Dűne – 2021 legjobban várt filmje nagyszerű kezdete egy örökérvényű történetfolyamnak

Hosszú várakozás után idén októberben bemutatták a Dűne című filmet, amely amerikai–angol–magyar–kanadai koprodukcióban készült, és jelentős részét Magyarországon forgatták. Ha sikeres lesz, az a forrásként szolgáló, kultuszt teremtő tudományos-fantasztikus műre is felhívhatja újra a közönség figyelmét. De vajon mennyire érdemes megfilmesíteni egy filozófiai kérdéseken és belső monológokon is nyugvó, klasszikus sci-fi regényt? Vissza lehet-e adni a mozivásznon egy teljes jövőbeli fantáziavilág társadalmi kapcsolatrendszerét, s egy komplex felnövéstörténetet? Írásunk nem tartalmaz spoilert.

Dűne
Dűne 2021

A folytatás a nézőkön is múlik

A világjárvány miatt több mint egy évet csúszott a Dűne premierje, így az egyébként is hatalmas elvárások övezte film 2021 legjobban várt alkotása lett. A rajongók évtizedek óta áhítanak egy méltó feldolgozást Frank Herbert művéből, ezért a Dűnét megelőző felhajtás megértéséhez fontos néhány szót ejteni az előzményekről és a történetről is.

Az eredeti regény 1965-ben jelent meg, megteremtve a science fiction egyik nagy hatású zsánerét, a mű és folytatásai azóta is rajongók tízezrei számára jelentenek meghatározó olvasmányélményt. Érthető, hogy megjelent az igény a regény megfilmesítésére, azonban David Lynch 1984-es változatát hamar több réteg homok alá temette a kritika, a másodikként próbálkozó Alejandro Jodorowsky filmje el sem készülhetett, de John Harrison minisorozata legalább sikeresnek bizonyult. Videójáték formában is eredményesen mutatták be a Dűne különleges történetét, mégsem érdemes egy lapon említeni a filmes és az interaktív feldolgozást.

Ilyen előzmények után vállalta el a rendezést a kanadai Denis Villeneuve, aki filmre vitte már az Érkezést és a Szárnyas Fejvadász 2049-et, emellett vállaltan az eredeti könyv rajongójaként tervezte adaptálni Frank Herbert világát.

Papíron minden adott lenne a sikerhez, ugyanakkor érdemes leszögezni, hogy képtelenség egyszerre megfelelni a rajongók, a kritikusok, a producerek és a könyvet nem olvasó nézők elvárásainak. Szerencsére Denis Villeneuve nem is próbált meg mindennek eleget tenni, egyszerűen leforgatta a saját látomását az Arrakisról – mégpedig többnyire az eredeti történethez hűen.

Ebben a Warner Bros. filmstúdió nem támogatta egyértelműen, nem is titkolták, de nem is tették teljesen egyértelművé, hogy az idén októberben bemutatott Dűne csupán a regény első felét dolgozza fel, és a folytatás azon múlik, miként teljesít a film a kasszáknál.

Homok, árulás és álmok

Frank Herbert története középpontjában egy távoli jövő birodalma, az Impérium áll, annak hatalmi játszmáival, leszámolásaival és gazdasági-ökológiai kríziseivel. A birodalom három hatalmi pilléren nyugszik: a császár vezette nemesek tanácsán, az űrutazás monopóliumát birtokló Űrligán és a különleges képességű női harcosokból álló vallási renden, a Bene Gesseriten. Az Impérium legfontosabb kereskedelmi terméke a „fűszer”, amely különleges képességekkel ruházza fel fogyasztóját: segít a jövőbe tekinteni, ami miatt nélkülözhetetlen az Űrliga navigátorainak, emellett meghosszabbítja az életet, és megváltoztatja a test felépítését is. A fűszerhez egyetlen helyen, a Dűne néven is ismert sivatagos Arrakis bolygón lehet hozzájutni. A császár egy összetett politikai taktika eredményeként ezt az állandó vízhiánnyal küszködő bolygót adja hűbérbirtokul Leto Atreides hercegnek és az Atreides-háznak – azonban ehhez távoznia kell a korábbi hűbéreseknek, a rivális Harkonnen családnak.

Kép
Dűne
Dűne 2021

A történet főszereplője Paul Atreides, a herceg kamasz fia, aki olykor ködös képeken keresztül látja a nem mindig fényes jövőt, és egyre inkább sejti, hogy útja valamiféle kiválasztottság felé vezeti. Nagyjából itt kapcsolódunk be a Dűne univerzumába, de ez valójában csak a kezdet és a keret, maga a történet jóval összetettebb. Emberi kapcsolatokról, filozófiáról, hatalmi játszmákról, politika és vallás viszonyáról szól, ezeket nem egyszer a szereplők gondolatain keresztül értelmezheti az olvasó.

Minden generáció megtalálhatja benne a saját korának párhuzamait és időtlen kérdéseit, így voltaképpen mindnyájunk története – s mint ilyen, teljes valójában megfilmesíthetetlen.

Ennek ellenére Denis Villeneuve gyönyörűen megugrotta azt a bizonyos lécet, filmjében egyaránt megjelennek a lovagi értékek, a történelmi korokat összekötő manipuláció és az állandó harcok, miközben a szemünk előtt kel életre az Arrakis. Ebben komoly szerepe van Hans Zimmer nagyívű zenéjének, amely megszínezi az álomképeket, és újabb rétegeket ad a történethez. Némely jelenetben túl is nő a párbeszédeken, de ez bőven megbocsátható. A kivitelezés minél nagyobb vászonra kívánkozik, ennél a filmnél a 3D változat is hozzáadhat az élményhez – igaz, ebben az esetben nem élvezhetjük eredeti nyelven az alkotást.

A befejezetlenség érzése

A főszereplők kitűnő választásnak bizonyultak, a fiatal Timothée Chalamet nem most bizonyította először színészi sokoldalúságát. Paul Atreidesként is hitelesen mutatja be azt a már nem gyermek, még nem felnőtt fiatalembert, akinek egyetlen választása, hogy elindul a hőssé válás útján – miközben semmi sem garantálja, hogy végig is tudja azt járni. Az édesanyját megformáló Rebecca Ferguson egyszerre Bene Gesserit-harcos és érző anya, míg Oscar Isaac Leto Atreidese kicsit talán 21. századibb apafigura is az eredeti műben szereplőnél.

A történetvezetés nem sietős, sokszor hangulatokon keresztül próbál hű maradni a regényhez, így nem kimondottan akciódús, mégis magával ragadó. Ehhez hozzájárulnak a mellékszereplők is, Josh Brolin és Javier Bardem lelkiismeretesen játszanak, Jason Momoa pedig néha egysíkú ugyan, de végső soron működik védelmező harcosként. Az ellenséges Harkonnen-ház tagjai egyelőre nem mutatták meg valódi emberi mélységeiket, Stellan Skarsgård és Dave Bautista még kibontakozásra várnak szerepeikben, ahogy a Chanit játszó Zendaya is. Ez fel is hívja a figyelmet a legnagyobb problémára: a Dűne első része éppen ott ér véget, ahol elkezdődhetne. A két és fél órás alkotás egy felvezetés, eposzi kellékekkel élő seregszemle, ami szükséges is egy ilyen nagyszabású mű esetében, azonban keserű szájízt hagy maga után, hogy nem lehet tudni, mikor láthatjuk a folytatást.

A Dűne első része egyelőre nem más, mint egy út kezdete, amelyre különböző helyzetekből, de együtt lépnek rá a főszereplők és a nézők – remélve, hogy az el is vezet majd valahová.

Denis Villeneuve filmjére mindezek ellenére is megérte várni, története örökérvényű értékekről, kötelékekről, bukásokról és a felemelkedés ígéretéről szól, s a hangsúly az utóbbin van: mint minden első rész, magában hordozza a folytatás ígéretét, de a félbehagyottságot is. Ugyanakkor mindenképp érdemes megnézni, találkozni a Dűne világával, továbbgondolni kérdéseit, és várni a következő részt.

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti