Milyen esetben veszélyes a kígyó és a cápa? – Egy zoológus cikke a rettegett állatokról

Amikor elhagyjuk a várost, az otthon meghitt, biztonságos, de kissé már unalmas köze­gét, idegen tájakra vágyunk, sokszor épp a háborítatlan, vagy legalábbis annak látszó környezetbe. Csakhogy ezzel együtt jár az is, hogy ott is vannak élőlények, méghozzá olyanok, amelyeknek az az otthona, és nem feltétlenül veszik jó néven azt, ha rájuk törjük az ajtót. Ezeket az élőlényeket sokszor csak mesékből, leírásokból, történetekből ismerjük, és olykor tévesen ítéljük meg őket: veszélyességüket néha alábecsüljük, jóval gyakrabban pedig eltúlozzuk.

Farkast emlegetnek…

A hazai erdőket a turisták sokáig abban a megnyugtató tudatban járhatták, hogy itt nem élnek veszélyes állatok. Ez persze már akkor sem volt teljesen igaz, hiszen a vaddisznót például nem szabad lebecsülni, főként, ha malacokat nevelő kocáról van szó, de a nagytestű ragadozók kétségkívül hiányoztak a magyar faunából: legalább a Tátráig, de még inkább Erdélyig kellett utaznia annak, aki a vadonban farkassal vagy medvével akart szembenézni. Az utóbbi években azonban egyre gyakrabban hallani híreket az Északi-középhegységben újra megtelepedett farkasfalkákról, fel-felbukkanó medvékről, ha tehát valaki arrafelé indul, számolnia kell a találkozás lehetőségével.

Kép

Kép: Profimedia - Red Dot

Ne ijeszd meg a medvét!

Mennyire veszélyes valójában a farkas és a medve? A farkasról bátran kimondhatjuk, hogy az emberre nem jelent veszélyt. Még arra sincs sok esély, hogy összeakadjunk vele a természetben, mert igen óvatos, rejtőzködő és főként éjszaka aktív állat, ez érzékszervei kiválóak, így az embert időben észleli, és messze elkerüli. A medvével már nem ilyen egyszerű a helyzet: a vele való találkozás nem veszélytelen, Erdélyben többször volt is ebből probléma. A kellemetlenséget azonban el lehet kerülni, hiszen a medvének sem célja az embert megtámadni: a veszélyforrást általában az jelenti, ha a medvét meglepetésként éri az ember felbukkanása. Ezt el lehet kerülni úgy, hogy medvés területen jó hangosan beszélgetve vagy énekelve járjuk az ösvényeket.

Kígyó és ember: ki a veszélyesebb?

A mai napig nem szűnő félelem forrása a kígyó: sokat el is pusztítanak a pánikba esett emberek, hiába állnak természetvédelem alatt.

Hazánk hét őshonos kígyófaja közül csak a kétféle vipera mérges; a siklók, még ha kézbe véve haraphatnak is, veszélytelenek.

A fokozottan védett rákosi vipera utolsó példányai a Kiskunságban és a Hangságban maradtak fenn, igen kis létszámban, és ha rendelkeznek is méregfoggal, marásuk az egészséges, felnőtt emberre nézve legföljebb kellemetlen, de nem halálos. A keresztes vipera mérge erősebb, lebecsülni hiba volna, de találkozni a terepen vele sem könnyű, mert az ember útjából kitér. A Zemplénben, a Tiszaháton, illetve Somogy és Zala megye déli részén, a Baláta-tó környékén azért jobb, ha nem vetjük magunkat a szénakazlak csábító ölébe, nehogy egy benne rejtőző gyanútlan viperára üljünk!

Mi van a víz alatt? 

Ugyancsak gyakori úticél a vízpart, legyen szó akár édesvízről, akár tengerről. A víz mélye számunkra ismeretlen, titokzatos világ, amelyről könnyű elképzelni, hogy valóságos szörnyeket rejt. Vannak, akik még a Balatonban is félnek megmártózni, ember nagyságú harcsákat sejtve a fenekén, ám ez az aggodalom alaptalan: ha léteznek is ekkora harcsák, azok nagyon ritkák, és emberre sosem támadnak.

A tengerre készülőkben óhatatlanul felvetődik a cápatámadások rémképe, ám az európai partokon ennek sincs reális veszélye.

A cápák ugyan valóban félelmetesek, de a súlyos, netán halálos kimenetelű támadások száma az egész világon nem több évente, mint amennyit a két kezünkön megszámolhatunk – sokkal nagyobb kockázatot vállalunk azzal, ha naponta autóba ülünk, mint egy mártózással a Földközi-tenger vizében.

Kép

Kép: Profimedia - Red Dot

A nagy veszély láthatatlan

Az adriai partokon a vízbe gázolva nem a cápák vagy netán óriási polipok támadására kell felkészülnünk, hanem arra, hogy a sziklákra tapadó tengerisünökre vagy tengerirózsákra lépünk: az egyiknek a tüskéi, a másiknak a csalánsejtjei okozhatnak sérülést, amely akár az egész nyaralásunkat megkeserítheti. A hazai erdők legveszélyesebb állata pedig nem a farkas vagy a medve, hanem a kullancs, amely, ha nem veszik észre időben, igen súlyos betegségek kórokozóit juttathatja az ember szervezetébe. Veszélyes élősködők rejtőzhetnek akár az ivóvízben is, főként a meleg, trópusi tájakon, ezért alapszabály, hogy bizonytalan minőségű vizet sose igyunk, és ne is fürödjünk benne. A nagy, félelmetes állatoktól tehát nem kell túlzottan tartanunk: az igazi veszélyt az apró élőlények jelentik! 

Vadállománnyal rendelkező természeti területen a veszélyt az emberre sokszor a saját kutyája jelenti: előreszaladva magára haragíthatja a vaddisznót, netán a medvét, majd a gazdájához menekül, sarkában az üldözőjével.

A farkas és a medve mellett ismét megtelepedett a hazai erdőkben a hiúz. Ez a macskaféle azonban soha nem keresztezi a kirándulók útját, még a szakemberek is főként lábnyomokból és kameracsapdás felvételekből tudnak következtetni jelenlétére.

Nemcsak állatoktól lehet rettegni, hanem veszélyes növényektől is. Sokan félnek a természetes vizekben fürdeni, attól tartva, hogy lehúzza őket a hínár. A hínár természetesen nem tekeredik szándékosan az ember testére, de alapszabály, hogy hínáros vízben lassú, nyugodt mozdulatokkal kell úszni.

A világ legveszélyesebb állata egy aprócska ízeltlábú: a maláriaszúnyog. Az általa terjesztett betegségnek a világon évente 1-3 millió halálos áldozata van: sokkal több, mint az összes többi veszélyesnek tartott állatnak együttvéve.

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>