Amerika leggyűlöltebb asszonyának nevezte magát – egy nő, aki perbe szállt az amerikai kereszténységgel

Egy 2019-es Pew Research felmérés szerint az amerikai felnőtt lakosság mindössze 65%-a tartja magát kereszténynek. Egy évtizeddel korábban ez a szám még 77% volt. Az Egyesült Államok egykor a modern protestantizmus fellegvára volt, és bár minden fontos intézménye és dokumentuma rendelkezik bibliai vagy keresztény alappal, mára erősen szekularizálódott a társadalom. A lakosságnak kevesebb mint a fele jár minden vasárnap gyülekezetbe vagy templomba, és bár Európához képest még mindig elmondható, hogy a lakosság jelentős része hívő, ez a kultúrán és a politikán egyre kevésbé látható.

Az elmúlt években egyre több olyan esetről lehetett hallani, amely során keresztény kisvállalkozásokat pereltek be, ha például lelkiismereti okokra hivatkozva nem akartak meleg esküvőre tortát vagy csokrot készíteni. Keresztény örökbefogadási szervezetek, kórházak és iskolák folyamatos pereknek vannak kitéve, ha ragaszkodnak a bibliai igazságokhoz. Ezek a perek nem most kezdődtek.

Az a személy, akihez az első sikeres keresztényellenes és az ország törvényeit megváltoztató per kötődik, nem más, mint Madalyn Murray O’Hair.

1960-ban a legtöbb amerikai állami iskolában minden reggel imával és bibliaolvasással kezdődött. Nem volt ez másképp a keleti parton fekvő Maryland államban sem, ahová Madalyn fia, William járt iskolába. Madalyn panaszt nyújtott be az iskolánál a kötelező reggeli ima miatt, arra hivatkozva, hogy a fia „kényelmetlenül érzi magát”. Az államügyész kimondta, hogy az iskolai imádkozás nem ütközik az alkotmányba, de ha egy diák nem akar részt venni, kimentheti magát. Madalynnek azonban ez nem volt elég. Bíróságra vitte az ügyet, ami egészen a Legfelsőbb Bíróságig jutott, amely kimondta, hogy a kötelező iskolai ima alkotmányellenes. Az akkor még túlnyomóan keresztény és konzervatív Amerikában óriási felháborodást váltott ki a döntés, Madalyn Murray O’Hair pedig közellenséggé vált.

A nő fürdőzött a negatív reakciókban. „Amerika leggyűlöltebb asszonyának” nevezte magát, és igyekezett minél több médiumban szerepelni és a lehető legprofánabb stílusban beszélni a keresztényekről.

Mi motiválta minderre Madalynt?

Élete során sokan próbáltak rájönni, mi ébresztett gyűlöletet a nőben a vallások és különösen a kereszténység iránt. A vele készült interjúban szerette emlegetni, hogy presbiteriánusnak nevelték, és akkor lett ateista, amikor 1931-ben, 12 éves korában két nap alatt elolvasta a Bibliát, amelyet kiábrándítónak talált. Ennek ellenére gyermekeit még megkereszteltette, és a fia elmondása szerint a háború alatt írott leveleiben gyakran hivatkozott Istenre. William Murray, idősebbik fia a nyolcvanas években könyvet írt az édesanyjáról. Szerinte azért telt meg anyja szíve különösen a katolikusok iránt gyűlölettel, mert a háborús évek alatt, amikor katonaként szolgált, viszonyt folytatott egy házas katonatiszttel – William apjával –, aki katolikus hitére hivatkozva nem vált el és nem vette feleségül őt, hiába született közös gyermekük. Madalyn dacból mégis az ő nevét – Murray – vette fel asszonynévként, majd évekkel később egyik barátjától született második fia is ezt a vezetéknevet kapta. A Texas Monthly 1989-es portréjában azt írja, hogy keresztény neveltetésétől véglegesen az ötvenes években fordult el, amikor magukkal ragadták a kommunista eszmék. Madalyn két fiát magával vitte Párizsba, és bejelentkezett a szovjet nagykövetségen, ahol szovjet állampolgárságért szeretett volna folyamodni. Az oroszok nem tudtak mit kezdeni vele, így a nő kénytelen volt visszatérni Amerikába. Nagyobbik fia szerint az egész iskolai per – amelyben őt eszközként használta – arról szólt, hogy felhívja magára a szovjetek figyelmét. A produkciónak ez a része nem ért célt, más szempontból azonban olyan jól sikerült, hogy Madalyn úgy döntött: karriert csinál a keresztények elleni perekből.

Élvezte, hogy gyűlölik

Az iskolai ima körüli ügyet sokan a kereszténység elleni támadásként élték meg, és maga az aktivista se leplezte, hogy a célja a teljes szekularizáció. Madalyn ráadásul szándékosan tüzelte maga ellen a hangulatot. A stílusa miatt sokan nem vették komolyan és nevetséges figuraként kezelték. A TIME magazinnak a következőt írta: „Úgy találjuk, hogy a Biblia hányingerkeltő, történelmileg pontatlan, és egy őrült férfi dühöngéseivel van tele. Úgy találjuk, hogy Isten szadista, brutális, aki a gyűlölet és a bosszú jelképe.” A perek sikerén felbuzdulva 1963-ban megalapította az Amerikai Ateisták non-profit szervezetét. Az elkövetkezendő éveket azzal töltötte, hogy pereket nyújtott be a bíróságokon, többek között megpróbálta elvetetni a keresztény egyházak adómentességét, valamint kivenni a hivatalos mottók közül az „Istenben bízunk” mondatot, meg akarta akadályozni, hogy a pápa misét mutathasson be az Egyesült Államokban, és sikeresen megakadályozta, hogy a Holdra szálló amerikai űrhajósok nyilvánosan ünnepelhessenek egy keresztény szertartással. Mindezt az egyház és az állam szétválasztásának a nevében tette, de a védekező keresztények szerint ez hamis karakterizáció volt, hiszen Amerikában az állam és az egyház mindig is szét volt választva.

A perek folytatódtak, mellette pedig O’Hair először rádióműsort, majd tévéműsort indított az ateizmusról. Showműsorokba és egyetemekre hívták meg őt, ahol a tekintélyek ellen lázadó diákok példaképként tekintettek rá.

A Texas Monthly beszámolt róla, hogy a nyolcvanas években a pornókirály, Larry Flynt elnöki kampányának beszédírója lett, akit egyes értesülések szerint később megpróbált kiforgatni a vagyonából. Hírhedtségének új fázisába került, amikor fia, William 1980-ban bejelentette, hogy keresztény hitre tért. Ted Dracos Madalynről írt életrajzi könyvében idézi, mit mondott a nő, miután megtudta, hogy a fia baptista lett: „Nevezhetjük ezt születés utáni abortusznak, megtagadom őt most és mindig, nincs számára emberi megbocsájtás.” Később azt állította a fiáról, hogy azért lett keresztény, mert így akart meggazdagodni.

A tékozló fiú, aki nem tért vissza

William életrajzi könyvében leírta, hogy 18 évesen teherbe ejtett egy lányt, és a tőle született kislányát anyja saját örökbefogadott lányaként nevelte. A kaotikus otthoni miliőben William ivott és drogozott, és olyan mélyre került, hogy neveltetése ellenére is elkezdte keresni, valóban meg lehet-e találni Istent. Aztán 1980-ban, 34 éves korában drámai változást élt át a Biblia olvasásának hatására, amelyet az édesanyja ki akart tiltatni az állami iskolákból, és azt kezdte hirdetni, hogy Jézus meg tudja változtatni az embereket. William abbahagyta az ivást, az erőszakos viselkedést, és baptista lelkész lett. Az anyja azonban soha többet nem volt hajlandó vele beszélni, és öccse, valamint tinédzser lánya is megtagadták. William szerette volna jóvátenni azt, amit anyja az ő segítségével ért el, igyekezett az iskolai imádkozást újra lehetségessé tenni, azonban az amerikai kultúra nem abba az irányba haladt, amerre ő szerette volna.

A kísértő gazdagság és a köztünk élő örökség

Az idősödő ateista aktivista az 1990-es évekre kezdett kikerülni a köztudatból, talán mert az amerikai kultúra a kilencvenes évekre már nagyrészt szekularizálódott. Ekkorra már hatalmas – részben magán-, részben társasági – vagyont halmozott fel a furcsa család.

1995-ben azzal kerültek az újságok címoldalára, hogy Madalyn Murray O’Hair, valamint fia, a negyvenéves Jon és harmincéves unokája eltűntek.

Mivel jelentős pénzösszeg is eltűnt, a hatóságok először azt hitték, külföldre távoztak. Hat évvel később azonban az Ateista Társaság egy munkatársa bevallotta a hatóságoknak, hogy megölte O’Hairt és családját, mert rá akarta tenni a kezét 600 ezer dollárt érő aranykészletükre. A gyilkos elvezette a rendőrséget a jelöletlen sírjukhoz. Az életben maradt idősebbik fiút, Williamet az ateisták még a családja eltemetése után sem hagyták nyugton, hanem beperelték, hogy adja ki az édesanyja földi maradványait, mivel szerintük egy kereszténynek nem volt joga eltemetni őt.

Madalyn Murray O’Hair emlékezetét nem szépítette meg az idő, bár volt egy-két kósza kísérlet a rehabilitációjára. Életművének közvetlen örökösei a 21. század elején feltűnt újateisták, akiknek a törekvései és szólamai nagyrészt megegyeznek azokkal, amelyeket Madalyn hirdetett, de tudományos és akadémikus stílusba öltöztették érveiket, ami sokkal vonzóbbá tette üzenetüket a fiatalok számára. Madalyn módszerei is tovább élnek, a perek folytatódnak. Ma már gyakran nem fogalmaznak olyan őszintén a vallásokat támadó aktivisták, mint ő tette, hanem szeretetre és az emberi jogokra hivatkoznak, a céljuk azonban ugyanaz: kiszorítani a vallásokat, elsősorban a nyugati kultúra alapját jelentő kereszténységet és személy szerint a hívő embereket a társadalom perifériájára, sőt, még azon is túlra.