Új korszak a betonfalak mögött – Mi lesz veled, Salgótarján?

A település a nevét Salgó váráról kapta, a szó jelentése fényes, ragyogó, a Tarján pedig a honfoglalás korában itt megtelepedett nemzetségre utal. A helység több részből áll. A Zagyva patak völgyében fekvő belső kerületek mellett Baglyasalja, Zagyvapálfalva vagy Somoskő falusias hangulata őrzi a régi időket. A határ közelsége sajátos helyzetet teremt, hiszen a város egyszerre kötődik Magyarországhoz és a Felvidékhez.

Településszerkezete kettős. A régi falusias mag a mai belváros peremén húzódik, templommal és kisebb utcákkal, míg a XX. század közepén kialakított központ hatalmas tereivel, középületeivel és lakótelepeivel egészen más világot képvisel. 

A bányászmúlt nyomai ma is jelen vannak, salakkúpok, ipari emlékek, vasútvonalak idézik a korábbi életformát.

Sokak lelki szeme előtt, ha ma meghallják Salgótarján nevét, egy iparváros képe jelenik meg, már rég nem működő bányákkal és sivár lakótelepekkel. Pedig, ha figyelmesen nézzük, feltárul valami sokkal összetettebb, vagyis a XX. század egyik legfontosabb építészeti kísérletének lenyomata.

Az 1960-as és 70-es években Salgótarján a „szocialista jövő városává” vált. Új lakótelepek, áruházak és közintézmények épültek a modernista esztétika szabályait követve: beton, üveg, szabályos formák, tágas terek. Akkoriban ezek a házak a haladás szimbólumai voltak, ma azonban sokak számára inkább múltidéző monstrumok. A rendszerváltás után a bányák bezártak, a gyárak leálltak, és a település egyik pillanatról a másikra elvesztette gazdasági alapját. Ami maradt, az a betonba öntött jövőkép mostanra megkopva, elárvultan.

De vajon tényleg csak teher ez az örökség? Lebontsuk, mert idejétmúlt? Vagy képesek vagyunk értéket látni benne, és új tartalommal megtölteni? Európa számos városában láthatjuk, hogy a szocialista modernizmus épületei kulturális központokként, kortárs művészeti helyszínekként, közösségi terekként éledtek újjá. A betonfalak mögött egy új korszak kezdődött. 

A régi épületek pedig így arról is mesélnek, hogy mit jelent a haladás, a modernből miképp lesz retró, az elhagyatottból pedig újra élhető. 

Az Építési és Közlekedési Minisztérium nyílt ötletpályázatot hirdetett az Salgótarján városközpontjának átalakítására. Miért ne születhetne újjá Salgótarján is? A város építészeti öröksége nemcsak múlt, hanem lehetőség is. A kérdés, hogy felismerjük-e időben a benne rejlő értéket, és adunk-e neki egy második esélyt a XXI. században. 

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt.