Kibera, ahol a tiszta víz a mindent jelenti – Milyen az élet Afrika legnagyobb nyomornegyedében?

Zacskóba teszik az ürüléket, majd eldobják, vagy a folyóparton végzik el a dolgukat. Afrika legnagyobb nyomornegyedében évtizedekig ez volt, és néha még ma is ez a valóság. Kiberában félmillió ember él viskókban, áram és vezetékes víz nélkül. A közegészségügyi helyzet javítása érdekében közösségi mosdókat (szanitációs központokat) hoznak létre számukra. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat közreműködésével jött létre Jollyland, amit ma már az ott élő szomszédság képes saját maga fenntartani. A szervezet programkoordinátora, Czirják Ráhel mesélt kenyai munkájukról. 

Afrika nyomornegyed, Kibera lakosai
Kibera néhány lakosa – Fotó: Czirják Ráhel – Magyar Máltai Szeretetszolgálat

Afrika legnagyobb nyomornegyede

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat több mint egy évtizede van jelen Kenyában. A fővárosban, a 4,3 milliós Nairobiban található Kibera, Afrika legnagyobb nyomornegyede. 2012-ben itt hoztak létre egy úgynevezett szanitációs központot, amely a Jollyland nevet kapta. De mi is ez? Egy 50–60 négyzetméteres közösségi fürdőszoba, ami WC- és zuhanyzóhasználatot, tiszta víz vételét teszi lehetővé. A nyomornegyedben ugyanis a vezetékes víz hiánya jelenti az egyik legnagyobb problémát. 
„Amikor az alapszakos szakdolgozatomat írtam, Solymári Dániellel, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat nemzetközi kapcsolatokért felelős vezetőjével készítettem interjút erről a kiberai fejlesztésről. Az élet szerencsés fordulata és a Jóisten keze munkája, hogy lehetőséget kaptam a projekt harmadik ütemének vezetésére” – kezdi Czirják Ráhel, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat afrikai fejlesztési projektekért felelős programkoordinátora.

Czirják Ráhel gimnazista kora óta tudta, hogy egyszer majd Afrikában, az ott élőkön szeretne segíteni. Településfejlesztő geográfusnak, majd közösségi és civil szakértőnek tanult. Az afrikai kontinensen először Tanzániában járt, 2021 óta a Magyar Máltai Szeretetszolgálat képviseletében rendszeresen jár ki Kenyába, legutóbb tavasszal tért haza.

Kiberában 2,5 négyzetkilométeren félmillió ember él, összehasonlításként Budapest 525 négyzetkilométer, és 1,6 millióan lakják. Vagyis Kibera elképesztően túlzsúfolt terület, ahol a házak döntő többsége sárral összetapasztott vesszőfonat, ami bádoggal van lefedve. 

Az emberek tíz méter hosszú, egylégterű viskókban élnek, amiken átlagosan öten osztoznak. Az ágyakat leválasztják egy függönnyel, a maradék hely a fürdő, nappali, konyha, dolgozó: minden egy légtérben. 

Általában kinn, szabad tűzön főznek, vagy benn a viskóban, ezért a légzőszervi betegségek nagyon gyakoriak. A háztartások fontos kellékei a vödrök, lavórok, mert azokban fürdenek, mosnak.
„Gyakori, hogy egyedülálló anyák négy–öt–hat gyerekkel élnek, mert a biológiai apuka elhagyta őket. Szintén gyakori, hogy a nagymama neveli a gyerekeket, vagy ő is velük él. De természetesen vannak hagyományos családok is” – mondja a Máltaiak munkatársa.

Ahhoz, hogy ezekben a viskókban élhessenek, bérleti díjat kell fizetniük, de nem az államnak. „A főbérlőknek fizetnek, akik helyi politikusok vagy vállalkozók. Nekik van pénzük, például arra is, hogy lefizessék a hatóságokat, és utána mindenféle adózás nélkül ebből nyerészkednek” – magyarázza a programkoordinátor. 

„Megérkezésélmény volt”

Az utcák között szűk sikátorokon lehet közlekedni, amit emberi, állati szenny és ürülék, valamint szemét borít. A nyomornegyeden keresztül fut egy kisebb folyó, pár hete óriási esőzések voltak, ezért úgy megáradt, hogy házakat, embereket sodort el. Gyakoriak a tűzesetek is, mert az áramot a hivatalosan telepített légvezetékekről cipőfűző-vastagságú drótokon vezetik le, ami beszikrázhat. Nincsen vezetékes ivóvíz, a házakban áram, se WC.

„2013 óta foglalkozom afrikai nyomornegyedekkel. 

Amikor először Kiberában jártam, az volt a megdöbbentő, hogy az olvasmányélmények mennyire élő dolgok. 

Nem sokkhatás ért, hanem az, hogy igen, megjöttem. Megérkezésélmény volt” – fogalmaz Ráhel.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat helyi megvalósító partnerek közreműködésével dolgozik Kenyában. Ilyenkor a munkatársak szállodában alszanak, hiszen – mint Ráhel hangsúlyozza – ahhoz, hogy hatékonyan tudjanak dolgozni, ki kell, hogy pihenjék magukat, emellett fontos, hogy biztonságban legyenek, és ne kapjanak el semmilyen betegséget. 

„Európából érkezve hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ha van internetkapcsolat, akkor mindent el lehet távolról intézni, de nem. Nagyon sokat számít az, hogy belenézel valakinek a szemébe. Fontos kimenni a terepre, megérteni a másik problémáját, belehelyezkedni egy kenyai nyomornegyedben lakónak az életébe, azért, hogy a felvetődő javaslatok részünkről mindig relevánsak legyenek. Sokat beszélgetünk, közhelyes, de együtt sírunk, együtt nevetünk. A helyi közösség tagjait név szerint ismerem. Ha siker van, azt elismerjük, odamegyünk, gratulálunk nekik. Ha problémájuk van, tudjuk őket bátorítani. Az emberi oldal is kulcs a sikeres fejlesztéshez” – részletezi. 

Kép
Kenya fővárosa
Fotó: Czirják Ráhel – Magyar Máltai Szeretetszolgálat

Hogyan működik a közösségi illemhely? 

Kiberában az elmúlt tíz évben nagy változások mentek végbe: miután megjelent a vezetékes víz, egyre több szanitációs központ épült, valamint kiszorult a „repülő WC-k” jelensége. (Ez azt jelenti, hogy az illemhelyet zacskóval helyettesítik, és aztán eldobják az utcán.) A szabad ég alatti székelés óriási gond volt, de mára visszaszorult. Többek között ez okozza a kolerát és a tífuszt, így ezen megbetegségek száma is csökkent. 

Korábban a gyerekek 40 százaléka ötéves kora előtt meghalt a szennyezett vízből összeszedett betegségek miatt. 

A szomszédságok gyakran összeállnak, és egy regisztrált civil szervezeti formát vesznek fel abból a célból, hogy a problémáikat közösen tudják kezelni. Így volt ez Jollyland esetében is, de arra is van szervezeti forma, hogy például szemetet szedjenek vasárnaponként, vagy hogy képviseljék a helyi kisgyerekeseket.
Jollyland tehát a közösség tulajdona, az ő felelősségük a működtetése is. 

„Ez egy fizetős szolgáltatás, ahogy mi itthon fizetünk havi rezsidíjat, ott az emberek mennek a húszliteres marmonkannáikkal és öt kenyai shillingért (kb. 15 forint – a szerk.) teletöltik vízzel. A mosdó- vagy zuhanyhasználatért is fizetnek, így fenntartható. Meg kell fizetni a személyzetet, a vízhasználatot” – hangsúlyozza Czirják Ráhel.

De miből? Mit tudnak dolgozni? A férfiak kiállnak a telep szélére, és várják, hogy napszámosként vagy építkezésekre fogadják fel őket, a nőket háztartási alkalmazottként foglalkoztatják, például mosnak. De sokan vannak a mikrovállalkozók is. Egy család anyagi helyzetétől függ, milyen gyakran tudják igénybe venni Jollyland-et. Akik nem tehetik meg, azok továbbra is a folyóparton végzik el a dolgukat. 

Kép
Afrika nyomornegyed
Fotó: Czirják Ráhel – Magyar Máltai Szeretetszolgálat

Bemész a városba, és megcsinálod a szerencséd?

„A nyomornegyedek azért léteznek, mert nincs megfizethető lakhatás a városokban. 

Az ország függetlenné válása óta annyian jöttek a városokba, hogy azt nem tudta lekövetni az infrastruktúra bővülése, a helyi kormányzás kapacitása és a munkaerőpiac sem. 

Az van a fejükben, hogy ha te vidéken születsz, elvégzed az iskolát, utána bemész a városba, és megcsinálod a szerencséd. A ’60-as, 70-es években ez igaz volt, de most már a diplomásoknak is kevés lehetőségük van elhelyezkedni. Az ideérkezők nagy része az informális szektorban dolgozik. A szociális védőháló csak nagyon korlátozott, ezért kénytelenek tenni a megélhetésükért, különben meghalnak” – részletezi a helyzetet Ráhel.

Hozzáteszi, ettől még a nyomornegyed nagyon élő hely. Ha bemegy az ember, van köszörűs, hentes, asztalosüzem, piac. Mindenki foglalkozik valamivel. Ha mással nem, a viskója előtt faszénen kukoricát grillez, vagy chapatit (lepénykenyér) készít, és azt árulja. A nyomornegyed a legnagyobb drog- és fegyverelosztó helye is a fővárosnak, Nairobinak, de az elmúlt időszakban azért javult a közbiztonság. 

„Tíz évvel ezelőtt csak fegyveres kísérettel tudtak ott tartózkodni a kollégák, úgy, hogy a katonáknak volt tűzparancsa. Ma én fehér nőként a helyi kollégámmal be tudok menni, és ki is tudok jönni úgy, hogy semmiféle atrocitás nem ér.”

A lakhatási válságra és a munkanélküliségre megoldást hozhatna, ha az emberek visszatérnének vidékre. Ez próbaképpen már el is kezdődött: 50 családot visszaköltöztettek a vidéki otthonába, ahol segítettek a saját vállalkozásuk elindításában. 

„Ettől nem fognak eltűnni a nyomornegyedek, illetve vidéken infrastrukturálisan ugyanúgy vályogházakban laknak, kintről hozzák a vizet, pottyantós WC van, viszont nincs az a zsúfoltság, mint Kiberában. Tisztaság van, és megterem az étel, amit meg tudnak enni. Nincs bűnözés, nincs drog. Vidéken mindenki sokkal békésebb környezetben élhetne” – véli Czirják Ráhel. 

Egy új iskola és egy új kút hozta el a változást

De térjünk vissza Jollyland-hez. 2018-ban a több ezer fős közösség nehéz helyzetbe került, ugyanis Kiberán keresztül egy kétszer két sávos autóutat építettek, és átvágták azt a vízvezetéket, amin át a Nairobi Vízművektől jött a víz. Onnantól nem tudtak piaci áron ivóvizet vásárolni, hanem a helyi vízmaffiától lehetett csak megvenni sokkal drágábban. Tavaly viszont lezárult egy komplex vízügyi fejlesztési projekt egy 400 fős iskolánál, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat jóvoltából. Az iskolánál kutat fúrtak, és Jollyland tőlük tudja vásárolni a vizet a piaci árnál kedvezőbb feltételek mellett.

A Máltaiak és a velük dolgozók célja, hogy Kiberában egy cselekvőképes, hatni tudó közösség jöjjön létre, amely képes függetlenedni a segítőktől. „Az utóbbi években azonban passzívan várták, hogy újra és újra segítsünk. Letört a csap, nem folyt a víz, de nem próbálták megjavítani. Azt várták, hogy mikor kapnak megint kívülről segítséget” – hangsúlyozza a programkoordinátor. 

Az iskolai fejlesztés során azonban képzéseket tartottak az üzemeltetésről, a pénzügyi könyvelésről, ami szemléletváltást hozott. A segítséget most már nem másoktól várják. 

A szomszédság elkezdte átlátható módon vezetni a pénzügyeket, a befolyó összegekből pedig saját maguk fejlesztenek: lefestették a WC-ajtókat, az épületet.

Nem utolsó sorban megtanulták, hogy a bevételt hogyan forgassák vissza. Olyan soha nem lesz Kiberában, hogy minden viskóban a csapból folyik a víz, viszont az, hogy megfizethető áron ivóvízhez, fürdési, vécézési lehetőséghez jutnak az emberek, ráadásul egy olyan helyszínen, amit képesek önmaguk fenntartani, óriási előrelépés, és esély egy reménytelibb jövőre. 

Ha Te is szeretnél tartós változást hozni a helyiek életébe, itt támogathatod a szervezet nemzetközi munkáját: https://adomanyozz.hu/gyujtes/nemzetkozi

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti