Balázs Fecó dalát énekelte a felvételin – Ilosvai Dorottya magyarként a Yale színész mesterképzésén tanulhat

A Facebook-borítóképeden A muzsika hangja című film egyik jelenete látható. Nagy kedvenc?

Sokat jelent számomra, igen. Gyerekkoromban ez is egy volt azon kevés filmek közül, amiket nézhettünk a nővéremmel. Megvolt VHS-kazettán, kívülről tudtuk. Julie Andrews-t is nagyon szeretem, minden szempontból gyönyörű ez a film! 

Hogyan jött a színészet iránti érdeklődés az életedbe?

A nyelvekkel kezdődött. Mindig volt bennem kíváncsiság más emberek, kultúrák iránt: ki hogyan formál szavakat, mit jelent számukra a nyelv társadalmi szinten. Érdekeltek a különböző akcentusok, az ezeket tükröző viselkedésformák. A nyelvek iránti érdeklődésem által szerettem bele a szakmába. Először németet tanultam, abból felsőfokú nyelvvizsgát tettem a gimnázium alatt, majd angolul szerettem volna megtanulni. Ekkor, tizenegyedikes koromban ösztöndíjjal kinn tölthettem egy évet Amerikában.

New Hampshire-ben, egy Dublin nevű kis faluban, az erdő közepén volt az iskola, ott találkoztam először a színházzal, szerepelhettem is egy-két darabban. 

A színpadon lévő katarzist szavakkal nem is tudom leírni! Számomra a színház a kezdetektől fogva nemzetközi közeggé vált.

Ha már ezt említed, sokan azt mondják, hogy csak az anyanyelvén tud egy színész igazán játszani, úgy hiteles. Erről mit gondolsz?

Ez számomra oximoron-szerű helyzet. A nyelvek vezettek el a színjátszáshoz, de aztán rájöttem, hogy ez nekem egy nyelveken túli foglalkozás. Ezért is vonz jelenleg inkább a film, mint a színház. Amikor kimentem az Egyesült Államokba, alig beszéltem angolul, a színházakban is inkább csak azt figyeltem, hogy az ember hogyan viselkedik. A testbeszéd is hihetetlenül erős kommunikációs eszköz, ha nem erősebb, mint a szavak! Számomra nagyon érdekes, hogy egy filmben mi történik két megszólalás között, a csöndekben. Ez abszolút túlmutat a nyelven. De ettől függetlenül hatalmas álmom, hogy professzionális szinten játszhassak magyarul is. 

Gödöllőn nőttél fel. Miért megy egy gödöllői lány Abu-Dzabiba egyetemre? Idén ugyanis ott fejezted be a tanulmányaidat.

Amikor kimentem egy évre Amerikába, megismerkedtem más magyar diákokkal is, akik említették, hogy létezik a New York University Abu Dhabi. A New York-i egyetemnek három alága van: New Yorkban található a fő campus, és Shanghaiban, valamint Abu-Dzabiban is van kihelyezett egyetem. Akkoriban fantasztikus lehetőségnek tűnt: ösztöndíjjal ingyenes, négyéves képzés, utazási lehetőségekkel. Évente kétszer haza tudtam jönni, valamint az ösztöndíj keretében ellátást és lakhatást is nyújtottak. Meglepően sok magyar tanul ott, illetve más kelet-európai országokból is jönnek. 

Magyar egyetemet nem is szerettél volna megpróbálni?

Pont 2020-ban, a covid évében érettségiztem. Nem láttam a lehetőségét, hogy akkor színházról itthon tanuljak, mert ez szerintem fizikai jelenlétet követel. Abu-Dzabiban eleinte online tanultam pszichológiát és filmet, de később, amikor már a korlátozásokat feloldották, belekóstolhattam a színházba is. Fél évet eltölthettem New Yorkban a Tisch-en (Tisch School of the Arts művészeti iskola – a szerk.), ahol különböző művészeti ágakra lehet specializálódni, mint színészet, film, tánc stb. 

Egy színházi rendező tanárom azt mondta, ő színházat színházból nem csinál, hanem az életből dolgozik. 

Igyekeztem így felfogni az elmúlt négy tanulmányi évemet, hogy mi mindent olyat tanulhatok, amikre majd a későbbiekben építhetek mint alkotó.

Kép

Fotó forrása: Ilosvai Dorottya

Most újra Amerika a cél. Mit kell tudni a Yale David Geffen School of Drama egyetemről, ahová felvettek?

Engem a színész mesterképzésre vettek fel, de ott nemcsak színészképzés folyik, hanem drámaírókat, rendezőket, menedzsereket is képeznek. Kapcsolati hálót tudnak a diákok kialakítani, úgy tudunk egymásra tekinteni, mint a jövő alkotói egymásra. Engem ez nagyon vonzott. Ez a csoportmunka lehet a kulcsa ennek a szakmának.  Van egy Yale Cabaret nevű pincében található színházterem, ahol már Meryl Streep és több más színészóriás is alkothatott. Például a kenyai-mexikói származású színésznő, Lupita Nyong’o (a 12 év rabszolgaság című film Oscar-díjas színésznője – a szerk.) is ebben az iskolában tanult. A kis színházteremben minden héten a diákok lépnek fel, illetve rendeznek. Szabadon, nincsenek szabályok, a tanárok pedig elmennek megnézni őket.

Magyarként kerültél be a Yale színészképzésére, ahová körülbelül 3000 jelentkezőből 16 fiatalt vettek fel. Hogyan zajlott a felvételi?

Amerikában három nagyobb művészeti egyetem van: a Juilliard, az NYU és a Yale, ezekbe jelentkeznek sokan, akik művészetet szeretnének tanulni. Többkörös meghallgatások vannak, előre esszéket és ajánlóleveleket kell leadni, majd élőben is van többkörös felvételi. Négy monológgal (kettő klasszikus, kettő kortárs) és egy dallal kellett készülni. 

Te miket vittél a felvételire?

Shakespeare Rómeó és Júliájából Júlia egyik monológját, és a Téli regéből vittem még egyet. A kortárs monológok is angol darabokból voltak. Viszont magyar dalt énekeltem, Balázs Fecó Maradj velem című számát, amely szerintem nagyon érzelmes és kifejező. 

Teljesen más érzelmek szabadulnak fel az emberből, ha az anyanyelvén énekelhet. 

Számomra ilyen értelemben is fontos volt, hogy megmutathassam, ki vagyok, honnan jövök mint művész. Egy fordulóban körülbelül 150 ember volt, egy nap alatt három forduló zajlott le, és minden forduló után kirakták a listát a falra azokról, akik továbbjutottak. Az én körömből csak az én nevem szerepelt, ami hihetetlen volt! A három forduló után következett az egyhónapos várakozás, majd visszahívtak egy utolsó fordulóra, egy hétvégére. Ekkor már szerencsére minden költséget az iskola állt, mert korábban előfordult, hogy ismerősöknél vagy pályaudvarokon aludtam, mert nem volt túl nagy keretem, hogy fenntartsam magam. 

Hogyan derült ki, hogy bejutottál? 

Sok hónapos várakozás előzte meg, ami alatt a fejemben már hatszor lejátszottam, hogy felvettek, és azt is, hogy elutasítottak. Érzelmi hullámvasúton ültem, aztán idén áprilisban kaptam egy Zoom-linket, és akkor a tanárok szemtől szemben üdvözöltek az osztályban. Sokkhatás volt az egész, nem hittem el... Főleg amerikaiak, dél-amerikaiak, afrikai származásúak lesznek az osztálytársaim, illetve van egy kínai lány és egy indiai fiú is. Én leszek egyedül magyar. 

Visszatérve a Yale mesterképzésre, ez egy amerikai magánegyetem. Ez azt jelenti, hogy fizetni kell a tanulmányaidért?

Az én szakom nem fizetős, hála a David Geffen nevű úriembernek (amerikai producer, lemezkiadók alapítója – a szerk.), aki óriási adománnyal segítette az iskolát, ezért az tandíjmentes. Enélkül a megélhetéssel együtt körülbelül 63 ezer dollárba (több mint 22,5 millió forintba – a szerk.) kerülne évente. Ezért is jelentkeztem a Yale-re. Ezen felül kapok megélhetésre is valamennyi pénzt ösztöndíj formájában. Amit ehhez még Magyarországról tudok vinni, az sajnos együtt sem fedezi a kinti megélhetési költségeket. 

Ezért kezdtem el szponzorokat keresni, ugyanis 35 ezer dollárra, azaz kb. 12,5 millió forintra lenne még szükségem a három év elvégzéséhez.

Ezért is fordultál a nyilvánossághoz?

Ezt csak nemrég tettem meg, előtte április óta heti negyven e-mailt írtam – akit csak tudtam, megkerestem, hogy szponzort találjak. Cégeknek, rendezőknek, művészeti közegben itthon és külföldön is. Mivel nem jártam eredménnyel, létrehoztam egy adományozói oldalt. Minden segítségért nagyon hálás vagyok! 

Fontosnak tartottam, hogy hazahozzam ezt a hírt, nemcsak a szponzorkeresés miatt, hanem azért is, hogy a fiataloknak példaként szolgálhasson a történetem: attól függetlenül, ki milyen családból, honnan származik, elérheti az álmait.

Most nyáron még Gödöllőn laksz. Mikor kezdődik az oktatás, megoldott már a lakhatásod?

Sajnos a mesterképzésen tanulóknak a kollégium nem opció, ezért egy lakáson osztozunk majd négy diákkal. Egy szoba bérlése havonta legalább 1000–1300 dollárba (350–450 ezer forint) kerül, de szerencsére találtam már egy jó opciót, nem is messze az iskolától. Az oktatás augusztus végén kezdődik, sőt már előtte ki kell utaznom különféle orientációs rendezvényekre.

Ha filmmel kezdtük, fejezzük is be ezzel: az imdb-n megtalálható a neved. Szerepeltél egy angol filmben?

Egy angol-francia koprodukció, a Mrs. Harris Párizsba megy forgott itt, Magyarországon. Úgy látom, mostanában mi vagyunk a külföldi filmkészítők Mekkája. Ez volt az első profi filmforgatásom – ugyan a történet szempontjából kis szerep, számomra mégis óriási jelentőséggel bírt maga az élmény.

Hogyan látod magad öt év múlva?

Kiszámíthatatlan ez a szakma.

Az az álmom, hogy egyszer olyan filmben szerepelhessek, amelyben mint rendező is alkothatok. De nem öt éven belül, majd valamikor az életem során. 

Európában és Magyarországon is sok érdekes film készül. Ha van lehetőségem, szívesen hazajönnék, sok független filmrendezőnk van, akiknek felnézek a munkásságára. Jelenleg inkább a film világa vonz, mint a színházé, ebben látok reálisabb karrierlehetőséget. De ki tudja, mit hoz a jövő…