Gyerekek a képernyőn – Hogyan kezelhető a gyorsan jött hírnév?
A médiának köszönhetően ma nemcsak a felnőttek, de a gyerekek is könnyedén ismertséget szerezhetnek: a tehetségkutatók és a közösségi oldalak révén a fiatalok egyik napról a másikra válhatnak egy ország kedvencévé, ám ugyanilyen hamar el is felejthetik őket. Hogyan kerülheti el a szülő, hogy a hirtelen jött hírnevet ne kövesse a rettegett kiégés?
Ha feltennénk egy kisgyereknek a kérdést, „Mi leszel, ha nagy leszel?”, szinte biztos, hogy az alábbiak egyike szerepelne válaszában: énekes, színész, szupermodell, focista, újabban pedig Instagram- és YouTube-sztár. A kiemelkedő képességű gyerekeknek kiváló ugródeszka lehet egy tehetségkutató verseny, amely a felsorolt szakmákhoz hasonlóan fényűző és gondtalan élettel kecsegteti őket. Bár a legtöbb magyarországi tehetségkutatóra csak egy bizonyos korhatár felett (a legutóbbi, 2018-as X-Faktorban például ez betöltött 14. életév) lehetséges nevezni, számos műsor, mint „Az ének iskolája” vagy a „Kicsi óriások” kimondottan a gyerekekre épített; vagy éppen egyszerre mérték össze képességeiket fiatalok és idősebbek, ahogyan azt a pár éve sugárzott „Csillag születik” négy évadában is láthattuk.
Tehetségkutatók – ahol a zsűri dönt
Bojti Andrea gyermekpszichológus óvatosságra inti a szülőket a hasonló vetélkedőkkel kapcsolatban. „A hirtelen jött hírnév számos veszélyt tartogat a fiatalok számára. A média gépezetébe kerülve könnyen kicsúszhat a lábuk alól a talaj, emlékezzünk csak Britney Spears-re.” Az énekesnő kiskamaszként, a „Star Search” tehetségkutató versenyzőjeként szerzett ismertséget, amelyet egy tévésorozat, majd első lemezszerződése követett, azóta pedig állandó szereplője a médiának. Magánélete megszűnését képtelen volt feldolgozni, ezért a nyomában loholó paparazzók, a becsmérlő kritikák és zaklatott életvitele elől a kábítószerek világába menekült.
A szakértő ugyanakkor nem gondolja, hogy innen egyenes út vezet az alkohol- vagy drogproblémákhoz, amelyek oly sok gyereksztár karrierjét törték derékba: akit erős, kiforrott személyiség jellemez és szerető család vesz körül, annak nincs szüksége mesterséges megerősítésre.
Elengedhetetlen továbbá, hogy a szülők mellett az adott műsor szakemberei is megfelelően foglalkozzanak a fiatalok lelkivilágával, és felkészítsék őket arra, mi vár rájuk ezután.
Más a helyzet sportversenyek vagy komolyzenei vetélkedők esetében: megtanulni úszni vagy hangszeren játszani több éves folyamat, amellyel párhuzamosan a gyerek személyisége is sokat fejlődik, ezáltal érettebben tudja kezelni az ismertséggel járó megnövekedett érdeklődést. Boros Misit tizenegy éves korában, a szintén kifejezetten gyermekeknek meghirdetett „Virtuózok” győzteseként egy ország zárta a szívébe. A ma már tizenhat esztendős fiatalember tudatosan építi karrierjét: naponta öt-hat órát játszik zongorán, nyaranta pedig külföldi intézmények zenei kurzusain vesz részt – idén Texasban töltött el egy hónapot. Szorgalmas gyakorlása eredményeként az elmúlt hónapokban több országban is koncertet adott, például az Egyesült Államokban és Kínában. Hogy megfelelő időt tudjon szánni a zenére, a középiskolát magántanulóként végzi.
Adódik a kérdés, hogy fontosabb-e a gyerekek tehetséggondozása, mint a közoktatásban való részvétel. „Egy józan belátású szülő tisztában van vele, nehéz olyan magas szintre jutnia egy fiatalnak, hogy aztán az egy életen át biztosítsa az egzisztenciáját, ezért mindig legyen ott B tervnek a tanulás” – tanácsolja a szakértő, aki arra mutat rá, a kettő egyáltalán nem zárja ki egymást, a hazai oktatási rendszer ugyanis támogatja a tehetségeket, a felvételin például pluszpontot jelent a művészeti vagy sportversenyeken elért kimagasló eredmény. Ezzel egyetért Misi édesanyja, Orbán Jolán is, aki jelenleg a középiskola elvégzését tartja a fiú legfőbb feladatának. „Havonta legalább két fellépést vállal, ezek időpontjait úgy osztottuk be, hogy ne a kötelező zenei tanítási napokra essenek. Texasba is csak úgy ment el, hogy előtte teljesítette az év végi vizsgáit. Szeretett volna előrehozott érettségit tenni angolból, de a szóbeli időpontja pont ütközött az amerikai képzéssel, emiatt ezt el kellett halasztania.”
A gyerekeknek azzal sem árt számolniuk, hogy szereplésük a médiában esetleg irigységet vált ki osztálytársaikból.
Bojti Andrea szerint elsősorban az iskola feladata, hogy megelőzze az ebből adódó konfliktusokat, a szülők azonban általában nem gondolnak arra, hogy bevonják a tanárokat. „Mindenekelőtt meg kell kérni az osztályfőnököt, beszéljen a gyermek helyzetéről szülői értekezleten, hogy aztán a többi szülő otthon maga is el tudja magyarázni saját gyerekének: nem azért hiányzik gyakrabban az órákról, mert kivételeznek vele”. Misi ebből a szempontból szerencsés, mivel a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakgimnázium diákjaként olyan fiatalok veszik körül, akik maguk is kiemelkedőek egy művészeti ágban, és ugyanúgy fellépésekre járnak, a drámatagozatosokkal például közösen is színpadra álltak, így teljes mértékben képesek azonosulni a fiúval.
Az internetes ismertség kapuja mindenki előtt nyitva áll
Aki akar, saját YouTube-csatornát hozhat létre, vagy az Instagram képmegosztó oldalra tölthet fel fényképeket, követőket szerezve. Más hírnév ez, mint az ötvenes évek filmcsillagainak idejében, amikor az olyan sztárok, mint Brigitte Bardot, még megközelíthetetlenek voltak az átlagemberek számára.
Hetente legalább három videóval örvendezteti meg nézőit a Like Nastya Vlog, amelynek arca egy ötéves kislány, az amerikai-orosz Anasztazia Radzinszkaja. A csatornát szülei indították még 2016-ban, amikor Násztya még a hármat sem töltötte be, idén augusztusban pedig elérték a 30 millió feliratkozót, ezzel a Radzinszkaja családé lett Oroszország legtöbb követőt számláló vlogja. A videókban Násztya és szülei együtt szerepelnek, hol mesefiguráknak öltözve, hol egy játékparkban mulatva.
A magyar YouTube-közösség legismertebb gyerekvloggere Erdélyi Mónika kiskamasz lánya, Molli, aki édesanyja társaságában kézműveskedik, strandol, vagy épp azonos színű ételeket eszik, de olyan csatornák is vannak, amelyek kizárólag a gyermekre fókuszálnak.
Több mint háromezer feliratkozóval büszkélkedhet a kilencéves Uram Lola, a Lola megmondja YouTube-csatorna vloggere, aki videóiban azt mutatja meg az embereknek, hogyan látja a világot egy Asperger-szindrómás. Édesapja azóta gyűjti a kislány aranyköpéseit, hogy az elkezdett beszélni, egy idő után viszont egyszerűbbé vált videóra vennie a monológokat, mint leírnia azokat. A csatorna ötlete akkor körvonalazódott benne, amikor Lola kifejtette a véleményét az oktatási rendszerről. Uram János úgy vélte, mind ő, mind a nézők profitálhatnak a vlogból. „Lola nagyobb önbizalomra tett szert, és könnyebben szavakba tudja önteni az érzéseit, de a videók másoknak is nagy segítséget nyújtanak: volt, aki a felvételek alapján ébredt rá, hogy a gyermeke valószínűleg szintén érintett” – meséli.
A világhálón a gyerekek még inkább ki vannak téve a negatív véleményeknek – az arcukat és nevüket nem vállaló netes véleményhuszárokat építő jellegű kritika megfogalmazása helyett kizárólag a rosszindulat vezérli. Lola szülei már a csatorna létrehozásakor megbeszélték a kislánnyal, nem szeretheti mindenki, így nem érte őket váratlanul, amikor a rengeteg biztató és kedves hozzászólás közt megjelentek az első „trollok”. „Személyeskedő kommentekkel kezdték, aztán jöttek az összeesküvés-elméletek, az autizmus tagadása, a gyógyszeres kezelés ajánlgatása és a szülők hibáztatása mindenért. A pohár talán egy »miért nem vitték koncentrációs táborba az autistákat is« kezdetű kommentnél telt be” – emlékezik vissza édesapja, aki ezt követően letiltotta a hozzászólásírást a videók alatt.
Bojti Andrea szerint a támadó szavak egy felnőttet is megviselhetnek, egy gyereknek pedig még nehezebb megbirkóznia az őt ért bírálatokkal: az USA-ban számos olyan esetről számoltak be, amikor öngyilkosságba hajszoltak egy fiatalt. A szakértő azt javasolja, a család szűrje az elolvasott tartalmakat.
„Fontos, hogy a szülő is fel legyen rá készülve, mi vár a gyerekre. A harmincas-negyvenes korosztály azonban nem ismeri azokat a platformokat, amiket a fiatalok használnak, például nem tudják, mi az a Snapchat.”
Növekvő rajongótábor, túlzott önbizalom?
A hírnevet szerző gyerekek könnyen elbízhatják magukat: elegendő posztolniuk egy fotót közösségi oldalukra, és követőiktől többszáz lájkot kapnak. Mindez azt az érzést keltheti bennük, bármit is tesznek ezentúl, az arannyá változik. Habár Lolának és Misinek meglenne rá az oka, mégsem szállt fejükbe a siker, köszönhetően szüleik tanácsainak, odafigyelésének is. Lolának a mennyiség helyett a minőség fontosságát hangsúlyozza édesapja. „Csak azért, hogy újabb tartalom szülessen, nem készítünk új videókat. Mivel a legtöbb felmerülő témát már érintettük, így most a valóban jelentőséggel bíró kérdéseket dolgozzuk fel, de ez nem mindig olyan egyszerű, hogy leülünk és felvesszük. Az iskolai konfliktusok kezelése például a fejlesztéseken tanácsolt technikákon alapszik; ha ezeket sikerül átültetni a gyakorlatba, és azt látjuk, hogy Lola számára valóban megoldást jelentettek, csak azt követően tudunk valóban tartalmas anyagot készíteni.”
Hazai és nemzetközi elismerései ellenére Misi két lábbal áll a földön, édesanyja elmondása szerint a folyamatos gyakorlás mellett nincs is ideje számot vetnie eddigi eredményeivel. „Már az általános iskolája igazgatója is megmondta, szépen viseli a tehetségét, és ez azóta sem változott: ha valamit elér, soha nem dől hátra, mert a zene újabb és újabb területei várnak rá, amelyekért keményen dolgozik tovább.”
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>