Ferenc pápa Erdélyben: a zord lelkek meglágyultak
„Nem gondoltam volna, hogy még az én zord lelkem is meglágyul” – mondta egy közel kétméteres férfiú mellettem, miután a sáros hegyoldalról visszacsúszkálva elcsíptük a szentmisére tartó pápai konvojt. Pedig csak annyi történt, hogy integettünk Ferenc pápának, és ő visszaintegetett nekünk – de minden manírt nélkülöző, csupa szeretet mosolya sejtig hatolt. Nagyon erős személyes kisugárzása van.
Ahogy caplattunk felfelé a hegyoldalon a tetőtől talpig vízálló felszerelésbe bújtatott gyerekekkel, fokozatosan derült fel az ég. Délre óriási esőt jeleztek, ehelyett előbújt a nap. Nagyon jó volt megtapasztalni, hogy mindenre fel voltunk készülve – mind az időjárást, mind a pápa szentbeszédét illetően –, mégis a legjobbat kaptuk mindenből.
Jóval az utazás előtt, otthon eldöntöttük, hogy ha már végighúzzuk három kicsi gyerekünket és szegény fejünket a fél Kárpát-medencén, akkor azt nem elvárásokkal és előítéletekkel tesszük. Megállunk, és egyszerűen csak örülünk annak a nyilvánvalóan a székelyek felé irányuló gesztusnak, hogy a pápa romániai körútján meglátogatja az ő történelmi szent helyüket is. Ezt az egy gondolatot próbálta egyébként közvetíteni több-kevesebb sikerrel a pápaellenes gyűlölködő hangok közepette Böjte Csaba testvér is, aki nyilván hamar átlátta, hogy érvelni felesleges, és bizonyos szint alatt méltatlan is.
Vajon akik a székelyeket és a magyarokat a pápa ellen hergelték, azok tisztában lehetnek azzal, hogy milyen pozitív érzésektől – megkockáztatom: kegyelemtől – zárták el az olvasóikat?
Bizonyára nehéz lehet kilátni a spirálból, de a felelősségük nem kicsi, hiszen a kezdeti riadalom után teljesen egyértelmű volt, hogy ez a látogatás egy gesztus lesz a székelyek felé, és lehetett volna egy felhőtlenül szép ünnep is valamennyiük számára: magyar nyelvű mise volt Csíksomlyón, a magyarok és székelyek búcsújáró helyén, ráadásul Kodály-mise, a végén a Himnusszal.
A folyamatos ellenségkép-keresés és elméletgyártás, amiből nem szűkölködünk, elzár tőlünk temérdek jót. Muszáj néha kinézni ebből a hangzavarból, a csíksomlyói Máriánál tett látogatás pedig csodálatos alkalomnak bizonyult erre.
„Édesanyánk, tanítsd meg nekünk, hogyan varrjuk egybe a jövőt!” – mondta Ferenc pápa, és aztán megismételte ezt a mondatot.
Nem tett igazságot, nem kedvezett senkinek, nyoma sem volt annak, hogy megfelelni akarna a politikai korrektség önmaguk által felkent papjaitól kapott intelmeknek, akik óvták őt a „bevándorlásellenes aktivistáktól”, „jobboldali populistáktól”. Egyszerű szavakat használt, amelyek teljesen egyértelmű üzenetté álltak össze, semmi szükség további értelmezésre. Minden egyes székely és román a saját lelkiismerete alapján el tudja dönteni, hogy mennyit kell belőlük magára vennie.
Prekoncepciók és sértettség nélkül, tiszta fejjel és nyitott szívvel hallgatva egyértelmű: a pápa csíksomlyói szentbeszéde maga a színtiszta evangélium. Megállt volna kétezer évvel ezelőtt is, és megáll ma is.
Aki ezen felháborodik, az bizonyára hamarosan megtalálja a kákán az újabb csomót.
A pápaság kétezer, a ferencesek nyolcszáz, a jezsuiták ötszáz éve alatt mindig voltak, akik jobban ismerték az egyedül helyes utat. Most jellemzően azok vélik úgy, hogy ennek a tudásnak a birtokában vannak, akik a rendszerváltáskor váltak kereszténnyé vagy akik a katolikusokat egyébként megvetik, de Ferenc pápát (vélt vagy kívánt szabadelvű megnyilvánulásai miatt) kortárs celebként kezelik.
Mindenesetre a víz szalad, a kő marad.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>