Ő akarja a legtöbb gyereket nemzeni a világon – Az ezergyerekes férfi és a donorság kérdései

„Ez egy függőség, amivel képtelen leállni. Ő akarja a legtöbb gyermeket nemzeni a történelemben”. „Sorozatdonor”, akinek valamiféle „Isten-szerű komplexusa van” – súlyos állítások, amelyeket nem mi, hanem az érintett nők és családtagjaik fogalmaznak meg a Netflix új, háromrészes dokumentumfilm-sorozatában. Az ezergyerekes férfi címen futó alkotás annak a holland férfinak az igaz történetét kísérli meg összerakni érintettek és szakemberek segítségével, aki hosszú éveken át külső és belső kontroll nélkül adományozta spermáit szerte a világon. 

Mindezt úgy, hogy a tevékenységéről nem tartotta érdemesnek felvilágosítani a leendő édesanyákat. Azoknak, akik kíváncsiságból rákérdeztek, rajtuk kívül mégis hány, gyermekre váró családon „segített”, rendre kitérő vagy hazug választ adott. Nem mintha ő maga nem lenne tisztában a pontos számokkal: a filmben megszólaló egyik házaspár elbeszéléséből az is kiderül, Jonathan Jacob Meijer bevallotta, van egy listája az összes nemzett gyerekéről, amit nem fog velük megosztani.

„Olyan ez, mint egy trófea” – fogalmazta meg találóan a feleség.

Jonathan Jacob Meijer kijátszotta a rendszert

A magas, jóképű, hosszú, sűrű szőke loknikkal megáldott, műveltnek és szimpatikusnak tűnő Meijer sok gyermekre vágyó nő számára maga volt az ég küldöttje. 

Az egyik házaspár hosszan ecseteli, mennyire szimpatikusnak találták a fiatal férfit, aki – amikor megkeresték – készséggel felajánlotta, hogy otthonukban „segít”. Natalie boldog volt, hogy megismerheti leendő gyermekük biológiai apját, hisz pontosan emiatt választották a személyes adományozást. Ha ugyanis egy spermabankon keresztül kerestek volna donort, erre nem lett volna lehetőségük egészen a gyermek 16 éves koráig. 

Meijer sok esetben magánúton adományozott, ami azt jelentette, hogy nem egy magánklinikán, spermabankon keresztül tette, hanem közvetlenül a családokkal lépett kapcsolatba. A Netflix sorozatában olyan érintett is megszólal, aki elmondja, Jonathan burkoltan szexuális együttlétet ajánlott neki, mondván „természetesebb úton lenne a legjobb” az adományozás.

Ha valakinek ezer gyermeke van, az társadalmi probléma

Az érintett nők közül néhány azt állítja, hogy Jonathan nem tette világossá, hány másik gyermeket nemzett. Így járt Natalie is, akinek Meijer akkoriban azt hazudta, velük együtt összesen öt családnak adományozott. Ők évekkel később fogtak gyanút, amikor párja a bizonyos anonim holland donor esetéről olvasott az újságban. 

Egy másik, egyedülálló óvónőt pedig akkor fogott el a balsejtelem, amikor egy kolléganőjével rájöttek, kislányaiknak közös biológiai apjuk van, aki nem más, mint Jonathan. 

Ha ebben a szűk körben bebizonyosodott a vérrokonság, mégis mennyire kell aggódnunk? Vajon hány gyereke szaladgálhat még a közelben? Ők egymás biológiai testvérei. Mi történik velük, ha esetleg a későbbiekben egymásra találnak, vonzódni kezdenek a másikhoz? Vagy amikor kiderül számukra, hogy több száz testvérük él még a világban? – osztotta meg félelmeit az elkeseredett anya. Az érintettek online felületeket hoztak létre, ahol egymáshoz egyre többen kapcsolódva, a gyerekekről fotókat megosztva szembesültek legsötétebb félelmeikkel.

A Hollandiában érvényben levő szabályozások szerint egy spermadonor 12 családnál többnek nem adományozhat, összesen pedig nem lehet 25-nél több gyermeke – pontosan amiatt, hogy csökkentsék az esetleges vérfertőzés kockázatát. Erről a filmben megszólaltatott klinikai embriológus beszél, aki egy, a klinikájukra érkezett névtelen e-mail alapján kezdett nyomozásba. 

Az anonim feladó ebben azt írta, egyik donorjuknak legalább 150 gyermeke született országon belül. A férfit beazonosítva kiderült, hogy nem más, mint Jonathan Jacob Meijer, aki 11 holland klinikán regisztrálta magát spermadonorként – emellett magánúton is adományozott. Szerény becslések szerint ez legalább 500 utódot jelent csak az északi országban. 

Játszadozás a törvényen kívül

A Meijerhez hasonló sorozatos donorok jelentős kockázatot jelentenek, mivel több száz gyermek osztozhat ugyanazokon a géneken. Az egyik legsúlyosabb probléma a vérfertőzés, ami a közös biológiai felmenőkkel rendelkező emberek közötti szexuális kapcsolatokat vagy házasságokat jelenti. Ez a veszély különösen aggasztó Hollandiában, ahol Jonathan számos adományozást végzett egy kisebb földrajzi területen belül. 

A Time magazin szerint három utódja még ugyanabba az óvodába is került. 

„Azok a gyerekek, akik nem együtt nevelkedtek, nagyobb valószínűséggel vonzódnak egymáshoz, mert a testvér arcában ismerősséget látnak” – fogalmazza meg Natalie a dokumentumfilmben. 

Ezt a fajta romantikus szerelem érzést „Luke és Leia komplexusnak” is nevezik a Csillagok háborúja filmes saga karakterei nyomán. (A történetben Luke Skywalker és Leia Morgana vonzódnak egymáshoz anélkül, hogy tudnák, testvérek – akiket születésükkor elválasztottak egymástól, és különböző bolygókon nevelkedtek.)

A kép illusztráció. Kép: Freepik

„A kölyökkutyák és a haszonállatok szaporodása jobban szabályozott, mint a termékenységi ipar és a spermadonáció” – fejti ki véleményét a filmben Eve Wiley. A termékenységi csalások szabályozásáért harcoló aktivista – aki maga is egy őrült, csaló spermadonor lánya – kiemeli, semmiféle nemzetközi megkötés nincs érvényben arra, hogy egy donornak mennyi utódja lehet, így az elsőre szenzációhajhásznak tűnő történet valójában nem bulvártéma, hanem nagyon is komoly kérdéseket felvető eset. 

Korábban soha nem gondoltak arra, hogy lesz olyan helyzet, amikor a törvény eszközeivel kell megakadályozni valakit abban, hogy további utódokat nemzzen, így a jogászoknak olyan ítéletet kellett kicsikarnia a bíróságtól, amilyenre nem volt precedens. Ez komoly kihívást jelentett. 

A Holland Szülészeti és Nőgyógyászati Társaság (NVOG) 2017-ben végül eltiltotta Meijert az adományozástól. Hat évvel később, 2023 áprilisában egy holland bíróság pedig arra kötelezte: hagyjon fel a spermaadományozással, és 100 ezer eurós bírsággal sújtotta minden egyes jövőbeni jogsértésért. A testület azt is elrendelte, a férfi kérvényezze, hogy a spermabankok semmisítsék meg az új szülők rendelkezésére álló spermáját. 

Meijert a sorozat rendezője, Josh Allott megkereste, hogy lehetőséget adjon az ő szemszögéből is bemutatni a történetet. A férfi nem élt a felajánlással, utólag viszont perrel fenyegette meg a streaming szolgáltatót. 

Gyermekei pontos számát máig homály fedi, Eve Wiley aktivista nagyjából háromezerre becsüli.

Nincs egységes nemzetközi szabályozás

Bár nemzetközi szinten „csak” ajánlások vannak érvényben, nagyobb szakmai ernyőszervezetek a spermadonációval kapcsolatos – alapvető etikai kérdések mentén kialakított – általános szakmai irányelveken keresztül próbálnak irányt mutatni az egyes országok számára. 

Ilyen például a donorutódok számának korlátozása, ami a biológiai utódok közötti vérrokonság megelőzését szolgálja. Szintén nagyon lényeges etikai kérdés a donor egészségi állapotának feltérképezése az esetleges fertőző, illetve bizonyos örökletes genetikai betegségek kiszűrése érdekében. 

Ugyanígy a spermadonorok életkora, aminek kapcsán szintén semmiféle egységes követelmény nincs érvényben. 

Hasonló etikai dilemma övezi a spermadonorok anonimitásának kérdését is: míg egyesek amellett érvelnek, hogy ezt szigorúan őrizni kell, Európában és Ausztráliában az utóbbi években jelentősen megszaporodtak a nyílt adományozások. Svédország volt az első, aki törvényben fektette le a gyermek jogát ahhoz, hogy hozzáférjen a genetikai apjára vonatkozó információkhoz – de csak ha elérte a felnőttkort. 

A Katolikus Egyháznak nincs a mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatban véglegesen kötelező érvényű dokumentuma, ám vannak nagy tekintélyű útmutatásai. Ezek összefoglalását az átlagos hívők leginkább a Katolikus Egyház Katekizmusában, „A gyermekáldás” című részben találják meg, mivel ez a leginkább hozzáférhető útmutató. Azok a technikák, amelyek a házaspár számára idegen, harmadik személy bevonásával (sperma vagy petesejt adományozásával, méh bérbeadásával) a közös szülőséget fölbontják, súlyosan erkölcstelenek. Ezek a technikák (idegen spermával való [heterológ] megtermékenyítés és beültetés) sértik a gyermeknek azt a jogát, hogy az általa ismert és egymással a házasság köteléke által egyesült apától és anyától szülessen. […] (2376)
Amennyiben a házaspáron belül kerül sor e technikák gyakorlására (homológ mesterséges megtermékenyítés és beültetés), talán kevésbé elvetendők, de erkölcsileg változatlanul elfogadhatatlanok maradnak, mert szétválasztják a nemi aktust az élet továbbadásának aktusától. A gyermek létét megalapozó cselekedet többé már nem olyan aktus, amelyben két személy kölcsönösen odaadja magát, hanem olyan aktus, mely a magzat életét és identitását orvosok és biológusok hatalmára bízza, és az emberi személy eredete és sorsa felett a technika uralmát vezeti be. (2377)
Forrás: Kölnei Lívia: „Isten majd eldönti” – avagy a keresztények és a lombik (részlet)