Rend a lelke - pszichés zavart jelez a rendmánia?

Míg a rendetlenség általában szúrja az ember szemét, az kevésbé tűnik fel, ha valakinél „minden élére van állítva, és ragyog.” Illetve feltűnik, de nem tekintjük ezt negatívumnak. Természetes, ha egy lakáson látszik, hogy élnek benne, viszont van, aki tökéletességre vágyik, és ennek érdekében folyamatosan pakolgatja tárgyait és takarít. Ez már nem rendszeretetnek, hanem problémának tekinthető. „A rendezgetési, rendrakási kényszer szorongás-alapú probléma. De persze vannak ennek fokozatai. Súlyos esetben, ha valaki kényszeres személyiségzavarban szenved, intenzív, akár testi tünetekkel járó szorongást él át, ha körülötte nincs minden a legnagyobb rendben. Például, ha valami nem a helyén van az asztalán, vagy csak egy kicsit is ferdén áll” – mondja Dr. AlmásiKitti klinikai szakpszichológus.

Szorongató gondolatok

Önmagában tehát nem mondható betegesnek, ha valakinél otthon minden élére van állítva.

Azonban, ha valaki környezete szerint fölöslegesen tölt rendrakással vagy takarítással napi több órát, és emiatt elhanyagol más tevékenységeket, érdemes odafigyelni.

Jó példa erre az, amikor valaki az egyszer már rendbe rakott szobában a tárgyakat rendszeresen újra rendezgeti, az esetleges elmozdítás miatt pedig intenzív késztetést érez arra, hogy visszaigazítsa, mondván, úgy nem volt szimmetrikus vagy szabályos. Ez a tevékenység már a beteg szociális életében is rombolást okoz, abból is kiragadhatja őt. Ilyenkor már mindenképpen szakemberre van szükség.

Mint Almási Kittitől megtudtuk,

a rendmániát, kényszeres cselekvést okozó szorongás hátterében többnyire az áll, hogy az érintett azt hiszi, valami rossz dolog történik vele, ha a környezetében nincsen rend.

Az persze széles skálán mozog, hogy az illető mitől fél, de a lényeg minden esetben az, hogy a beteg környezetének tökéletesnek kell lennie, máskülönben az érintett nem lehet nyugodt. A rendre való törekvés emiatt egészen komoly problémát is okozhat, hiszen szinte soha nem tud megnyugodni az illető, mert nincs befejezettség-élménye.

Rettegett rendrakás

A renddel kapcsolatos másik viselkedési probléma, amikor valaki nagyon hanyag, és képtelen rendet tartani maga körül. „Ez alatt persze nem azt értjük, amikor valakinek rendszerezett az élete, de az életritmusából adódóan nem mindig tartja helyén a tárgyait, vagy éppen nem ragyog az otthona mindig a tisztaságtól. Az emberek többsége jellemzően rendet tud tartani maga körül, és legalább a nap végére rendezi lakása állapotát, nem hagyja például halomba gyűlni a mosására váró ruhákat. Azaz saját képességei és adottságai szerint vállal feladatokat, és így azok miatt nem hullik szét az élete. Viszont vannak olyanok, akik mindig elcsúsznak az ügyeikkel, nem jól osztják be az idejüket. Ők már nagy eséllyel hagyják folyamatosan szanaszét a tárgyaikat, nincs egy tiszta ruhájuk, a mosogatójukban tornyosulnak a mosatlan edények. Azaz egyszerűen áttekinthetetlenné válik a környezetük, és azzal együtt az életük. Aki ugyanis nagy rendetlenségben él, jellemzően az életben is csak sodródik, darálógépben érzi magát, nem éli igazán a saját életét” – hangsúlyozza a szakpszichológus.

A hanyagság hátterében sokszor valamilyen hangulatzavar áll. Amikor ugyanis valaki „kezd szétesni”, amikor kezd az időbeosztása szétzilálódni, akkor a rend és tisztaság kérdését is kezdi elhanyagolni. Ez is jelezheti tehát a pszichés állapot romlását.

Segítő tükör

A fenti problémákra megoldást elsősorban a pszichoterápia jelenthet, főleg akkor, ha a háttérben komolyabb kényszerbetegség vagy depresszió áll. „Kényszerbetegek esetében a helyzetet nehezíti, hogy bár ők egy idő után nagyon szenvednek szorongásaiktól, de gyakran előfordul, szégyenérzetük miatt nem kérnek segítséget szakembertől. A problémát általában nehezen viseli a környezet, így inkább a rokonok és barátok biztatják a betegeket megoldás keresésére vagy egyéb probléma miatt keresik fel az érintettek a terapeutát, és közben fény derül erre a zavarra is” – mondja Almási Kitti.

Ilyen esetben a kezelés lényege az, hogy a páciens engedje el azt a fajta biztonságkeresést, ami csak a rendhez köthető. Ez általában úgy érhető el, ha megtanulja másként értékelni a szituációt, annak veszélyes következményeit, valamint a cselekedetei funkcióját, illetve, a másik esetben, rendezi az életét.

A lényeg az, hogy a beteg akarjon változtatni a helyzeten. Emiatt a barátok és a rokonok legtöbbször csak annyit tehetnek, hogy tükrözik az állapotokat, azaz jelzik a problémát, és elutasítás helyett hozzátartozójukat elindítják a segítségkérés irányába. Elmondják neki, hogy régebben más szokásai voltak, újabban kényszeresen rendmániás lett, vagy éppen azt, hogy képtelen rendet tartani maga körül, és jó lenne, ha megint ugyanolyan lenne, mint régen.