Az egyház nem akarja gátolni a fejlődést, csak segít emberségesnek maradni – Giovanni Tridente a Vatikán és az MI kapcsolatáról

Mikor kezdte el foglalkoztatni az egyházat a mesterséges intelligencia?

A Szentszék arra törekszik, hogy egyetemes üzeneteit az aktuális valósághoz igazítsa. Szent XXIII. János az 1961-es „Mater et Magistra” enciklikájában az egyházat úgy határozza meg, hogy „minden nemzet anyja és tanítója”. Az egyháznak, mint az emberiség tanítójának, fel kell készülnie arra, hogy oktassa a saját népét. Ebből az állásfoglalásból az következik, hogy tanítóként az egyháznak minden fontos közéleti kérdéssel foglalkoznia kell. 1964-ben, a II. Vatikáni Zsinat társadalmi kommunikációval foglalkozó „Inter Mirifica" dokumentumában megemlíti az emberi találékonyság által a teremtésből származó „csodálatos technikai találmányokat". Ezekben az állásfoglalásokban megfogalmazódik az egyház kiegyensúlyozott támogató és kísérő szerepe, az, hogy nem kívánja gátolni a fejlődést, hanem olyan növekedést céloz meg, amely áthatja az emberi élet minden területét.

Ferenc pápa idén két üzenetben is kitért a mesterséges intelligenciára – a Béke Világnapja (2024. január) és a Társadalmi Kommunikáció Világnapja (2024. május) alkalmából ennek az a jelentősége, hogy az egyházfő nagyon ritkán foglalkozik egy témával ilyen gyakran. Az egyház a korábbi tanításokat alkalmazhatta az új helyzetre, és kialakíthatta azokat az kritériumokat és elveket, amelyek a fejlesztőkre (a nagyvállalatokra), a kutatói világra és az egyes felhasználókra vonatkoznak. 

A mesterséges intelligenciával kapcsolatos elvek is a globális biztonság megőrzését és a mindenki számára azonos lehetőségek biztosítását célozzák. 

Ennek az a lényege, hogy az innovációkból származó „nagyobb jó” lehetőségét kell előtérbe helyezni, és törekedni kell az egyén méltóságának megőrzésére.

Milyen veszélyeket és lehetőségeket lát az egyház az új technológiák használatában?

Ferenc pápa üzeneteiben egyfelől megjelenik az aggodalom, azért, hogy felelőtlenül fogjuk használni az új eszközeinket. A fejlesztő cégek és a végfelhasználók is beleeshetnek abba a hibába, hogy a lecsupaszított gazdasági hasznot követik, vagy közönyösek lesznek az esetleges negatív következményekkel szemben. Másfelől a pápai állásfoglalásokban megjelenik az a felismerés is, hogy nagy kulturális átalakulás előtt állunk, amit arra kell használni, hogy tovább gyarapodjunk emberségünkben, és kielégítsük a legszegényebbek és legkiszolgáltatottabbak szükségleteit. 

A pápa beszédeiben világosan megfogalmazta azokat az antropológiai elveket, amelyek szerint használnunk kell az új technológiákat: mindig az ember álljon a fejlődés középpontjában, és ne váljon a technológia áldozatává. A Szentszék bátorít minket abban, hogy használjuk az eszközöket kreatívan, szükségleteink és igényeink szerint. 

Hogyan lehet ezt az üzenetet lefordítani a gyakorlatra?

A mesterséges intelligencia segítségével személyre szabott tanulási programokat hozhatunk létre, amelyek a diákok egyéni igényeihez és képességeihez igazodnak. Ezáltal az oktatás hatékonyabbá és eredményesebbé válhat. Az egyházi adminisztráció egyszerűsítésében is nagy segítséget nyújthatnak ezek az új eszközök. A mesterséges intelligencia képes automatizálni a rutinfeladatokat, mint például a dokumentumkezelést, az adatrögzítést és a kommunikációt. Ez nemcsak időt takarít meg, hanem csökkenti az emberi hibák lehetőségét is, így az adminisztráció pontosabb és megbízhatóbb lesz.

Az egyházi médiában szintén nagy előnyöket kínálnak az új technológiák. A mesterséges intelligencia segítségével professzionálisabbá tehetjük a tartalomkészítést, az automatikus fordítási és szövegfelismerési technológiák például lehetővé teszik, hogy szélesebb közönséghez juttassuk el az üzeneteinket, míg az elemzőeszközök segítenek abban, hogy jobban megértsük a közönségünk igényeit és visszajelzéseit. 

A mesterséges intelligencia javítja a munkafolyamatokat, növeli a professzionalizmust, és számos eljárást sokkal pontosabbá tesz. 

Ennek köszönhetően az egyház hatékonyabban és eredményesebben végezheti tevékenységeit, legyen szó oktatásról, adminisztrációról vagy médiáról.

Kép

Giovanni Tridente – Fotó forrása: Nyírő András

Mi lehet az egyház konkrét üzenete az embereknek? 

A fiatalabb generáció nem nagyon foglalkozik a mesterséges intelligencia társadalmi hatásaival: pragmatikusan használják a mindennapi feladataikhoz. Ha nincs rá szükségük, egyszerűen nem használják, függetlenül attól, hogy milyen hatással van a társadalomra. Tapasztalataim szerint az idősebb emberek jobban aggódnak, és többet szeretnének tudni: érdekli őket, hogyan működnek ezek a technológiák, és hogyan kerülhetik el a belőlük fakadó kockázatokat és problémákat. Félnek, bizalmatlanul tekintenek a mesteréges intelligenciára, talán azért is, mert a médiában főleg a problémákra, nehézségekre összpontosítanak. Az emberek megijednek, amikor a munkahelyek megszűnéséről vagy arról van szó, hogy a gépek önálló gondolkodásra lehetnek képesek. 

Fontos, hogy kiegyensúlyozott, mély etikai alapú beszélgetést folytassunk, amikor figyelembe vesszük a kockázatokat, és elmondjuk, hogy személyesen mit tehetünk azért, hogy elkerüljük a veszélyeket. Mindenekelőtt meg kell értetnünk, hogy nem a mesterséges intelligencia a felelős a veszélyekért, hanem azok a hús-vér emberek, akik megtervezik, fejlesztik, forgalomba hozzák és használják. 

Tudatosítanunk kell az emberekben, hogy a kezükben van a megoldás kulcsa. Meg kell értetnünk, hogy a technológiai fejlődés mögött olyan cégek állnak, amelyeket kizárólag a profitszerzés motivál. 

Nem az a céljuk, hogy megváltoztassák a világot vagy helyettesítsék az embert. Ők egyetlen célt látnak maguk előtt: a profit növelését. 

Ez arra késztet bennünket, hogy tudatosan használjuk az eszközöket, mert választhatunk olyan alkalmazásokat, amelyek biztonságosak, átláthatók és nem okoznak kárt, míg másokat elkerülhetünk. 

Tehát mi, akik használjuk ezeket a technológiákat, komoly hatással lehetünk arra, hogy irányt szabjunk a fejlődésnek. Utópisztikusnak hangzik? Az emberek mondhatják: „Mi egyedül nem tudjuk legyőzni a technológiai óriásokat.” De ha megértjük, hogy a cégeket a profit vezérli, akkor hatással lehetünk a gyenge pontjukra. 

Fontos, hogy tudatában legyünk annak: mi magunk tápláljuk információval és tudással a gépeket. Személyes tapasztalataink és a világ iránti kíváncsiságunk vezetnek arra, hogy megfogalmazzunk kérdéseket, így önként és ingyen átadjuk a gépnek az ötleteinket, vágyainkat.

Hogyan készül az egyház a mesterséges intelligencia etikus használatának oktatására és arra, hogy integrálja azt a hívők életébe? 

A technológiához fűződő viszonyunk alapelvei világosak: az embert kell a középpontba helyeznünk, ami azt jelenti, hogy nem válhatunk e technológiák érdektelen használóivá, hanem tudatosan kell használnunk őket. 

A pasztoráció és a katekézis számos aspektusa minden bizonnyal arra irányul majd, hogy oktassuk a mesterséges intelligencia és az új technológia helyes használatát. Ezt először magunknak kell elsajátítanunk, hogy jól adhassuk tovább. Meg kell tanítanunk a hívőknek, hogy hogyan működik, és hogyan integrálhatják ezt a technológiát a mindennapi életükbe. Így kellett volna felkészülni a közösségi médiára és az internetes evangelizációra. Azt a feladatot kissé elhanyagoltuk, ezért nem tudtuk megakadályozni, hogy az internet mára hatalmas konfliktusokkal terhelt tér legyen, ahol a közösségi hálózatokon gyakran polarizált, gyűlölettel teli interakciók zajlanak.

A mesterséges intelligencia megkönnyíti az emberek manipulálását, ezzel szemben könnyebben megőrzik a szabadságukat azok a társadalmak, ahol kiegyensúlyozott emberek élnek, és nem szenvednek a mindennapi élet kétségbeesésétől, hanem élénk belső életminőséggel rendelkeznek. Az oktatás és a képzés szerepe még fontosabbá válik ebben a szakaszban, azért, hogy olyan társadalomban élhessünk, amely képes túllépni az ellentéteken, és elkezd reményteljesen tekinteni a jövőbe. Nem véletlen, hogy az egyház a következő jubileumot ennek a teológiai erénynek szenteli. 

A felhívás így szól: „Mindent meg kell tennünk, hogy mindnyájan visszaszerezzük az erőt és a bizonyosságot, hogy nyílt lélekkel tekintsünk a jövőbe”. Amikor megláttam a Szentév témáját: Remény zarándoklatai, úgy gondoltam, hogy ez remek alkalom, mert az emberek ma – legalábbis a fejlett világunkban – paradox módon a jövőképek hiányától szenvednek. Ez a célkitűzés összhangban áll a mai társadalom igényeivel: az egyház az emberiség társa kíván lenni.

Léteznek a gyakorlatban alkalmazható egyházi tanácsok a mesterséges intelligencia oktatására?

Az oktatási területet fejleszteni kell, ezt elsősorban az oktatási intézményeknek kell felkarolniuk. 

Minden olyan szektor, amely az egyházhoz kapcsolódik, és oktatással, képzéssel foglalkozik, kínáljon képzési kurzusokat, és magyarázza el, hogyan használhatjuk úgy a mesterséges intelligenciát, hogy az az emberek életét javítsa. 

Ezt szervesen össze kell kapcsolnuk azzal, hogy értelmezzük és elmondjuk az antropológiai és etikai alapelveket. Ezt a feladatot elláthatják, és bizonyos esetekben már el is látták a pápai akadémiák, amelyek gyakorlati kezdeményezéseket is közvetíthetnek. A történelemből, a társadalomból és a hívők szükségleteiből fakadó igények miatt egyre több ilyen, a mesterséges intelligencia gyakorlati használatát segítő képzésre lesz szükség.

Ösztönözni kell olyan fiatalok a képzését, akik nyitottak az antropológiai szemléletre, hogy mérnöki, agykutatói és informatikai pályát válasszanak, és később a nagy technológiai cégeknél dolgozhassanak. Olyan kezdeményezésekre is szükség van, amelyek arra buzdítják a fiatalokat, hogy foglalkozzanak a mesterséges intelligencia tanulmányozásával. Ha a fiatalok helyes értékekkel rendelkeznek, biztosan segítenek abban, hogy a vállalatoknak jobb technológiákat fejlesszenek.

Milyen tanácsokat adna azoknak a fiataloknak, akik érdeklődnek a mesterséges intelligencia iránt?

Ismerjék meg alaposan a mesterséges intelligencia működését és azt a szakterületet, ahol az alkalmazását vizsgálni akarják. Aki etikai szempontból át akarja tekinteni például azt, hogy a neurobiológus hogyan használja a mesterséges intelligenciát, annak legalább általánosan tisztában kell lennie az idegtudomány alapfogalmaival és a kutatási kérdéseivel, irányaival. Emellett meg kell ismerniük a mesterséges intelligencia működését. 

Mielőtt elmagyarázhatnám, hogy etikus-e valaminek a használata, tudnom kell, hogyan működik, milyen területeken használják, milyen hatásai lehetnek az egyénekre. 

Emellett átfogóan kell ismerni a keresztény etika elveit, az antropológiát, a keresztény perszonalizmus értékeit, mert itt találhatók azok a referenciakritériumok, amelyek alapján a mesterséges intelligencia működését értékelhetjük.