsbuborék jön létre, amiben bármi megtörténhet. 

Kép

Révész Máriusz aktív Magyarországért felelős államtitkár a Hősök terén tekert az idősekkel – Fotó forrása: Aktív Magyarországért Felelős Államtitkárság

„Azt hittem, hogy én segítek másokon, de az én életem változott meg”

A szabály az, hogy 18 év fölött bárki jelentkezhet önkéntesnek, vagyis pilótának, de előny, ha szokott városban is kerékpározni. Van egy helyi vezető, akit kapitánynak neveznek a dánok (ezt a kifejezést használják itthon is). Ő veszi fel a jelentkezett önkéntesekkel a kapcsolatot. Képzési napokat tartanak, amikor egy–két óra alatt az önkéntesek megnézik, kipróbálják a kerékpárokat: hogyan működik, hogyan indul el, miként billen, hogyan kell biztonságosan be- és kiszállítani az utasokat. 

A képzés után aláír egy önkéntes szerződést, onnantól hivatalos pilótává válik, és regisztrálja magát a Book to go online rendszerbe. Baleset- és felelősségbiztosítása van a járműveknek, amit egy hazai biztosító pro bono vállalt. „Óriási pozitív csalódás, hogy milyen sok önkéntes jelentkezik, mert legyünk őszinték, általánosságban Magyarországon az önkéntesség kultúráján van mit javítani. Mi viszont még nem is kezdtünk el toborozni, de már 80 önkéntesünk van” – mondja Gui Angéla.

Hangsúlyozza, itthon olyan biciklis kultúrában élünk, ahol sokszor félni kell az autósoktól, ezért próbálunk biztonságos útvonalakon menni. Az elején – amikor a pilóta még kezdő – egy biciklis kísérő is megy a riksával. A nyugdíjas utasok történeteket osztanak meg a pilótákkal, de ez kölcsönös, az önkéntesek is elkezdenek kapcsolódni hozzájuk.

„Az életen végigrohanunk, de ebben a riksában már nem sietünk sehova. Lassan tekerünk. Az a célunk, hogy beszélgetni tudjunk egymással, végigmenjünk az emlékek ösvényein. 

Sokan évek óta most először látják az eget, ismét természetközelbe kerülnek. Volt olyan utasom, aki azt mondta, királynőnek érezte magát, mintha egy hintóban ült volna.

Győrben az egyik önkéntesünk egy riksaút után úgy fogalmazott, »azt hittem, hogy én segítek másokon, de az én életem változott meg«” – meséli a kezdeményezés hazai ötletgazdája. 

Az első budapesti utasok a Hősök terére mentek, ahol 10–20 éve jártak utoljára. „Végignézték a királyokat ábrázoló szobrokat. Megkérdeztem őket, hogy mi hiányzik a tartóoszlop tetejéről, mondták, hogy az angyal. (Tavaly leemelték a helyéről, mert restaurálják – a szerk.) A turisták integettek nekik. Azt mondták, olyan, mintha egy hintóban ülnének és ők lennének a főszereplők. Óriási élmény volt számukra. Amikor kiszálltak a riksából, kérdezték, hogy kaphatnának-e valamilyen leírást, hogy milyen útvonalakon lehet végigmenni. Erre nem is gondoltunk, hogy szívesen kézbe fognának egy útleírást, és olvasgatnának kicsit a helyszínekről, látványosságokról, ahol járunk. Jó ötletet adtak” – zárja Gui Angéla. 

További információk, támogatás, jelentkezés önkéntesnek itt.