Az október varázslatos időszak, az év legszebb hónapja!

És persze ott a szüret, az ősz ünnepe, a szőlőtermesztés utolsó állomása és a borkészítés első fázisa, melynek élményét legalább egyszer mindenkinek érdemes megtapasztalnia. Csipegethetjük a szőlőtőkékről a lédús szemeket, kipróbálhatjuk a szőlőtaposást, este pedig szüreti lakomán vigadhatunk. Írógéniuszunk, Jókai Mór is mindig derült szívvel várta ezt a különleges esemény, mert bár napjainak nagy részét íróasztalnál töltötte, szabadidejében szívesen hódolt kertészeti kísérleteinek. Rendszerint a város zajától elvonultan, panteista meggyőződéssel élte mindennapjait; a fákkal és szőlőtőkékkel benőtt területeket érezte leginkább otthonának. Ilyen volt a Svábhegyen lévő 2,5 hold földje is, amelyet 1853-ban vásárolt meg Az egy magyar nábob tiszteletdíjából. Pompázatos kertet varázsolt ide, ő maga művelte a birtokot, teheneket tartott, rózsát nemesített, zöldséget és gyümölcsöt termesztett, szőlőt telepített. Reggelente imádott Dunájának látványával ébredhetett, esténként pedig saját termesztésű siller borát ízlelgette.

„A bor felvidít, lelkesít, elméssé tesz, bátorságra hevít, szerelmet költ, kiszínezi, szivárványossá teszi ezt a szürke világot” – mondogatta, s le is jegyezte.

A Jókai-kertben ma már csak egyetlen eredeti épület áll, a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállításának otthont adó egykori présház, amelynek pincéjében az író borai érlelődtek. A Jókai-kert délkeleti lejtőjén néhány éve létrehoztak egy kis szőlőültetvényt, a Kadarkáink kertjét, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy Buda egykori híres kékszőlőfajtáját újra népszerűvé tegyék.

Nem az a fontos, hogy a bor megrészegítsen, hanem, hogy átjárja a lelket

„Annak ellenére, hogy szárazsággal indult az idei szezon, ez egy nagyon jó évjárat lesz nálunk, a festői szépségű Csobánc hegyén. Közepes mennyiségű, de jó minőségű borokra számítunk, ráadásul a klímaváltozás is kedvez, mert különösen jót tesz a vörös szőlőnknek, azon belül is a kékfrankosnak” – mondja Janosh von Beőthy borász, a Von Beőthy Pince és borterasz tulajdonosa, akinek több bora is bekerült a Nemzeti Borkiválóságok könyvébe, hazánkban és nemzetközileg is elismert szakember, nem mellesleg Gérard Depardieu-t is vendégül látta már. A hetvenes években ment Nyugat-Németországba, ahol az éttermek világában dolgozott, s megismerte a csúcsborok világát is. A rendszerváltás után jött újra Magyarországra, több mint két évtizede művel a Badacsonyi borvidéken, a Csobánc-hegyen 2,5 hektárt; pincészetében közel húsz fajta bor készül.

„Kétfajta szüret létezik: az egyik az úgynevezett örömszüret, amikor összejönnek a barátok, a közeli és a távolabb élő rokonok, hogy elvégezzék a munkát, amely a szőlő leszedésétől a must elkészültéig tart.”

„A munka végeztével következik az evés, ivás és akár a pirkadatig is eltartó mulatság. És van a gazdasági szüret, amikor nincs idő társasági életet élni, mert a gyorsaság a legfontosabb, ugyanis a bor minősége pár órán is múlhat. Különösen igaz ez a pinot noir-ra, amelynek leszedési hőfoka reggel 6 és 9 óra között a legideálisabb” – avat be a szüret titkaiba Janosh, egyúttal elárulja, hogy nincs kedvenc bora, pontosabban, a favorit mindig attól az ételtől függ, amelyet épp fogyaszt. „Kacsához, galambhoz, libához, marhahúshoz, grillezett zöldség- és halételekhez mindig vörösbort fogyasztok, csirkéhez könnyedebb, disznósülthöz pedig testesebb, hordóban érlelt fehérbort kortyolok. A bornak sosem szabad elnyomnia az étel ízét, mindig csak öblintenie szabad az ember száját, hogy újra kedve legyen falatozni! Egy igazán jó bor selymes, izgalmas és rendelkezik az adott ételhez passzoló ízvilággal, fűszerességgel. Fontos az is, hogy átjárja a lelkem, mámorba hozzon, de ne részegítsen! Szerintem a lerészegedés a buta emberek ismertetőjegye – én az ízük kedvéért fogyasztom a borokat.”

Keresd a váratlan szépséget!

Az ősznek – mint minden évszaknak – megvan a maga varázsa. Igen, néha agyonnyom a szürkeség, lehangolhat az eső és az, hogy korábban sötétedik, de ne hagyjuk, hogy a melankólia győzzön! Naponta néhány percre felejtsünk el mindent, és adjuk át magunkat az ősz kínálta szépségeknek.

Ne féljünk bokáig gázolni az avarban, húzzunk színes gumicsizmát, mindig legyen kéznél egy tarka esernyő, keressünk szép, fényes gesztenyéket, lakjunk be jól sütőtökből, ízlelgessük kedvenc borunkat és verseinket, vagy hallgassunk klasszikus zenét.

Vagyis engedjük meg magunknak, hogy élvezzük ezt a csendes-szépséges évszakot a maga teljességében, egyúttal készítsük fel testünket és lelkünket a télre.