Van, aki nehéz sorsú kutyát akar a börtönben – így segítik a kutyák az elítéltek visszailleszkedését

Vetter Szilvia állatvédelmi és jogpszichológiai szakjogász, maga is egy mentett kutya gazdája. Az állatvédelem ügye több mint másfél évtizede határozza meg szakmai munkáját és mindennapjait. Az állatok jogaival foglalkozik, publikál, oktat, és arra teremtett lehetőséget, hogy a gazdátlan kutyák akár a börtönben is gazdára találjanak. 

Közös ügyünk az állatvédelem 

„A mentett kutyák nem csupán szakmai kérdést jelentenek, hanem az állatvédelem egyik legérzékenyebb és legnagyobb felelősséget igénylő területét is” – mondja Szilvia. A menhelyi kutyák börtönprogramba való bevonására számos nemzetközi példa van, ám Szilviának és munkatársainak az érdeme, hogy Magyarországon is sikerült a kezdeményezést életre hívni. 

A Közös Ügyünk az Állatvédelem Alapítvány legfőbb célja az állatvédelem rendszerszintű fejlesztése Magyarországon, ennek kapcsán támogatják a jogalkalmazást, oktató tanfolyamokat tartanak, civil szervezeteket támogatnak, országos programokat koordinálnak, népszerűsítik a felelős állattartást. 2025 áprilisában kötöttek egy egyedülálló együttműködési megállapodást a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságával, amely megalapozta a közös szakmai munkát. Az elhagyott négylábúak még mit sem sejtettek sorsuk változásáról, amikor a Második Esély nevű program elindult a tiszalöki és a Veszprém Vármegyei Büntetés-végrehajtási Intézetben. 

A terv tudatosan felépített, szakmailag előkészített modell volt, amely azt a célt tűzte ki, hogy az állatvédelem és a reintegráció felelős módon kapcsolódjon össze. 

Szilvia arra a kérdésemre, hogy melyik szervezet kereste meg a másikat, elmeséli: nemzetközi példákból már jó ideje ismert, hogy az állatasszisztált programok hatékonyan segíthetik a társadalomba való visszailleszkedést. Sőt ennek már hazai előzményei is vannak, ezért szerették volna Magyarországon is elindítani. „A BVOP nyitottsága és együttműködése nélkül ez természetesen nem valósulhatott volna meg” – teszi hozzá. 

Nem mindenki alkalmas a kutyatartásra

Szilvia abba is beavat, hogy a programba való bejutáshoz nem volt elég a jelentkezés. A fogvatartottakat a BVOP szakemberei választották ki, pszichológusok és intézeti munkatársak bevonásával. „Csak olyan személyek kerülhettek be, akik megfelelő motivációról, fegyelmezettségről és személyes alkalmasságról tettek tanúbizonyságot. Ez nem (csak) jutalomprogram, hanem felelősségteljes szakmai együttműködés.”

A program szakmai tematikáját is Szilvia állította össze, több szakterület képviselőinek bevonásával. A fogvatartottak elméleti és gyakorlati képzésben is részesültek, tanultak az egészségügyi alapokról, a helyes etetésről, a napi rutinról és a vészjelek felismeréséről. Megismerték a mentett kutyák múltjából fakadó traumákat és a bizalomépítés folyamatát. Kutyatrénerek segítették őket a gyakorlati felkészülésben, és jogi, felelősségi kérdések is szóba kerültek. 

Kép

Kép: Tóth Zoltán

„A felkészítés során több megható pillanatnak is tanúi voltunk. Volt olyan fogvatartott, aki szakirodalommal érkezett a képzésre, mindenki jegyzetelt, kérdezett, valódi érdeklődéssel készült. 

És volt olyan résztvevő is, aki már az első alkalommal jelezte: tudatosan a legkevésbé esélyes, legnehezebb sorsú kutyával szeretne foglalkozni.

Ezek a gesztusok aprónak tűnnek, mégis sokat elárulnak arról, hogy a program valódi belső elköteleződést is képes elindítani” – teszi hozzá.

Gyógyító kapcsolatok 

A kutyás program mindkét fél rehabilitációját segíti, hiszen a mentett ebek biztonságos, strukturált környezetben kapnak figyelmet és következetes gondozást. A fogvatartottak pedig empátiát, felelősséget, napi rutint és gondoskodási készségeket tanulnak. „Az állat jelenléte nem szórakozás, hanem felelősség. A közös mindennapok formáló erejűek” – véli Szilvia.

Miközben hallgatom, megjelenik lelki szemeim előtt a rácsos cella egyik sarkában leterített pokróc meg a háborgó cellatársak, ha a kutya vonyítani kezd éjszaka, vagy fájdalmas betegségtől kínlódik. Szilvia ennek kapcsán is meg tud nyugtatni, sőt a tapasztalatokat is megosztja. A kiválasztott kutyák elsőként a Veszprém Vármegyei Büntetés-végrehajtási Intézetbe érkeztek meg, a tiszalöki helyszínen pedig március elején indult „lobogó füllel” útjára a program. Mindkét intézetben az Alapítvány támogatásával tágas, korszerű kennelek épültek, a területeket közművesítették, és minden felszerelés biztosított.

„Saját kutyaház, etető- és itatóedények, tágas kennel áll a kutyák rendelkezésére.” Hangsúlyozza, hogy az ebek nem a cellákban kerültek elhelyezésre, az állatok biztonsága és jólléte az egyik elsődleges szempont. 

A fogvatartottak a kijelölt időszakokban, felügyelet mellett foglalkoznak velük, Veszprémben például napi kétszer két órában lehetnek intenzíven a kutyákkal. 

Szeretném tudni, mi lesz a kutyával, ha a gazda szabadul. Elviszi majd magával, vagy a négylábúnak új gazdit kell keresni? A program felkészült erre az eshetőségre is: amennyiben a fogvatartott megfelel az örökbefogadás általános feltételeinek és alkalmasnak bizonyul, szabadulását követően lehetősége van örökbe fogadni a kutyát. Ha nem él ezzel a lehetőséggel, a kutya örökbefogadható marad, vagy a programban folytatja egy másik résztvevővel. Fontos, hogy mivel a Pumi Veszprémi Állatmenhely Alapítvány védencei maradnak a kutyák, az Alapítvány fog dönteni az esetleges örökbefogadásról is. 

Nem veszítik el a szabadságukat

„Az állatokra kiemelt figyelem irányul majd mind az intézményi személyzet, mind a kiválasztott fogvatartottak részéről, és az első időszakban Alapítványunk szakmai megbízottjai is rendszeresen jelen lesznek, hogy személyesen nyomon kövessék az állatok állapotát és fejlődését. Fontos kiemelni, hogy az intézmények személyi állományának már van kutyás tapasztalata, hiszen szolgálati kutyák is dolgoznak a büntetés-végrehajtásban, így a szakmai háttér és az állatokkal való bánásmód kultúrája adott. A kutyák számára nagy, füves terület áll rendelkezésre játékra, tanulásra és szocializációra, Veszprémben pedig egy kisebb, agility jellegű pálya is segíti a fejlesztést, amelyet korábban kizárólag a szolgálati kutyák képzésére használtak. Ők nem veszítik el a szabadságukat – nyugtat meg Szilvia.

A programban kizárólag olyan fogvatartott vehet részt, aki már bizonyítottan fegyelmezett és alkalmas a részvételre. A rendszeres szakmai felügyelet és tréneri jelenlét biztosítja, hogy a tanultakat következetesen alkalmazzák. 

A fogvatartottak Szilvia szerint nagyon várták már a közös munka kezdetét, a találkozáskor szinte gyermeki örömöt láttak az arcukon.

Később más állatfajok is szóba jöhetnek 

Más négylábúak egyelőre nem vehetnek részt a programban, pedig tudjuk, hogy a kemény külső sokszor jár együtt a macskaimádattal. Mivel pilotprogramról van szó, egyelőre csak kutyák indulhatnak, de elméletileg később más állatfajok is szóba jöhetnek.

Kép

Kép: Tóth Zoltán

Szilvia vérbeli jogászként válaszolja meg azt a naiv kérdésemet, hogy nem tiltja-e jogszabály az elítéltek számára, hogy a büntetésük alatt állatot tartsanak? „A program működése során az állatok tartására az állatvédelmi törvény, valamint a kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról szóló kormányrendelet rendelkezései az irányadók, ezek határozzák meg a szakmai és jogi kereteket.”

Naponta több órát foglalkoznak az állatokkal

A fekete szőrű kutyák örökbefogadása statisztikailag nehezebb, ezért különösen jelentős minden olyan kezdeményezés, amely láthatóbbá teszi őket, és növeli az esélyeiket egy végleges, szerető otthon megtalálására. A börtönökbe került tíz kutya viszont mind keverék, és több fekete szőrű is van közöttük. Sétáltatásuk az intézet területén belül kijelölt nagy, elkerített füves területen történik. A fogvatartottak naponta több órát foglalkoznak az állatokkal, így elegendő idő áll rendelkezésre a mozgásra és a tréningre is. 

„A kiválasztás során kiemelt figyelmet fordítottunk az állatok temperamentumára és fejleszthetőségére. A cél az, hogy a program végén stabilabb, kiegyensúlyozottabb kutyák kerüljenek ki, akik nagyobb eséllyel találnak végleges otthont, akár a fogvatartottak családjában, ha erre alkalmasnak bizonyulnak a feltételek” – köti még az orromra Szilvia.

A nemzetközi tapasztalatok alapján az állatasszisztált büntetés-végrehajtási programok kézzelfogható eredményeket mutatnak: a zárt intézetekben csökken az agresszió és a szorongás szintje, javul a figyelem és az érzelemkontroll, valamint kiszimatolhatóan erősödik az empátia. Több országban hosszabb távon a visszaesési rátában is kimutatható kedvező változás tapasztalható. 

Szilvia és csapata azt szeretné, hogy a programban részt vevő kutyák alapengedelmességet és stabilabb viselkedést sajátítsanak el, ezáltal nagyobb eséllyel találjanak végleges otthont. 

Ugyanakkor legalább ennyire fontos, hogy a fogvatartottak megtapasztalják a felelősség, a gondoskodás és a következetesség erejét.

A kutyákkal való foglalkozás nagy feladat. A fogvatartottak kreditrendszerben dolgoznak, a részvételért kreditet kapnak, ugyanakkor a program lényege nem az időtöltés, hanem a következetes felelősségvállalás és a készségek fejlesztése. 

Vetter Szilvia 2021 óta vezeti az Állatorvostudományi Egyetem Állatvédelmi Jogi, Elemző és Módszertani Központját, tagja a Nemzeti Állatvédelmi Tanácsnak, 2023-tól az egyetlen törvény által létrehozott állatvédelmi alapítványa, a Közös Ügyünk az Állatvédelem Alapítvány kuratóriumi elnöke.