Közös kassza, külön kassza… és a dugipénz – A pénzügyek kezelése a párkapcsolat tükre

„A szüleim nagyon egyszerű rendszert követtek: mindketten hazahozták a fizetésüket, és betették egy dobozba, abból gazdálkodtak hó végéig. Ha a testvéremmel szerettünk volna valamit, sokszor kaptuk azt a választ, hogy várjunk egy kicsit, míg összespórolják rá a pénzt. Természetesnek vették, hogy minden közös, soha nem hallottam, hogy azt hangsúlyozták volna, vagy amiatt vitatkoztak volna, hogy ki hoz haza többet” – mesél Edit a szülei példájáról, amely Gógh Edit pszichológus és párkapcsolati terapeuta szerint is példaértékű.

A szakértő szerint sokat elárul a kapcsolatról, hogyan kezelik a pénzügyeket. Leginkább a kommunikáció, az őszinteség és a döntés módja az, ami árulkodik a kapcsolaton belüli erőviszonyokról és a bizalom minőségéről.

„Ha a pár két tagja között állandó vitatéma a pénz, akkor valószínűsíthető, hogy nem csak ebben az ügyben nem tudnak közös nevezőre jutni” – mondja a pszichológus.

„Pár hónapja szerettem volna vásárolni egy új telefont, és én egy drágább készüléket néztem ki, mint amennyit a párom szánt volna rá. Belefért a keretbe, csak ő nem akart ennyit telefonra áldozni. Érvelnem kellett, hogy miért van szükségem arra a készülékre, és még kompromisszumot is ajánlottam. Egy ponton túl viszont azt éreztem, hogy ez az egész átment engedélykérésbe, mintha gyerek lennék, és ő lenne az édesapám” – meséli Niki, akinek a párkapcsolatában ez nem egyszeri eset, a pénz örökös konfliktusforrás.

Akárcsak Niki, Kata is megalázónak érzi, hogy a párjától kell pénzt és engedélyt kérnie:

„A második gyermekünkkel vagyok itthon, és jelenleg a gyeden kívül nincs más bevételem, ezért ha valamelyik gyereknek akarok venni valamit, vagy elmennék fodrászhoz, kozmetikushoz, mindig a páromtól kell pénzt kérnem. Megalázónak érzem, hogy ez nem működik nálunk természetes módon, mert a párom elzárkózik a közös bankszámlától. Megfogadtam, hogy amint visszamegyek dolgozni – már csak egy hónap –, lesz dugipénzem, és én döntöm el, mire költöm.”

Egy párkapcsolatban nem lehet különválasztani a pénzügyeket a kapcsolat egyéb fontos területeitől: ahol intimitás, bizalom és egyensúly van, ott az anyagiak terén is rend és egyetértés uralkodik a felek között.

A párkapcsolatnak minden szinten az egyenrangúság felé kell törekedni, hiszen ha a hangsúly eltolódik, borul az egész rendszer.

„Ha egy nő nem keres pénzt például a közös gyermekek nevelése miatt, akkor a férjre hárul a feladat, hogy eltartsa őt is és a gyermeket is. Ehhez az kell, hogy a férj ebben a helyzetben önzetlen legyen, hiszen valóban, a pénz tekintetében ő tesz bele többet a párkapcsolatba. Ha a pár két tagja ezt meg tudja beszélni, és értékelik egymás feladatait – a gyereknevelésbe fektetett energiát és a pénzkeresés miatt erőfeszítéseket –, akkor a kölcsönösség jegyében bizalommal élik a kapcsolat mindennapjait. De ha a kereső fél azt dominanciájának megerősítésére használja, akkor megbomlik a család egyensúlya. Ilyenkor nagyon fontos, hogy az elnyomott fél ne törődjön bele ebbe a helyzetbe, hanem adjon hangot nemtetszésének, hiszen egy kapcsolat két emberen múlik! Ki kell tudni mondani, ha elégedetlenek vagyunk” – mondja a szakértő.

Külön kassza – közös kassza

Általában a kapcsolatok külön kasszával indulnak, a saját szükségleteiket a felek a saját keresetükből elégítik ki. Amíg össze nem költöznek, a partnereknek külön megtakarítása van. Amikor a kapcsolat komolyabbá válik, akkor viszont áttérnek a közös teherviselésre: együtt fizetik a lakbért, a rezsit. Sokan ilyenkor közös számlát nyitnak, amire egyenlő összeget utalnak. Ha marad megtakarítás, akkor ezt az egyéni számlán gyűjtik.

Kép

Kép: Freepik

„Nálunk úgy van közös kassza, hogy kiszámoltuk, mennyit költünk egy hónapban lakásra, rezsire, benzinre, ételre, és én ennek a felét átutalom a páromnak. Ha ezen felül van közös plusz kiadás, ami az előre eltervezett büdzséből nem, vagy csak részben jön ki, azt ő pótolja ki, mert ő jóval többet keres, mint én. Ha azonban valamit saját részre szeretnénk vásárolni, például egy telefont, azt mindenki a saját fennmaradt pénzéből fizeti.” (Eszter)

Az Eszterékhez hasonló megoldás precíz nyilvántartást igényel, és csakis addig működhet, amíg mindketten közel azonos keresettel rendelkeznek, mert ha az egyik jóval kevesebbet keres, akkor előállhat az a helyzet, hogy nem tudja kifizetni az összes elköltött pénz felét, és ez máris borítja az egyensúlyt. De egyáltalán nem biztos, hogy ez a párkapcsolat végét jelenti. Ha a pénzügyi egyenlőtlenség ellenére mindkét fél érzi a kölcsönösséget, akkor ez nem okoz problémát, hiszen ilyenkor nem a teherviselés aránya a döntő, hanem az, hogy mindketten a közös jövő és célok érdekében annyit tesznek a kapcsolatba, amennyi erejükből telik.

„Kétéves házasok vagyunk, és tény, hogy én teszek bele többet a kapcsolatunkba anyagilag, mint a feleségem, aki nagyon keveset keres. De engem ez egyáltalán nem zavar, mert ő meg más téren teszi bele magát a közös életünkbe. Partnerek vagyunk mindenben, és meg tudjuk beszélni az életünk anyagi oldalát is. Boldog vagyok, hogy a feleségemnek meg tudom teremteni az anyagi biztonságot, én pedig tőle rengeteg figyelmet és szeretet kapok.” (Márk)

Árthat-e a dugipénz?

Ha egy pár a közös kassza mellett dönt, és közösen is gyűjtik a megtakarításukat, akkor is szükség lehet egyénileg elkölthető zsebpénzre. Ezzel nincs semmi baj, ha a pár két tagja ezt megbeszéli egymással.

„Mi közös kasszán vagyunk. Megbeszéljük, hogy belefér-e, ha valamit nagyon meg szeretnénk venni magunknak, ebből nem szokott gond lenni. Én megtisztelem a társamat azzal, hogy elfogadom az ő döntését, és ez így van fordítva is. Ha nagyobb az összeg, akkor részletre vesszük meg, ami érkezik a telefonszámlával. Nincs saját, sem dugipénz, a számlánk is közös.” (Kitti)

„Szerintem kötelező a dugipénz. Emiatt nem kell hogy lelkiismeret-furdalása legyen bárkinek is. Mindig kell vésztartalék, amihez bármikor hozzá tudsz nyúlni. Egyedül. És egyébként én is a közös plusz külön-külön kasszát preferálom, szerencsére nálunk nagyon jól működik, annak ellenére, hogy a párom lényegesen többet keres nálam.” ( Bogi)

Fájó tud lenni, ha kiderül, hogy a párkapcsolatban az egyik vagy mindkét fél titokban rendszeresen félretesz magának, amit vagy nem vall be a másiknak, vagy elspórol például a kosztpénzből. Ez attól fájó, hogy becsapáson alapul, és ha kiderül, nagyon rombolóan hathat a párkapcsolatra.

Létezik jó megoldás?

A szakember szerint igen. Az őszinteség, a problémák szőnyeg alá söprése helyett az őszinte kommunikáció és a nyílt párbeszéd nemcsak az anyagiak terén segíti a párkapcsolatokat magasabb szintre lépni, de érzelmileg és elköteleződésben egyaránt. Nem szabad szemérmesnek lenni, ki kell mondani, amit gondolunk, és nem ajánlott a másik kedvéért magunkra vállalni minden költséget, mert az csak felesleges frusztrációt okoz a továbbiakban.

Mondjuk ki az elképzeléseinket, merjünk beszélni a szükségleteinkről az anyagiak terén is, és tegyük a pénzügyeinket átláthatóvá a partnerünk számára! Jó, ha van közös megtakarítás, amit a közös célok megvalósítására fordíthatunk, emellett azonban maradjon privát pénz is, amivel csak mi rendelkezünk. Így mindjárt értelmét veszti a dugipénz.