Évszázadok után avathatják boldoggá a vértanú szerzetest, Csepellényi Györgyöt

Egerfarmos, Füzér és Sátoraljaújhely plébánosai és polgármesterei 2022 augusztusában azzal a kéréssel fordultak Ternyák Csaba egri érsekhez, hogy indítványozza ismét Csepellényi György boldoggá avatását. Az érsek a kezdeményezést felkarolta, és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elé terjesztette. A testület támogatásáról biztosította a boldoggá avatás újraindítását.

De ki volt a fehér barát, aki az életét adta hitéért, mégsem avatta boldoggá az egyház több száz éve? Csepellényi György 1620 körül, más forrás szerint 1626-ban született a Trencsén vármegyei Biccsén, nemesi származású családban. 1643-ban a felsőelefánti Keresztelő Szent János pálos rendi kolostorban tette le szerzetesi fogadalmát. 

1660-ban rendje a máriavölgyi kolostor alperjelének nevezte ki, innen került Terebesre, majd Felsőelefánton szolgált. 

A település közelében található Nagyappony és Kisappony falvakban számos családot rekatolizált, sőt visszaszerezte az üresen álló katolikus templomot és plébániát is. 

A máriavölgyi rendi nagykáptalan 1669-ben Csepellényit nyolc társával együtt a már meglevő tizenkét fős missziósfőnökség kiegészítésére küldte küldetésbe Felső-Magyarországra.

Az országnak e vidékén a lakosság döntően a protestáns felekezetekhez tartozott, és aktívan támogatta a korszak királyellenes megmozdulásait, a Bocskai-felkelést, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György királyi Magyarországra vezető hadjáratait. 

Ellenséges környezetben is rekatolizált

A vasvári békét (1664) követően Wesselényi Ferenc nádor vezetésével Habsburg-ellenes rendi megmozdulás szerveződött, mivel úgy vélekedtek, hogy az uralkodó, I. Lipót képtelen a török ellen megvédeni az országot; emellett felgyülemlett rendi és vallási sérelmeik is felszínre kerültek. 

1670-ben a Habsburg-kormányzat felgöngyölítette a szervezkedést, vezetőit, Zrínyi Pétert, Frangepán Ferencet és Nádasdy Ferencet kivégeztette. Ezt követően I. Lipót 1671-től abszolutisztikus kormányzati intézkedéseket vezetett be: felfüggesztette a rendi alkotmányt, nem hívta össze az országgyűlést, nem választottak nádort, valamint az erőszakos ellenreformáció is felerősödött.

„A megtorlás elől a szervezkedés számos köznemesi és katonai eleme bujdosni kényszerült, hozzájuk csapódott az a végvárakban szolgáló, katonáskodó réteg, amelynek tagjait 1671–72-ben a felső-magyarországi királyi végvárakból elbocsátottak. Belőlük szerveződtek a bujdosóknak, majd kurucnak nevezett felkelők, akik 1672–1682 között a királyi országrész ellen erdélyi és hódoltsági területekről indítottak támadásokat, bel- és vallásháborús állapotokat előidézve ezzel Felső-Magyarország és a Partium területén” – világítja meg a kor viszonyait Benei Bernadett, az Egri Főegyházmegyei Levéltár munkatársa.

Rámutat: erre a veszélyes vidékre került missziósfőnökként Csepellényi, aki a füzéri plébániát is megkapta. 1673-ra hét falut rekatolizált. 

Csepellényit Füzérből hurcolta el a portyázó protestáns bujdosók egy csoportja 1674. március 26-án (húsvét másnapján), majd közel kéthónapnyi válogatott kínzás után az Egerfarmos határában fekvő Szőke pusztán lefejezték. 

A mezőkövesdi plébánost, Nagy Jánost a mezőkövesdiek vezették a holttesthez, amelyen megismerte a kínzások nyomait. Csepellényi vállairól mindkét kezéig lenyúzták a bőrt, ujjait, lábszárait bevagdosták, a hátán szintén látszottak a dohányvágás okozta sérülések, hiszen a kínzói dohányt daraboltak a barát meztelen hátán, ahogyan erről egy szemtanú beszámolt. E kegyetlenkedéseket követően fejezték le. 

Kivégzése után öt nappal, amikor felemelték testét, a lecsukódó szemek kivételével semmi jelét sem fedezték fel a romlásnak: vadaktól és egyéb állatoktól is érintetlenül találták, nem volt kellemetlen szagú, sem puffadt vagy merev a teste. A hazai szokás szerint papi ruhákba öltöztették, egy viaszkelyhet tettek kezei közé, amelyet a szemtanúk szerint úgy szorított, mintha élne. Illő szertartással, körmenettel Egerfarmoson temették el, ahogyan Nagy János vallomásában olvasható.

Kép

Örömhír: a szent családnak új vértanúja akadt

Benei Bernadett elárulja: a hitéért kivégzett fehér barát szenvedéséről, haláláról és temetéséről a nem sokkal a halálát követően kelt levelek tudósítanak. Cseke Mihály, a Nógrád vármegyei Ecseg plébánosa, a váci püspök hódoltsági helytartója a történtekről azt írta Pongrácz György váci püspöknek, hogy „egy fehér barátot, pátert valahol elkaptak és Eger táján sok gyalázatos káromkodás, csúfolás, kínzás után öltek meg”. 

Szegedy Ferenc egri püspök egy levelében azt írja, hogy lázadó talpasok a pálos szerzetest fogságba ejtették, kegyetlenül megkínozták, és mártíromságra adták. Hiába ajánlottak kilencszáz talléros váltságdíjat Csepellényiért, az nem volt elég a lázadóknak. Ő is beszámol arról, hogy a szerzetes holtteste a lefejezés után öt, igen meleg napon keresztül hevert meztelenül a pusztában. 

Mégis: amikor a mezőkövesdi plébános és másik két pap elvitték onnan, hogy eltemessék, sem merevnek, sem a romlástól bűzösnek nem érezték a testet. 

A püspök azzal zárja sorait, hogy örvendetes hírt közöl, mivel a szent családnak új vértanúja akadt.

A megyéspüspök fenti levele alapján ismertette Kéry János pálos rendfőnök Csepellényi halálának és temetésének körülményeit Francesco Ravizzával, a Hitterjesztés Szent Kongregációja titkárának címzett levelében.

Ahogyan a fent említett levelekből, valamint Nagy János és a tanúk vallomásaiból kiderül, Csepellényi mártíromsága csodák sorával egészült ki. Több tanú is vallotta, hogy kínzói meglepődve látták: a szerzetes testén látható sérülések nem véreznek. Nagy János vallomása szerint a páter temetésekor a holttest kezében elhelyezett viaszkehely Úrfelmutatáskor meghajlott, és maga Csepellényi több alkalommal is megjelent neki. Az ELTE Egyetemi Könyvtárában őrzött, Csepellényi vértanúságáról is tudósító, pálos protokollum kötet bejegyzése szerint ott, ahol Csepellényit megölték, gyógyító erejű forrás fakadt, amely mindenféle betegséget orvosol. Erről az egyik gyilkosa is hitet tett. 

A pálos szerzetes vértanúhaláláról Szelepcsényi György esztergomi érsek is megemlékezett. 1684-ben ugyanis feljegyzéseivel tájékoztatta XI. Ince pápát a katolikus vallás hazai állapotáról. 

Leírta: a hét faluban buzgólkodó füzéri plébánost gyűlöletből ölték meg, mivel „többekben felszította a hit világosságát”. 

Miután a plébániáról elhurcolták, két hónapig tartották börtönben, késekkel és baltákkal vagdosták, levetkőztették, és néhány éjszakára a Tiszához vitték, ahol a szúnyogok hada mardosta.

A török kiűzése után, 1689-ben Csepellényi földi maradványait átszállították a pálos rend sátoraljaújhelyi templomába. A szarkofágot a felette található felirat alapján azonosították, amelyen az elhunyt neve mellett a halál neme és ideje volt olvasható. A holttest semmiféle bűzt nem árasztott. Szintén megtalálták a sírban a temetésen a kezében tartott viaszkelyhet is. 

Kép

Kísérletek a boldoggá avatásra

Az északkeleti országrészben zajló harcok elcsendesedésével, 15 évvel Csepellényi halálát követően Barilovics Lajos pálos rendfőnök kérésére 1689 tavaszán Fenesy György egri püspök úgy határozott, ki kell vizsgálni az ügyet. A szemtanúkat hallgassák ki, és gyűjtsék össze az adatokat. Tizennégy tanú vallomását nem sokkal később fel is vették. A vallomások szövegét tisztázták, latinra fordították, majd a Fenesy püspöki pecsétjével hitelesített jegyzőkönyvet még abban az évben átadták a rend főnökének, aki vélhetően felterjesztette azt Rómába. 

Ám hiába kerültek az előírt iratok a Szentszékhez, a per lefolytatásához szükséges pénzösszeget a pálos rend nem tudta előteremteni, ezért az eljárás elakadt. 

Ezt a választ adták 1702-ben, a Máriavölgyben tartott pálos rendi nagykáptalanon a lengyel megbízott kérdésére, aki felvilágosítást kért arról, hol tart az ügy. 

1769-ben a pálos rend generálisa, Esterházy Pál írt rokonának, Eszterházy Károly egri püspöknek, hogy segítsen előmozdítani a mártír ügyét. A püspök már a következő hónapban igyekezett a kérésnek eleget tenni, mialatt Esterházy Pál kérte XIV. Kelemen pápát, hogy intézkedjen Csepellényi György boldoggá avatását illetően. Az ügy azonban ismét elakadt. 

Marton Jeromos, a pálos rend procurátora 1772-ben írt levelében újra arra kérte Eszterházy Károlyt, hogy indítsa el a vizsgálatot a boldoggá avatási ügyben. Az egri püspök válaszában ígéretet tett rá, hogy intézkedik majd. A boldoggá avatás azonban ekkor sem valósult meg, ráadásul az ügyet erősen hátráltatta, hogy II. József 1786-ban betiltotta a pálos rendet.

Több mint százötven évre feledésbe merült a mártír szerzetes ügye. 1949-ben Czapik Gyula egri érsek engedélyével a Lengyelországból visszatelepedett pálosok megkísérelték Csepellényi György csontjainak azonosítását és a perújrafelvételt, ám 1950-ben ismét feloszlatták a pálos rendet. Nagy-Bozsoky Józsefnek 1974-ben, a vértanúság 300. évfordulóján sikerült azonosítania Csepellényi földi maradványait. Temetésének 300. évfordulóján, 1989-ben Sátoraljaújhelyen, korábbi kriptájában helyezték el a barát csontjait egy tölgyfa ossariumban. 

Csepellényi György pálos szerzetes életszentségének híre és boldoggá avatásának vágya 350 évre nyúlik vissza az Egri Főegyházmegyében, ahol missziós szolgálatot végzett, válaszolja érdeklődésünkre Ternyák Csaba egri érsek. 

Rámutat: az elmúlt századok próbálkozásai után 2022-ben kezdeményezték ismét a boldoggá avatást azon települések lelkipásztorai és polgármesterei, ahol Csepellényi tevékenykedett és ahol vértanúságot szenvedett. 

„Amikor részletesen megismerkedtem az ő személyével és hősies lelkipásztori tevékenységével, úgy döntöttem, hogy érdemes folytatni azt, amit Fenesy György püspök 1689-ben megkezdett. Egy olyan korban, amikor sok emberben meggyengült a hit, az ő hősies példája, és katolikus hitéhez való hűsége megerősítést jelenthet az emberek számára” – emeli ki az érsek.