Festetics Mária, Sisi udvarhölgye és titkainak őrzője, a „kis szőke grófnő”

Sisiről számtalan könyv született az évek során, udvarhölgyének naplója azonban nagyrészt feledésbe merült, annak ellenére, hogy a grófnő bejegyzései élethű képet festenek a császári udvarról. Festetics Mária nem tartotta nagyra írói képességeit, de naplója lapjain megelevenedik a kor hangulata, és őszinte, keresetlen stílusa életet lehel a rég letűnt alakokba. Néhány évvel ezelőtt Gudula Walterkirchen és Beatrix Meyer átfésülték a hatalmas anyagot, és kiadtak belőle egy válogatást, amely magyarul is megjelent.

Festetics grófnő családjának tragikus sorsa

Festetics Mária, Tolna grófnője 1839-ben született Festetics Sándor gróf és Josefa von Boxberg bárónő gyermekeként. Az édesapa a Festetics család oldalági tagja volt, lánya leírása alapján kedves, rokonszenves ember, aki azonban képtelen volt a pénzzel bánni. A házaspárnak tíz gyermeke született, akik közül csak négyen élték meg a felnőttkort. A kis Mari grófnőt nevelőnő tanította, négy nyelven beszélt, valamint kiválóan énekelt és zongorázott. Még kislány volt, amikor a család Söjtörre költözött, ahol Deák Ferenc is élt. A fiatal Mária jó kapcsolatban állt Deákkal, akit mentorának tekintett, és akivel a férfi élete végiéig jó barátságban volt. Bár az édesapja hű maradt a császárhoz, Mária nagyon szerette Magyarországot.

A családot állandóan tragédiák sújtották – Mária fiatalon elveszítette több testvérét, majd szintén fiatalon meghaltak a felnőtt testvérei gyermekei is.

Bár mindent megtett, hogy megmentse családja megmaradt vagyonát, mire meghalt, már nem volt örökös, akire hagyhatta volna a kínkeservvel megőrzött vagyont.
A grófnőnek a családi tragédiák mellett át kellett élnie első szerelme elvesztését is. Udvarlója egy osztrák nemes volt, akinek szülei azonban nem engedélyezték a házasságot egy elszegényedett Festetics lánnyal. A férfi Ferenc József öccsével Mexikóba ment, ott halt meg egy mexikói harcmezőn.

Egy magyar hölgy az osztrák udvarban

A 19. században egy nemesi származású férjezetlen nőnek nem sok lehetősége volt arra, hogy pénzt keressen. A nevelőnői, valamint a zenetanári pálya egy jó családból származó leány számára státuszvesztést jelentett. Az udvarhölgyi állás volt a kor legirigyeltebb és legjövedelmezőbb lehetősége. Az udvarhölgyi élet bár komoly presztízzsel járt, magányos és lemondó életmódot kívánt. Festetics Mária nagyon komolyan vette a monarchia szolgálatát, naplójában feljegyezte, hogy édesapja a halálos ágyán is azt mondta neki: „Uraink szolgálata előbbre való Isten szolgálatánál is!” Ezt Mária egész életében betartotta, még akkor is, amikor a szíve ellen kellett döntenie.

Festetics Mária először Klotild főhercegné udvarhölgye volt Alcsúton, ott figyelt fel rá Sisi, aki négy levélben is kérte, hogy a hercegnő engedje át neki Máriát. A grófnő viszont bizonytalan volt a császárnéval kapcsolatban, és kikérte Deák, valamint Andrássy Gyula gróf tanácsát is, akik pozitívan nyilatkoztak Erzsébetről. Kijelentették, hogy számára ez társadalmi felemelkedés, és Sisi mellett lehetősége nyílhat előremozdítani a magyarok ügyét. A fiatal nő 1871-ben bizonytalanul lépett a királyné szolgálatába, de ez a bizonytalanság az első találkozásukkor elpárolgott. Festetics Mária leírása szerint Erzsébet királyné valóban nagyon szép és kedves nő volt, aki azonnal megnyerte a jóindulatát.

A grófnő az első pillanattól kezdve gyűlölte az udvar intrikáit. Művelt, intelligens és szókimondó nő volt, aki ki nem állhatta az alakoskodást.

Őszinte véleménye miatt sok ellenséget szerzett az udvarban. Felszínesnek érezte az örökké pletykálkodó arisztokratákat, és mindig megkönnyebbülést jelentett számára, ha Andrássy gróffal beszélhetett, akivel jó barátságba került. A gróf nagyra tartotta Máriát, azzal viccelődött, hogy kiváló miniszterelnök lenne belőle. Az udvar Andrássy kémjének csúfolta a grófnőt, ami igencsak bosszantotta.

Milyen volt valójában Sisi?

A nevelőnőtől kezdve a többi udvarhölgyig mindenki kegyetlen pletykákat sugdosott a császárnéról. Mária ezt eleinte nem értette, de ahogy egyre jobban átlátta az udvar működését, rájött, hogy Erzsébetet nem tartják „kellően osztráknak”. Az ellentáborát anyósa, Zsófia főhercegné ellenszenve hozta létre, és az osztrák nemesség az ő halála után is folytatta mindezt. Az erkölcsös grófnőt felháborították az úrnőjéről hallott pletykák, kezdve attól, hogy nem engedi be a szobájába a császárt, az állítólagos hiúságáig és „rossz erkölcséig”. Festetics grófnő ezeket mind cáfolja naplójában. Elismeri, hogy Ferenc József szerelme erősebb volt, mint a feleségéé, viszont leírása szerint Sisi ragaszkodott a férjéhez, csak boldogtalanná tette az udvar gyűlölete és a pozíciójával járó korlátok. Amikor már jó barátságban voltak, Sisi gyakran mesélt a bárónőnek a gyermekkoráról. A császárné lovaglással és hosszú sétákkal próbálta pótolni az elvesztett szabadságát.

Sisi a házasságáról is beszélt udvarhölgyének, megosztotta vele, mennyire boldog volt az eljegyzéskor, és milyen kínlódás volt számára a házasság eleje.

Ugyanis a császári pozícióból fakadóan Sisi és Ferenc József soha nem lehettek huzamosabb ideig kettesben, még a nászéjszakájuk utáni reggelen is le kellett menniük reggelizni Zsófia főhercegnével és a kastély vendégeivel. Erzsébetet az anyósa folyamatosan nevelni akarta, ellenőrizte, saját udvarhölgyei kémkedtek utána. Nem volt elég „osztrák” sem elég „Habsburg” az udvar számára. Festetics Mária őszintén szerette Sisit, igyekezett támasza lenni az ellenséges közegben. Mindig valaki áskálódott a császárné ellen, aki emiatt sokat utazott, hogy elmeneküljön a bécsi udvar és a saját családja elől is.

Kép

Festetics Mária idős- és fiatalkorában

Festetics Mária szinte minden útjára elkísérte az úrnőjét, otthonává vált a Habsburgok megannyi kastélya Schönbrunntól Gödöllőig. Várta őt a vadászatokon, elkísérte maratoni sétáira. A grófnő maga is népszerűtlen volt a bécsi udvarban, egyrészt őszinte természete miatt, másrészt pedig, mert magyar volt.

Egy meg nem élt élet

Bár már 32 esztendős volt, amikor a királyné szolgálatába állt, s ez akkoriban bőven „vénlány” kornak számított, a „kis szőke grófnőnek” becézett Máriának számtalan kérője akadt. Azonban Sisi megtiltotta neki, hogy férjhez menjen, és a kötelességtudat miatt Mária vele maradt. A naplójából kiderül: megkérte őt egy az orosz cár kíséretéhez tartozó herceg, és ez a visszautasítás – ha megbánni nem is merte – gyakran felidéződött benne. De feleségül szerették volna venni magyar grófok és még egy olasz nemes is, akik mind saját otthont ajánlottak neki. Ez utóbbi udvarlását Sisi ezekkel a szavakkal tette lehetetlenné: „Mari, csak nem fog engem elhagyni valaki kedvéért, akit csupán négy hete ismer?”

Ha különösen nehéz volt a sorsa a bécsi udvarban, gyakran eszébe jutottak a visszautasított kérők, különösen az orosz herceg, aki kiemelkedett közülük.

1875-től kezdve éveken át udvarolt neki Otto von Gemmingen báró, aki az utolsó lehetősége volt arra, hogy saját családja legyen, és akihez nagyon szeretett volna hozzámenni, de végül mégis maradt a királyné szolgálatában. A báró váratlan, tüdőgyulladás okozta haláláig, 1892-ig kitartott a szerelmük. Időskorában különösen sokszor kísértette Máriát a sok lemondás.

Festetics Mária hosszú életet élt, így tanúja lehetett az általa ismert világ összeomlásának. A grófnő már fiatalon is meglepően jól átlátta a Habsburg birodalom helyzetét, és érezte, hogy az mennyire törékeny alapokon áll. Erről gyakran írt a naplójában. A fényes bálok forgatagában is tisztában volt vele, hogy a terem falain túl forrongó világ egyszer betörheti az ajtót.
Huszonhét évig állt a királyné szolgálatában. Erzsébet királyné meggyilkolása után felszámolták udvartartását, Máriát nyugdíjazták, és megkapta jutalmul az I. osztályú Erzsébet-rendet. Megélte az első világháborút, s tehetetlenül nézte, hogy az „urak”, akiknek szolgálatára tette fel az életét, megbuknak, a Monarchia és vele Magyarország darabjaira hullik. 1923-ban Söjtörön, a családja birtokán halt meg, 83 éves korában. Vagyonát akarata szerint jótékony célokra fordították.

Forrás: Gudula Walterskirchen és Beatrix Meyer (szerk): Festetics Mária naplója, Fordította: Nádori Lívia, Helikon Kiadó, 2021