Fegyházba zárt egyház – Kiállítás a kommunizmus idejének egyházüldözéséről
Hogyan élték túl az áldozatok a megpróbáltatásokat? Miként tudtak talpon maradni? Hogyan viszonyultak a diktatúra egyházellenes tiltásaihoz? Ennek bemutatására vállalkozik a két éve megnyílt zalaegerszegi Mindszentyneum Egyházüldözés a kommunista diktatúra alatt című állandó kiállítása. A tárlat szubjektív nézőpontból hív megemlékezésre, mintha egy túlélő egyházi személy naplójából olvasnánk a történetet.
Egyház a rácsok árnyékában
A második világháború eseményei sok emberi sorsot kettétörtek, reménytelenséget, halált hoztak, de ami utána következett, az sokak számára még embertelenebb volt. Az 1945 és 1989 közötti időszakban a közép-kelet-európai keresztény egyházat ért támadások túlélőösztönnel ruházták fel a hívő közösségeket, valamint az egyház tanítóit. A Mindszentyneum második emeleti állandó kiállítása ezt a rendíthetetlen hitet veszi alapul, és a támadások elszenvedőinek történeteire épít.
Az ellenük szőtt propagandáról, a titokban működő csendes hitéleti tevékenységekről, a megfigyelésről, a kirakatba helyezésről, a meghurcolásról, majd a bebörtönzésről, a szabadulásról és az emlékezésről szól.
„A kommunizmus nemcsak politikai párt, hanem legelsősorban világnézet; vallás ellen, Isten ellen, emberi lélek ellen, apostoli hitvallás ellen, Tízparancs és erkölcs ellen. Gyilkol, rabol, zsúfolja a börtönöket, a szibériai munkatáborokat. Lezülleszti az egyént, tönkreteszi a családot, csordává teszi a tömeget. (…) A történelem legkegyetlenebb rendszere ez” – vallotta Mindszenty József bíboros, hercegprímás, akit koncepciós perben életfogytig tartó fegyházra ítéltek 1949-ben.
A látogató már a kiállítótér bejáratánál egy óriási „(F)EGYHÁZ” felirattal találkozik, utalva arra, hogy a kommunista diktatúra a terror, a megfélemlítés eszközeit használva igyekezett megszüntetni a vallásos életet, meggyötörte a történelmi egyházakat, az együttműködés látszatát keltve a „fegyházak rácsainak árnyékában” engedte csupán működni, és folyamatosan megfigyelés alatt tartotta őket.
Míg a Rákosi-korszak a fizikai brutalitást helyezte előtérbe, addig a Kádár-korszak a körmönfontabb, finomabb eljárásokat részesítette előnyben: megegyezésre, együttműködésre kényszerítette azokat, akik az ellenállás helyett rávehetők voltak a kollaborálásra. Másként léptek fel a katolikus, és másként a református, az evangélikus egyházzal szemben; más módon akarták felhasználni és megtörni a különböző felekezeteket.
A kiállítás bevezetőtermében az államapparátus oldaláról Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Kádár János, Révai József, Aczél György és Miklós Imre, az egyház oldaláról Mindszenty József, Grősz József, Czapik Gyula, Ordass Lajos, Ravasz László jelennek meg. Helyet kapott egy 45 évet felölelő idővonal is, amely érzékelteti az egyház és állam közti erők „hullámzását”, a fokozódó feszültség, majd az enyhülés fázisait is.
Régi filmhíradók, archív fotók teszik átélhetővé a múltat, valamint két hangbúrában a korszak kutatói és a történéseket megélt emberek mesélnek az üldözött egyházak sorsáról.
Cenzúra a lapokban, cserkészet illegalitásban
A korabeli médiában is harc indult a „klerikális reakció” ellen: összeesküvés-elméletekkel, hecckampányokkal, hamis sajtóhírekkel operáltak. Ennek megfelelően a kiállítás szervezői egy archív újságlerakatba, raktárszerű helyiségbe invitálják a látogatókat, miközben szatirikus hetilapok gúnyrajzai, újságkupacok, a rádiókból felhangzó agresszív beszédek és a televízióból folyó vádaskodások, gyűlöletkeltő filmek idézik vissza a kor hangulatát.
A Rákosi-diktatúrában kemény cenzúra működött az egyházi lapokban is. Később a Kádár-rendszer is szoros ellenőrzése alatt tartotta ezeket, egyetlen olyan politikai információ sem jelenhetett meg bennük, amelyek a pártállammal szembeni kritikát, ellenszenvet fogalmaztak meg.
Az újságlerakat után egy tábori sátor a következő állomás. A cenzúra és a megfigyelés közben ugyanis a vallási közösségek álcázva ugyan, de gyakorolták a hitüket, ennek helyszíne gyakran a természet volt. Bár a cserkészet maga illegálisnak számított, a fiatalok megtalálták a módját annak, hogy összegyűljenek. Igaz, nem vehettek fel nyakkendőt, nem volt egyenruhájuk, de a sátor, a tábortűz, a madárcsicsergés, a közös imádságok, beszélgetések, valódi élménnyé varázsolták az együtt töltött időt.
Tudták, hogy amit tesznek, az tiltott, mégsem féltek megélni a keresztény hitüket.
A K-lakások titkai
A madárcsicsergésből egy korabeli lakásba érkezünk, a megfigyeltekből a megfigyelők szerepébe helyezkedünk. A szoba különböző pontjain elrejtett interaktív vörös szalagok fedik fel, hogy ahol járunk, az nem más, mint a korban elterjedt K(konspirált)-lakások egyike. Ezek az ügynöki hálózattal való kapcsolattartásnak, a Belügyminisztérium és az Állami Egyházügyi Hivatal dolgozói találkozásainak helyszínei is voltak.
A K-lakások titkos hírszerző bázisként szolgáltak. A látogató maga fedezheti fel, hogy miről is szólt „a megfigyelők” munkája. Ha jól körülnéz a térben, megtalálhatja azokat az operatív, úgynevezett „O” dossziékat, amelyeket az állambiztonság a megfigyelt személyeknek, csoportoknak, intézményeknek nyitott, és amelyekben minden olyan dokumentumot, „bizonyítékot” összegyűjtöttek, ami az adott ügyre vonatkozott: fényképeket, hálózati jelentéseket, levélellenőrzéseket, szoba- és telefon-lehallgatások tartalmait.
Ehhez az egyház tagjai közül is szerveztek be ügynököket. Ráadásul a beszervezési munkákról is készültek dokumentációk, ezek voltak a „B” dossziékként számontartott gyűjtőmappák. Egy ügynök feladatait és a titkos lakás használati utasítását szintén a Belügyminisztérium (BM) határozta meg.
Az ötödik teremben rendezték be az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) irodáját, innen irányították a folyamatot, tartották kontroll alatt a különböző államellenesnek tekintett megnyilvánulásokat. A „reakciós klérus” elleni politikát a párt – kezdetben a Magyar Dolgozók Pártja, majd 1956-tól a Magyar Szocialista Munkáspárt – dolgozta ki, de az általuk meghatározott feladatok végrehajtásában és megvalósításában fontos szerep jutott az 1951-ben létrehozott ÁEH-nak is.
Kik dolgoztak az ÁEH-ben?
Hétköznapi emberek, akiknek az volt a munkájuk, hogy nyomást gyakoroljanak az egyház vezetőire, megegyezésre kényszerítsék őket, és ha valamilyen demokráciaellenes „kilengést” tapasztalnak, akkor értesítsék a párt vezetőit.
Ők döntöttek a büntetésről, a végrehajtást az ÁEH-val együtt a BM-re bízták. Folyamatosan tartották a kapcsolatot, ezt idézik meg a kiállításon interaktívan használható telefonkészülékek. A faltól falig magasodó kartotékfalban az egykori ÁEH magasabb tisztséget betöltő tisztségviselőiről készült személyi lapok, életrajzok sorakoznak. Vagyis nemcsak a megfigyelteket, a hivatali dolgozókat is számontartották.
Feketelista és koncepciós perek
Egyre több egyházi személy került az államellenes feketelistára, akiknek a méltóságát gyalázták meg, együttműködésre kényszerítették őket az ellenük kreált hamis vádak tárgyalásáig. A koncepciós perek tárgyalótermét is megidézik a Mindszentyneumban, ezekben a perekben nem voltak egyenlő ellenfelek, előre megírt forgatókönyv alapján történt minden. A vádlottak elleni ítélet már a tárgyalás előtt eldőlt, ugyanakkor a jogi keretek látszatának fenntartásával rendezték meg magát a színdarabot. A párt előre meghatározta, kit milyen vádakkal kell illetni, kik lesznek a vádlottak és kik a tanúk. A vádlottakból még a tárgyalás előtt így, vagy úgy kikényszerítették a „beismerő” vallomásokat, innentől kezdve már csak formai szerephez jutottak a tárgyaláson.
Három kiemelt koncepciósper-csoportot mutatnak be: az első a Grősz-perként ismert Grősz József kalocsai érsek és társai elleni főper volt 1951. június 15. és július 20. között. A második a Regnum-perek sora volt 1961-ben, 1965-ben és 1971/1972-ben, ami kiterjedt többek közt a ciszterci, jezsuita, piarista, bencés rendekre, továbbá a Regnum Marianum ifjúsági szervezetre. A harmadik percsoportot pedig a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE) elleni perek képviselik, amelyekre 1951-ben és 1967-ben került sor.
A Rákosi- és a Kádár-korszak egyházpolitikája, felekezetekhez való viszonyulása, a közös ellenségkép átformálta a hétköznapi emberek hithez, valláshoz, egyházakhoz való hozzáállását. Megrendült a bizalom, ami idővel eltávolodást vont maga után. Ezt felerősítette a társadalom gyökeres átalakulása, modernizálódása.
A vallásos nevelést, az egyházi szertartásokat és az ünnepeket felváltották az állami változatok: egyházi esküvő helyett polgári szertartás, keresztelő helyett névadó ünnepség, karácsony helyett fenyőünnep.
Kettétört életek
Az utolsó nagyterem a végrehajtás helyszíne: a büntetési formákat, a meghurcoltak személyes tárgyait mutatja be. A terem központi eleme egy „Rotondónak” nevezett installáció, egy kettéhasadva megnyílt hengerforma, amin keresztül lelátunk a Mindszenty József életútját bemutató kiállításra, annak is azon pontjára, amely a bíboros elfogatását, fogságát ábrázolja.
A Rotondo előtt kialakított interaktív adatbázis célja, hogy mindenki számára megismerhetővé és kutathatóvá tegye az eddigi ismert börtönviselt áldozatok személyét. A lista még töredékes, ezért kérik a látogatóktól, hogy ha bármilyen kiegészítő információval rendelkeznek, jelezzék a múzeum dolgozói felé.
A tárlat végén a pihenőtérből útravalóként bárki magával viheti a kiállítás egy kis szeletét: Lénárd Ödön piarista szerzetes, az egyik leghosszabb időt börtönben töltő egyházi személy cigarettapapírosokra írt verseinek másolatait.
Hogy mi a kiállítás célja? Felhívni a figyelmet a 20. század második felében zajlott egyházüldözés kegyetlen időszakára, amelyben voltak, akik megtörtek, de voltak sokan, akik nem.
Senkin nem akarja számonkérni a választott útját, inkább azokról szeretne megemlékezni, akik példamutató módon vállalták a szenvedést a hitükért.
A kiállítás kurátorai, Bors-Bulbuk Zsuzsanna művészettörténész és Dr. Soós Viktor Attila egyháztörténész, a Nemzet Emlékezet Bizottságának tagja. A 20. századi egyházüldözést bemutató kiállítás közös emlékezésre buzdít, a múltunkkal való szembenézésre ösztönöz.
Különlegessége abban rejlik, hogy több száz áldozat személyes történetét felhasználva olyan korszerű kiállítástechnológiai eszközökkel, bemutatási módokkal és módszerekkel kíván hatni, amelyek kortól függetlenül bevonják és érzékenyítik a látogatókat erre az igen fajsúlyos történelmi témára. Segítik a beleélést és a kapcsolódást akár a fiatalabb generáció számára is.
A 20. Század az egész életünkre hatással van. A kommunista rezsim elnyomása idején több karizmatikus személy állt ki a hite mellett és szállt szembe bátor tettei révén az elnyomókkal. Az ő életük példa az ifjúság számára, és a kiállítás inspirációként hathat az életünkre.
A Mindszentyneum nemcsak tényszerűen bemutatja Mindszenty József életútját és az egyházüldözést, hanem élményszerűen közel hozza az eseményeket. A kiállítás interaktív, így a látogató könnyen belehelyezkedhet az akkori élet körülményeibe. A látogatók megismerhetik a kisebb gyerekek számára is érdekes középkori téglaégető kemencéket bemutató tárlatot is, sőt a három állandó kiállítás mellett beltéren és kültéren egyaránt időszaki kiállítások várják az érdeklődőket.
2024. november 28-áig tekinthető meg az épület előtt a Nemzeti Emlékezet Bizottságának Küzdelem a lelkekért című kültéri tárlata, míg az időszaki kiállítótérben 2025. január 31-ig látogatható a Győzelmi jelentések helyett, egy a Habsburg Ottó Alapítvány által készített emlékkiállítás IV. Károly boldoggá avatásának huszadik évfordulóján.
Ehhez kapcsolódik a családok, baráti társaságok körében népszerű szabadulószoba tematikája, ahol a lelkes csapatok feladata kinyomozni, merre ment a király…
Kiegészítő szolgáltatásként kávézó, ajándék- és kegytárgybolt teszi tartalmas egésznapos programmá a zalaegerszegi Mindszentyneum felkeresését.
Támogatott tartalom.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Zánkán 50 évig családi házban zajlottak a misék – Egy evangélikus-katolikus házaspár otthona volt a katolikus kápolna
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
