Kivégzés járt azért is, ha valaki szemüveget hordott – 25 éve halt meg Pol Pot, a Vörös Khmer rezsim vezére
A délkelet-ázsiai Kambodzsában 1925-ben Szaloth Szár néven kisfiú született. Évtizedekkel később ő lett a kommunista ország „egyes számú testvére”, akit Pol Potként ismert meg a világ. A vörös khmerek rémuralma a huszadik századi történelem egyik legsötétebb fejezete: regnálásuk következtében nagyjából 1,7 millió ember vesztette életét, rengeteg gyermek maradt árván. Pol Pot halálának körülményei a mai napig vitatottak, ugyanis holttestét boncolás nélkül elhamvasztották.
Renitens tanulóból kommunista mozgalmár
1925 májusában Kambodzsában, a fővárostól nem messze felsírt egy csecsemő. Ez a kisfiú évtizedekkel később olyan fontos szereplőjévé vált országa történelmének, hogy később milliók rettegték a nevét. Szaloth Szár – vagy Pol Pot, ahogy a legtöbben ismerik – családja nem szűkölködött semmiben, szüleinek tízszer akkora rizsföldje volt, mint az átlagembereknek. Apja szívén viselte a kis Szaloth oktatását, aki még tízéves sem volt, amikor a főváros egyik buddhista kolostorába küldték. A fiú azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a vizsgákon megbukott, ezért szégyenszemre hazaköltözött. A kudarc után egy katolikus iskolába íratták, amelyet 19 évesen sikerült befejeznie.
Nem igazán találta a helyét az értelmiségi közegben, ezért inkább ácsnak tanult, majd Párizsba ment, hogy rádiótechnológiát hallgasson. A francia fővárosban sem a szorgalmáról volt híres, a tanulástól elsodorta a politika: baloldali diákok találkozóira, a Kambodzsai Marxista Körbe kezdett járni.
Forradalmárrá vált, úgy gondolta, hogy szülőhazájában csak a kommunisták és csak fegyveres úton képesek legyőzni a francia gyarmatosítókat.
Mivel tanulás helyett inkább a marxista ideológiát tanulmányozta, és a radikális diákok mozgalmába vetette bele magát, vizsgáin megbukott, ezért 1953-ban hazarendelték.
Egyes számú testvér
A Párizsból hazatért mozgalmárt tanult embernek ismerték, hiszen a külföldi tanulmányút miatt folyékonyan beszélt franciául, és a nyugati művészetet is ismerte. Ez idő tájt évekig történelmet, földrajzot és francia irodalmat tanított egy magániskolában, ezzel párhuzamosan szervezte a kommunista forradalmat. De hogyan lett egyszerű párttagból véreskezű vezető?
A Kambodzsai Kommunista Pártot 1960-ban hozták létre, s elődje titokzatos eltűnése után Szaloth Szár lett a főtitkára. Ezzel megkapta az egyes számú testvér címet, valamint felvette a Pol Pot harci mozgalmár nevet, ami a Politique Potentielle (rátermett politikus) francia kifejezés rövidítése. A párt vezetése a vietnami határral szomszédos dzsungelbe vetette magát, és Kína segítségével paraszthadsereget szervezett, így akarták megdönteni a király, majd az amerikai támogatást élvező Lol Non tábornok rendszerét. Ekkoriban vált ismertté a Vörös Khmer név. (A khmer egy népcsoportot jelöl, ugyanis az ország lakosságának többségét a khmer nép alkotja, őseik négyezer évvel ezelőtt érkeztek Délkelet-Ázsiába.) A vietnami háború lezárása hozta el az újabb fordulatot Kambodzsában: 1973 elején az amerikaiak kivonták csapataikat Vietnamból, ami így a kommunisták kezére került. Mindeközben Kambodzsában Lon Nol fegyverszünetet hirdetett, ám a Vörös Khmer ezt nem fogadta el, és tovább folytatta a harcot.
„Az egész országra kiterjedő támadás”
Pol Poték hosszú polgárháború után kerültek hatalomra. 1975. április 17-én elfoglalták a fővárost, Phnom Penh elesett.
Ami utána következett, az minden képzeletet felülmúló vérfürdő volt. A vörös khmerek „forradalmi" ideológiájuk nevében terrorrendszert vezettek be.
„A pénz olyan eszköz, amely kiváltságot és hatalmat teremt. Aki birtokolja, megvesztegethetné pártkádereinket, és alááshatná rendszerünket. A pénz veszedelmes, most és a jövőben is. Óvatosan kell bánnunk vele” – vallotta Pol Pot, akinek célja egy olyan agrártársadalom létrehozása volt, amelyben nincs pénz, és megszűnik a magántulajdon.
Megszüntette a vallást, az iskolákat, a pénzhasználatot, a városokból vidékre telepítette és mezőgazdasági munkatáborokba kényszerítette az embereket.
A kitelepítések során hangszórókba kiabálva kérték a pedagógusokat, orvosokat, mérnököket, katonatiszteket, hogy jelentkezzenek, és képzettségüket állítsák a Vörös Khmer szolgálatába. Aki eleget tett ennek, azt elvitték, és meggyilkolták. Akiket így nem tudtak kiszűrni, azokat – amikor megérkeztek új szálláshelyükre – kötelezték, hogy írják meg rövid életrajzukat. Így dőlt el a további sorsuk. A rezsim gyakorlatilag kivégezte az értelmiséget. „Kispolgári értelmiséginek” bélyegezték és meggyilkolták már azt is, aki szemüveget hordott, vagy nyakkendőt kötött.
A halálos ítélethez az is elég volt, ha valakinek puha volt a tenyere. Ráfogták, hogy nem végzett fizikai munkát.
A rendszer kegyetlenségét szimbolizálja az is, hogy az alacsonyabb, paraszti származású fiatalok közül gondosan kiválogatták a kivégzőket, olyan embereket kerestek, akik iskolázatlanok voltak, se olvasni, se írni nem tudtak. Rossz körülmények között nőttek fel, ezért gyűlölték és megvetették a jobb színvonalon élő városlakókat. Pol Pot az ország miniszterelnöke lett, amit „Demokratikus Kambodzsának” neveztek el. A vörös khmerek felsőbbrendűnek tartották magukat, alapelvük a következő volt: „Hogyan szervezzük tevékenységünket? Úgy, mint a háborúban. Az egész országra kiterjedő támadást intézünk. Megtanultuk a háborúban, ha erős a vezetés, győzni fogunk.”
Az emberek az államhoz, ne egymáshoz kötődjenek
Egyenlő társadalmat akartak megteremteni, a pártfunkcionáriusok, az állam szolgálatában állók és a katonák mégis felemelkedtek. A Vörös Khmer vezetőinek családtagjai fontos pozíciókhoz jutottak, annak ellenére, hogy végzettségük, tudásuk ezt egyáltalán nem tette volna lehetővé.
A magánéletet is szigorú szabályok közé szorították. Tiltották a házasságon kívüli szexuális életet, amit akár halálbüntetéssel is sújthattak, holott a rezsim érdeke volt a születésszám növelése. A házasságkötéshez központi engedélyre volt szükség, amit csak azonos társadalmi és műveltségi színtű személyek kaptak meg.
A tradicionális kambodzsai nagycsalád intézménye helyett a kis családot (szülők és gyerekek) részesítették előnyben.
Azt akarták elérni, hogy az emberek ne egymáshoz, hanem az államhoz kötődjenek.
Hogy beteljesítsék céljukat, az ideológiai nevelést egészen kiskorban elkezdték. A gyerekeket már hatévesen elszakították szüleiktől és testvéreiktől, hogy az állam feltétlen szolgálatára neveljék őket. Dolgozniuk is kellett: állatokat gondoztak, trágyát gyűjtöttek, patkányokra vadásztak, vagy például csatornát tisztítottak. Többeket kémkedésre szerveztek be, szüleikről kellett jelenteniük.
Több százezer gyerek maradt árván
Pol Pot és embertelen rendszere úgy bukott meg, hogy 1979-ben a vietnami erők behatoltak Kambodzsába, és új kormányzatot hoztak létre. Legalább 200 ezer gyermek maradt árván. Az ország gazdasága is felmérhetetlen károkat szenvedett: lerombolták az iskolák, házak, templomok, kórházak nagy részét, megsemmisült az állatállomány, tönkrement az úthálózat és a több ezer éves öntözőrendszer.
A vörös khmerek négy évig tartó rémuralma a huszadik századi történelem egyik legsötétebb fejezete. Hozzávetőleg 1,7 millióan vesztették életüket: a többséget kivégezték vagy halálra éheztették, sokan az embertelen munkakörülmények miatt lelték halálukat. A szörnyűségekről Gyilkos mezők címmel angol háborús film, valamint magyar dokumentumfilm is készült.
A Vörös Khmer áldozatainak koponyája a a Gyilkos mezők néven hírhedtté vált kivégzőhelyen – Forrás: Wikipédia
Pol Pot visszavonult az ország nyugati vidékére, de a környék egy részét továbbra is uralma alatt tartotta, és évekig támadásokat intézett csapataival Kambodzsa ellen. 1985-ben hivatalosan lemondott tisztségeiről, de lényegében továbbra is a vörös khmerek vezetője maradt.
„Lelkiismeretem tiszta”
Miután mozgalmukban 1997 nyarán véres belharcok robbantak ki, a megromlott egészségű Pol Potot korábbi társai tartóztatták le, majd egy „néptörvényszék" árulás miatt életfogytiglani házi őrizetre ítélte. „Lelkiismeretem tiszta. Mindent, amit tettem, csakis a nemzetért, az emberekért, Kambodzsa népéért tettem” – nyilatkozta fél évvel a halála előtt egy amerikai újságírónak.
Át akarták adni egy nemzetközi törvényszéknek, de 1998. április 15-én, pontosan 25 évvel ezelőtt meghalt.
Hogy természetes úton, öngyilkosság vagy gyilkosság következtében, azt a mai napig nem lehet biztosan tudni, mivel holttestét boncolás nélkül elhamvasztották.
Legközelebbi munkatársa, Ta Mok így emlékezett vissza halálára: „Egy széken ülve várta a gépkocsit, de fáradtnak érezte magát, ezért felesége azt tanácsolta neki, hogy akkor inkább pihenjen. Elhevert az ágyán. Felesége hörgést hallott, de mire odaért, már halott volt.” A kambodzsai diktátor végül úgy halt meg, hogy soha nem kellett valódi felelősséget vállalnia szörnyű tetteiért.
Források:
- MTI
- https://www.history.com/topics/cold-war/pol-pot
- https://ujkor.hu/content/pol-pot-es-kambodzsai-nepirtas
- https://vlaston.webnode.hu/news/a-voros-khmer-tortenete/
- https://hu.wikipedia.org/wiki/Pol_Pot#cite_note-10
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Az első háború, amit a tévé is közvetített – A vietnami háború és a mögöttes játszmák
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
