Az ablakon dobták ki a szemetet, fűtésük sem volt – Mára sikerült élhetőbb hellyé tenni a veszprémi pokoli tornyot

A veszprémi körgyűrű mentén áll egy magas társasház, amelyet egykor csak „pokoli toronyként” emlegettek a helyiek. Nem csoda: a hajdani munkásszállót szinte a vázszerkezetig elpusztították és szétlopták, a közbiztonságáról pedig elég annyit megemlíteni, hogy a postás is csak kísérettel merészkedett be az épületbe. Ekkor tűnt fel a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, amely szisztematikus munkával, Jelenlét programja segítségével évről évre élhetőbbé teszi a házat. Pontosabban a lakók közösségével együtt alakítja át az épületet és az ott élők mindennapjait is.

veszprémi pokoli torony
Fotó: Velkei Tamás

Rászolgált a nevére, állapítom meg a házról, amikor leparkolok a torony előtt. Az épület kívülről ma sem nyújt túl szívderítő látványt, a története pedig, mondhatni, tipikusan magyaros történet. A rendszerváltoztatást követően az addigi munkásszálló lakószobáit önálló lakásokként adta el a tulajdonos. Sokan befektetésként vettek ingatlant itt, arra számítva, hogy ha felmennek a lakásárak, értékesítik a tulajdonukat. Mivel azonban sokan nem tartózkodtak az épületben, esetenként önkényes foglalók vették birtokba a lakásokat. A ház lejtőre került.

Idősek váltak a ház foglyaivá

Szaller Péter szociális szakember, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat veszprémi tevékenységének koordinátora az akkori állapotokat lefestve felidézi: a lépcsőfordulókból, a folyosók végéről eltűntek az ablakok, ami közvetlen és napi életveszélyt jelentett az itt élőkre. Ellopták a liftmotorokat, így az idős és/vagy mozgássérült emberek a ház foglyaivá váltak. A tetőn félméteres hulladék gyűlt össze több centiméter vastag galambürülékkel.

A közbiztonság pedig annyira leromlott, hogy a postás is csak biztonsági kísérettel merte a küldeményeket kézbesíteni.

Özvegy Bakonyi József a második emeleten él egy 17 négyzetméteres lakásban. Azt mondja, itt élte meg a ház pokolra szállását és felemelkedését. A rokkantnyugdíjas férfi 1995-ben került ide, amikor még szórakozóhely és bolt is működött az egykori munkásszállón. Akkoriban a ház eleje még rendezett, parkosított volt, meséli, és körülötte padokon pihenhettek az emberek. „A lakók félóránként mosták fel a folyosót. Olyan tisztaság volt, hogy öröm volt belépni” – emlékszik vissza.

A korábbi közös képviselő azonban egy nap eltűnt a ház pénzével, leszereltette a kazánt, így megszűnt az épületben a fűtés, majd a víz- és az áramszolgáltatás is. „1997 táján elkezdett kegyetlenül lerobbanni a ház. Az önkormányzat sok problémás embert kikötöztetett ide a belvárosi önkormányzati ingatlanokból, akiknek annyi pénzt adtak, hogy csak itt tudtak fedélhez jutni” – idézi fel József a negyedszázaddal ezelőtt történteket. Attól kezdve „vége lett” a háznak, állapítja meg.

Átláthatóbbá tették a rendszert

Akkor kezdett helyreállni a rend, amikor 2009-ben megjelentek a „máltaiak”.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Veszprémbe is adaptálta Jelenlét programját, és megkezdte a közösségi munkát.
Azóta rengeteg fejlesztés történt az épületben, amit talán el sem hinne az, aki az utcáról szemléli a társasházat. A közüzemi díjakat és a közös költséget korábban alig fizették a lakók, aminek következtében 20 millió forintnál is több kintlévőség halmozódott fel az évek során.

A máltaiak első körben arra fókuszáltak, hogy ezeket a tartozásokat a lakók rendezzék. Ezzel párhuzamosan rendbe tették a lépcsőházat, pótolták az ablakokat, a korlátokat, helyreállították a felvonót, kialakították a portaszolgálatot. A fűtés visszaállítása, korszerűsítése 2019-ben fejeződött be. Mindenkivel, aki igényelte, külön szerződést kötöttek a fűtés (újbóli) bevezetésére.

Az áramszolgáltató előre fizetős, feltöltős órákat szerelt fel a házban, szinte mindenkivel szerződést kötöttek, így az ilyen típusú adósság-felhalmozás lényegében megszűnt. Megoldották a szennyvíz elvezetését is, a korábbi esővizes strangba való csatlakozás helyett korszerű vezeték működik az épületben. A vízszolgáltatóval a társasháznak van szerződése, a díjat a lakók a közös költséghez hasonlóan a közös képviselőnek fizetik.

„Ha átlátható a rendszer, érezhetően megnő a fizetési hajlandóság” – állapítja meg Szaller Péter.

A harmadikon hajléktalanszálló működik, hogy a fedél nélküli ellátásban bővíthessék a férőhelyek számát. Az itt dolgozó máltai kollégák sokáig aktívan részt vettek a ház mindennapi életében is. Szaller Péter szerint a ház mindennapjaira egyáltalán nem volt negatív hatással az otthontalanok megjelenése: egyrészt a rehabilitációs jellegű intézmény átmeneti szállóként funkcionál, másrészt jobbára olyanok élnek az intézményben, akik rendszeres jövedelemmel rendelkeznek, hiszen térítési díjat is kell fizetniük. Mára ennek az intézménynek külön vezetője van, így a Jelenlét program és a hajléktalanellátás külön, egymást kiegészítve működik a házban.

Kép
veszprémi pokoli torony
Balra: Szaller Péter az épület udvarán; Jobbra: az épület egy régi felvételen – Fotó: Velkei Tamás

A 2009 óta eltelt időszakban a civil szervezet saját forrásból, külső támogatók bevonásával és pályázaton nyert támogatásból jelentős összeget fordított a társasház fejlesztésére. „Vannak még a házban nehézségek, de ha összehasonlítom az itteni és más társasházi közgyűlések felvetéseit, mára nagyjából fedésben vannak egymással. Hasonlóak a problémáink” – hangsúlyozza Szaller Péter, de hozzáteszi: hosszú még az út.

Kardinális kérdés volt a hulladék

Az út, aminek egyik fontos állomása, hogy a Máltai Szeretetszolgálat ma már a lakógyűlés végén szavaz: azt az elképzelést szeretnék ugyanis támogatni, amely a többség véleményét képviseli, ha az előreviszi a lakóközösséget. Persze a vitában tevékenyen részt vesznek. Ez a régi viszonyokkal összevetve teljesen más képet fest, hiszen korábban azonnal kellett cselekedni, sokszor nem volt idő a diskurzusra.

Ahhoz is hosszú idő kellett, hogy rászoktassák a lakók nagy részét, hogy ne dobják ki a szemetet az ablakon, hanem vigyék le a szeméttárolóba. A szoktatás egyik módja az volt, hogy a kidobott szemetet visszavitték a szemetelő lakása elé.

Nyári Attila 2018-ban került a harmadikon található rehabilitációra, később a házban talált egy albérletet. Közfoglalkoztatásban alkalmazza a civil szervezet. Feladata a ház körüli rend fenntartása és a takarítás. Vele indulunk ház körüli sétára, megmutatja, hol takarít a ház körül. Összesöpri a parkolóban a csikkeket, az eldobott szemetet, rendezi, kitakarítja a szemetes konténereket, összegereblyézi a lenyírt füvet.

Megtudom tőle: ma már a portás kihívja a rendőröket, ha valaki nagyméretű hulladékot dob ki az ablakon. Hogy ez ne következhessen be, az épületbe kamerarendszert szereltek fel, amely az ablakokat is pásztázza. Még így is előfordul, hogy ki-kidobnak hulladékot, ha nem működik a lift, vagy akár csak megszokásból. Olyan is van, aki beteszi a liftbe a szemetet, rábízva a lakóközösségre, hogy a hulladékát a tárolóba dobja.

A morál azonban e téren is határozottan javult: évekkel ezelőtt olykor az első szintig állt a szemét, ezért évente többször kellett konténernyi hulladékot elszállíttatni. Sokat segített a rossz beidegződések felülírásában, hogy a ház elé egy nagy táblára kiírták: tilos a szemétlerakás.

Az összegyűjtött fahulladékot ma már egy elkerített területre teszik félre, és időnként elszállítják, szétosztják tüzelőnek a rászorulóknak.

Közben a sétával a ház mögé érünk, ahol ma zöldell a fű, szemétnek nyoma sincs.

Hozzászokni a felelős döntésekhez

Majd visszasétálunk a házba, beérünk az egykori első emeleti melegedőbe, amelyet azért alakítottak ki, hogy aki fázik, és nincs lehetősége fűteni (a gázszolgáltatást még csak részlegesen kapcsolta vissza a szolgáltató), az itt tölthesse az idejét. Most üres a nagy közösségi tér, melegedőként már nincs rá szükség. Halkabb is lett a ház, sokan dolgoznak az itt lakók közül, lakógyűlést már nem is lehet akármikor tartani, csak este öt-hat után.

Tavaly jutottak el addig, hogy a társasház a közös költségről már egyenleget közöl a lakókkal, így mindenki tisztában van a tartozása mértékével. A gázszolgáltatóval sem a máltaiak, hanem a társasház kötött már szerződést. Külső könyvelője lett a háznak, s idén januártól külső közös képviselője is, Lukács Imre vállalta a feladatot. A társasház lakói vették fel vele a kapcsolatot, a lakóközösség fogadta el. Fontos lépések ezek a ház életében az önállóvá válás útján.

A közös költség nem fizetésétől másfél évtized alatt eljutottak oda, hogy a legutóbbi lakógyűlésen az egyik tulajdonos már felvetette, hogy emelni kellene a közös költség összegét, mert akkor több jutna fejlesztésre. Bár leszavazták az indítványát, a fejlődés így is szemmel látható.

A ház lakóiban kedvező változás indult meg, a többségnek igénye lett arra, hogy rendezett körülmények között éljen.

Most már az önállóság felé fordulnak, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat mind kevesebbet fogja a lakók kezét. „Bele kell szokniuk abba, hogy felelős döntéseket hozzanak magukért” – szögezi le Szaller Péter. Egyre több ügyben várják el a lakóktól, hogy vegyék ki a részüket a teendőkből.

Az út közepén

Persze az állapotokon még mindig van mit javítani: számos erkélyablakszemből hiányzik az üvegtábla, helyette furnérlemez vagy egyszerűen csak egy ajtó található. Vagy még annyi sem. A korábbi beruházások azonban jelentős költségeket emésztettek fel, a helyreállítás további fokozatait pedig nem segítette a koronavírus-járvány megjelenése, és a jelenleg tapasztalható hatalmas infláció. Ahogy közös tervezést igényel a 9. és 10. emelet hasznosítása is, ahol a lakások önkormányzati tulajdonban vannak, s azokat a máltaiak bérlik. Ezekre is olyan lehetőséget kell kialakítani, amely a társasház további fejlődését szolgálja.

„Az útnak nagyjából a közepén járunk, már látszanak azok a fő mérföldkövek, amelyekig eljutottunk, s amelyek révén előrébb lépett a ház. Ebben nemcsak mi voltunk aktív szereplők, hanem a társasház lakóközössége is. Régen, ha valamilyen probléma vetődött fel, a lakók sokszor azt várták, mi oldjuk meg. Most már párbeszédet folytatunk, közösen gondolkodunk” – mondja búcsúzóul Szaller Péter.

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti