Örök értékeket képvisel, de vitát sem fél generálni a Nemzeti Színház

Egy nemzet létének legfontosabb kérdései

Az intézmény már a 19. században nagy szerepet játszott a magyar nyelvű színjátszás fellendítésében, sőt a magyar hivatalos államnyelvvé válásában is, hiszen ez – a latint és a németet váltva – csak 1844-ben következett be. A színházi előadások jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy szeretett anyanyelvünk egyre elfogadottabb lett és elterjedhetett. A Nemzeti Színház 1837-es alapítói között – Vörösmarty Mihály és Toldy Ferenc mellett – az a Bajza József költő és színigazgató is ott volt, aki Madách idézett mondataira rímelve így fogalmazott: „A színház nemcsak szórakoztat, hanem nevel is; az emberi szív rezdüléseit, a társadalom kérdéseit mutatja be, és a nemzeti öntudat erősítésének fontos eszköze."

A Nemzetiben bemutatott előadások mindig is generációkat inspiráltak, miközben időről időre hűen tükrözték a magyar társadalmi és közéleti viszonyokat. 

Az ember tragédiája mellett legendássá vált e tekintetben az 1848/49-es forradalom előtti Bánk Bán, Molnár Ferenc századfordulós Liliomja, illetve Németh Lászlótól a Galilei, amely az 1956-os forradalom idején kapott különös hangsúlyt. 

A színház 2002-ben átadott új épülete mára helyszínként is ikonikussá vált a kulturális közéletben, amelynek a Nemzeti lassan két évszázada meghatározója. „Nemcsak egy tér, ahol előadások zajlanak, hanem egy olyan hely, ahol a nemzet létének legfontosabb kérdései merülnek fel” – ezt már Vidnyánszky Attila igazgató vallja az általa 2013 óta vezetett intézményről, amely a nemzeti értékeket is előtérbe helyezi.

Minden korosztály és társadalmi réteg kulturális tere

„Színházunk szellemi műhely, küldetése, hogy a magyar színházművészet legfontosabb találkozási pontja legyen, ahol a klasszikus és kortárs magyar dráma is méltó helyet kap. Felelősségünk nem csupán a minőségi előadások létrehozása, hanem a magyar színház hagyományainak ápolása, fejlesztése és továbbadása. Nem az elit művészeti közege akarunk lenni, hanem minden korosztály és társadalmi réteg számára elérhető kulturális tér, amely a világ színházi életének is elismert szereplője” – mondja hitvallásukról Szabó Ádám, a Nemzeti Színház marketing- és kommunikációs igazgatója, akinél a műsorra kerülő darabok mindenkori kiválasztásának szempontjairól is érdeklődünk.

Kép

Szabó Ádám − Fotó: Eöri Szabó Zsolt

„Repertoárunk lényeges elemei azok a klasszikus magyar művek, amelyek örökérvényű értékeket és emberi sorsokat mutatnak be, azonban fontos, hogy ezek az előadások nyelvezetükben, rendezői koncepciójukban és vizuális világukban közel álljanak a mai nézői elvárásokhoz. Kísérletezünk modern színpadi eszközökkel, kortárs zenei és vizuális elemekkel és olyan rendezői megközelítésekkel, amelyek új rétegeket tárnak fel a klasszikus szövegekben. Fontos, hogy ezek az előadások ne csupán tisztelgésként, hanem valódi élményként hassanak a közönségre” – vélekedik Szabó Ádám arról a kihívásról, amit az jelent, hogy a régi nagyok gondolatai hatékonyan jussanak el a ma emberéhez.

A közönség elvárásai ugyanis egyértelműen változtak az elmúlt időszakban: a vizualitás és a tempó felértékelődött, egyre nagyobb az érdeklődés az interaktív, élményszerű előadások iránt. A fiatalok megszólítása – célzott programokkal, különleges színházi formákkal – kulcsfontosságú. A Nemzeti Színház oktatási programjai, beavató-előadásai és ifjúsági fesztiváljai ezt a célt szolgálják, de az online jelenlétük és közösségimédia-stratégiájuk is folyamatosan fejlődik, hogy a fiatalok számára a színház ne távoli, nehezen elérhető intézmény legyen, hanem élő, izgalmas, releváns művészeti forma. 

A mai generációnak fontos, hogy az előadások közvetlenebb kapcsolatot teremtsenek velük, bevonják őket a színpadi történésekbe. 

Ha ez a kapcsolatfelvétel és -tartás megvalósul, a diákok kérdéseikre az előadásokon keresztül válaszokat kaphatnak, és saját magukat is felfedezhetik a művészet által.

Kép

Jelenet a Salome című darabból − forrás: Nemzeti Színház

Elgondolkodtatni és párbeszédre inspirálni

William Shakespeare szerint „A színház az élet tükre, annak esszenciája és lényege”, míg Bertolt Brecht „vitatkozik” neves elődjével, amikor úgy véli, „A színház nem tükör, amelyet a valóság elé tartunk, hanem kalapács, amellyel formáljuk azt.” Mindezt azért is elevenítjük fel, mert a Nemzeti Színház repertoárjában mindig szerepeltek nagy hatású külföldi szerzők művei is. Ezek kiválasztásánál ma már az a fő szempont, hogy milyen párbeszédet indíthatnak el a magyar kulturális közegben.

„Az egyetemes színháztörténet meghatározó alkotásait színházunk úgy állítja színpadra, hogy azok rezonáljanak a magyar társadalmi és kulturális kérdésekre. A külföldi rendezőkkel, társulatokkal való együttműködés is fontos számunkra, hiszen általuk új színházi sajátosságokat, nézőpontokat ismerhet meg a magyar közönség. Az ilyen együttműködések során nemcsak előadásokat cserélünk, hanem koprodukciókat is létrehozunk, amelyek révén a Nemzeti Színház egyre nagyobb nemzetközi jelenléttel bír” – emeli ki a marketing- és kommunikációs igazgató.

A színház mindig is a társadalmi párbeszéd egyik legfontosabb tere volt, ezért a Nemzeti azt sem kerülheti meg, hogy a magyar közélet és kultúra meghatározó kérdéseire, a jelenkor kihívásaira is reflektáljon, hogy előadásai ilyenfajta intelligens közös utazásra is meghívják a nézőket. 

A Nemzeti Színház épp ezért művészeti műhelyként sosem félt súlyos kérdéseket feltenni és vitát generálni a társadalmi változásokat és az emberi lét alapvető dilemmáit érintő témákban. 

„A színház különleges ereje abban rejlik, hogy érzelmi és intellektuális szinten egyaránt képes hatni a közönségre. Nem célunk a direkt állásfoglalás, de fontosnak tartjuk, hogy előadásaink elgondolkodtassanak és párbeszédre inspiráljanak” – zárja gondolatait Szabó Ádám.

Támogatott tartalom.