Vaserővel tanultak magyarul, fegyvert ragadtak a forradalomban – Hogyan kerültek a Rákosi-korszakban észak-koreai diákok százai Budapestre?

„Úgy szeretjük őket, mint saját gyermekeinket" 

„Kedves Rákosi pajtás! Én nagyon szeretem a szüleimet és tudom azt, hogy milyen szomorú azoknak a kis árva koreai gyermekeknek a sorsa, akiknek szüleit az amerikai fasiszták (Sic!) meggyilkolták. Nekünk szép kétszobás lakásunk van a csepeli élmunkásházakban a Béke téren. Édesapám élmunkás, én pedig IV. osztályos éltanuló vagyok és osztályunk rajtanácselnöke. Most amikor Magyarországon megindul a gyűjtés a koreai gyerekek megsegítésére, arra kérem meg Rákosi pajtást, segítsen engem hozzá ahhoz, hogy egy kis árva koreai gyermek kistestvérem legyen. Ha ezt meg tudja tenni Rákosi pajtás, megígérem, hogy úgy fogom szeretni, mint az édes testvéremet, és jó kis magyar úttörőt fogok belőle nevelni. Az én szüleim is örülnének, ha volna egy ilyen kis koreai testvérem, kérem Rákosi pajtást, ha lehet teljesítse kérésemet.” 

Ezt a levelet írta Kovács Erzsébet csepeli úttörőlány 1951 májusában Rákosi Mátyásnak. A pártfőtitkár utasítására a levelet továbbküldték a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK – Észak-Korea hivatalos neve) budapesti követségére, majd onnan Észak-Koreába.

Észak és Dél háborúja
A második világháború után a Koreai-félszigeten két külön kormányzat jött létre: északon a Kim Ir Szen vezette kommunisták, míg délen Li Szin Man kormánya gyakorolta a hatalmat. 1950. június 25-én az északi csapatok – kínai és szovjet támogatással – támadást indítottak Dél-Korea ellen. Utóbbit az Egyesült Államok, valamint húsz más ország által felajánlott fegyveres erők segítették. Végül Sztálin halála után, 1953-ban kötöttek tűzszünetet, de formálisan nem zárult le a háború.  Korea 30 milliós lakosságából 3–4 millió ember, valamint közel 800 ezer dél-, illetve észak-koreai, amerikai és kínai katona vesztette életét.

Örökbefogadás ugyan nem történt, de az első észak-koreai gyerekcsoport nem sokkal később útnak indult Magyarországra. 

Először körülbelül 200 hadiárva érkezett. 

A közhangulatot jól jellemzi, hogy a korabeli Nők Lapja címlapján a következő szöveg állt: „Úgy szeretjük őket, mint saját gyermekeinket.” A magyar lakosság többsége ekkor találkozhatott először a távol-keleti kultúrkörből érkezőkkel.

Iskola a Szabadság-hegyen
Dr. Csoma Mózes, a Károli Gáspár Református Egyetem Koreai Tanszékének vezetője, volt szöuli nagykövet 2011-ben kollégája, Osváth Gábor korábbi kutatásait folytatva, levéltári dokumentumok és az elérhető szemtanúk visszaemlékezései alapján kezdte el rekonstruálni a koreai hadiárvák és vendégdiákok történetét, valamint az 1956-os forradalomban játszott szerepüket.

Hol és hogyan tanultak az ideérkező koreai árvák? Az első kétszáz gyermeket – 158 fiút és 42 lányt – a mai Széchenyi-hegyen (akkor még Szabadság-hegynek hívták) lévő Erdei Iskolában helyezték el, ami később a Kim Ir Szen Iskola nevet vette fel. Az iskola katonás napirendje internátusra emlékeztetett: 6-kor ébresztő, 7:30-kor reggeli, 8-tól délután 1-ig tanítás, délután szabad foglalkozás, majd tanulószoba következett. Este 7-kor vacsoráztak, és fél 10-kor aludniuk kellett. A koreai nyelv és irodalom, a matematika, a történelem, valamint a földrajz–természetrajz tantárgyakat anyanyelvükön tanulhatták. Hamar kiderült azonban, hogy a közös nyelv hiánya komoly nehézséget jelent, ugyanis a koreai nevelők közül csak az egyik beszélt oroszul. Így lett a Petőfi Sándor Gimnáziumban tanító, japánul beszélő dr. Sövény Aladár a koreai diákok magyar nyelvtanára. 

A tanár úr diákjaival közösen írta – szó szerint, ugyanis a koreai betűket kézzel írták bele – az első magyar-koreai szótárat. 

 Miközben a nyári szünetben a diákok a Balatonon nyaraltak, a Közoktatásügyi Minisztérium úgy döntött, hogy a magyar nyelv hatékonyabb oktatása érdekében a gyerekeket szétosztják különböző budai iskolákba. Az egyik kiválasztott intézmény a budai Petőfi Sándor Gimnázium volt, ahol nemcsak Sövény Aladár, de Nemes Nagy Ágnes költőnk is tanított. 
„Némi nyelvi előkészítés után beömlesztették őket különféle iskolákba. Mindez voltaképpen helyénvaló volt. Csak – sajna – gőzölgött belőle az a tökéletesen elhibázott, parancsra rendelt, agitprop jóságosság (…) De pásztoroltuk őket mindnyájan, nagy tömegű különórát nyújtva okulásukra. Életkoruk is eltérő volt; akadtak köztük piciny termetű fiúcskák, gyönyörű keleti babák, simogatni való kisdedképükkel, és akadtak magas, szikár, fiatal férfiak, korán megvésett arcuk furcsán komorlott a kamaszfejek fölött” – emlékezett vissza a költő. 

„Dolgoztak éjjel-nappal, mint a megszállottak”

A gyerekek szörnyű traumákkal a hátuk mögött kerültek be a magyar osztályokba. 
„Egyik gyerek, véletlenül belekeveredve a tűzvonalba, sebesült öccsét hátára vette, és elkúszott vele valami csöndesebb zugba. Mire odaért, öccse – a hátán – halott volt. Ilyenek jártak hozzánk iskolába. A legmeghökkentőbb az volt, hogy ezek a fiúk tanultak. Tanultak és tanultak. Nem csak diáktársaik, mi, tanárok is tátott szájjal bámultuk, micsoda feszült vaserővel küzdik magukat előre nehéz, finnugor nyelvünkben. Dolgoztak éjjel-nappal, mint a megszállottak.” 

Nemes Nagy Ágnes emlékei szerint egyikük még a Lear királyt is elolvasta, Vörösmarty Mihály nem egyszerű magyar fordításában. 

Azért, hogy a Kim Ir Szen Iskola zsúfoltságát enyhítsék, és mivel újabb diákok is érkeztek, 1953-ban létrehozták a Pak Den Áj Gyermekotthont Hűvösvölgyben, amiről a korabeli filmhíradóban is beszámoltak.

A beilleszkedés a magyar osztályokba nem ment zökkenőmentesen. A magyar gyerekek nem szerették koreai társaikat, gyakoriak voltak a titkos verekedések is. „Elprédikáltuk mi ezt százszor magyar diákjainknak: értsétek meg, nem tudnak magyarul, árvák, háborúból jöttek – de hát meg bírja-e érteni egy kamaszgyerek azt a flagráns igazságtalanságot, amit naponta lát, hogy a másik fiú egyetlen mukkanásért megkapja a jelest, őt meg komolyan osztályozzák?” – vélekedett Nemes Nagy Ágnes.

Részt vettek az ’56-os forradalomban 

Más volt a helyzet az ide érkező ösztöndíjas főiskolások, egyetemisták esetében, akik első csoportja szinte közvetlenül a frontról érkezett. Számukra elsősorban a nyelvi akadály jelentett nehézséget, a beilleszkedés kevésbé. Egyikük, Zang Gi Hong – akivel Csoma Mózes évtizedekkel később Párizsban találkozott – a Műegyetem kultúrmérnöki szakán tanult, és társaival a Vásárhelyi Pál Diákotthonban lakott. „A tankönyv egyetlen oldalának lefordítása egész éjszakás munkát jelentett. Abban az időszakban én csak két–három órát aludtam éjszakánként.” Ösztöndíjuk nem különbözött a magyar egyetemistákétól: annyira kevés volt, hogy hétvégente nem tudtak kenyeret venni, ezért állandóan éhesek voltak. 

1956-ra már csaknem ezer koreai (általános és középiskolások, egyetemisták) tanulhatott Magyarországon. Amikor kitört a forradalom, több koreai diák a felkelők mellé állt, nemcsak Budapesten, vidéken is. 

Ételt főztek, vagy épp katonai ismereteikkel – amelyeket a koreai háborúban szereztek – segítették a forradalom ügyét, sőt részt is vettek a harcokban. 

Így tett a 24 éves műegyetemista Zang Gi Hong is, aki a Móricz Zsigmond körtéren kézigránát és aknavető használatára tanította a szabadságharcosokat, valamint géppisztollyal küzdött a szovjet csapatok ellen. Míg a már említett Lear királyt elolvasó diák, Kim Ok együtt harcolt a Széna téri felkelőkkel.

Mi lett a Magyarországon tanuló koreaiak sorsa? Az észak-koreai rezsim ’56 decemberében úgy döntött, hazaviszik a hadiárvákat, és hazarendelik az itt tanuló diákokat, „nehogy további nemkívánatos hatások” érjék őket, ám voltak, akik elmenekültek nyugatra. Az otthoni kommunista rezsim aztán próbált mindent megtenni, hogy elfelejtsék a Magyarországon tapasztaltakat. Csak pár tucat egyetemista maradhatott: sokuknak volt már magyar szerelme. Csoma Mózes elmondása szerint három nemzetközi házasság (koreai fiú, magyar lány) úgy végződött, hogy a nők kimentek Észak-Koreába, ám az ottani rezsim elszakította a párokat. Szándékosan olyan körülményeket teremtettek, hogy a házasságok válással végződjenek.  

Források: 
Dr. Csoma Mózes: Koreaiak Magyarországon az 1950-es években c. előadása a 2023-as Kutatók Éjszakáján 
https://ojs.elte.hu/tkt/article/view/2144/1964 
https://mult-kor.hu/tobb-millio-aldozatot-kovetelt-es-ujabb-vilagegessel-fenyegetett-a-koreai-haboru-20220625 
https://hu.wikipedia.org/wiki/Koreai_h%C3%A1bor%C3%BA