Az utolsó nagyasszony – Film készült Mikes Johanna életéről

Példaképekre minden kornak szüksége van. Az ő létezésük, egy bizonyos értékrend melletti elkötelezettségük ugyanis számunkra is kijelölheti az utat, amit követve talán jobb emberré válhatunk. A példakép-létnek természetesen nem feltétele sem a hírnév, sem az ismertség, hiszen mindnyájan láthatunk akár a legszűkebb környezetünkben is olyan követendő mintákat, amelyeket bátran nevezhetünk etalonnak. Gróf Mikes Johanna élete viszont a történelem reflektorfényében formálódott példaértékűvé.

Az utókor számára ismertté a hozzá családi szálakon kötődő Ugron Zsolna és rendezőtársa, Bertha Lívia révén vált, akik izgalmas és tanulságos életútját „Az utolsó nagyasszony” című történelmi dokumentumfilmben dolgozták fel. Mielőtt azonban bárki is megijedne a műfajtól, fontos megjegyezni, hogy a dokumentumfilmben portré- és játékfilmes elemek keverednek archív mozgóképekkel.

Vontatott történetmesélés és évszámokkal dobálózás helyett lenyűgözően izgalmas és fordulatos, helyenként pedig kifejezetten megindító és katartikus filmélményben lehet része annak, aki időt szán erre a bő egyórás alkotásra.

Hanna néni – ahogy a filmben megszólalók legtöbbje emlegeti a grófnőt – gyakorlatilag végigélte a teljes huszadik századot. 1911-ben született Gróf Mikes Ármin és Bethlen Klementina lányaként, és főként Zabolán és Budapesten élt. E két helyszín és a velük járó különböző élethelyzetek más-más kihívás elé állították. Pesten a címlapok gyakori szereplője volt, korabeli „celeb”, aki az arisztokrata úrhölgyek fényűző életét élte, míg Zabolán a falusiak életében aktívan részt vevő, őket minden módon segítő, felelősségtudatos nagyasszonyként volt jelen. Itt édesanyjával szövőüzemet is alapított, hogy a helyi székely népviselet – és ezzel együtt a teljes népi kultúra is – fennmaradjon a polgárosodás korában.

Szenvedélyesen fotózott, képeit az amerikai National Geographic is közölte, a harmincas években pedig az „angol beteggel”, Almássy László gróffal járta be Egyiptomot.

Eközben majdnem albán királyné lett, ám végül Teleki Pál fiához, a szintén geológus-politikus Teleki Gézához ment feleségül, és titkos diplomáciai küldetésekben is részt vett. A kommunizmus elől Amerikába szökött, ahol 2008-ban bekövetkezett haláláig élt. Kalandos életútja mindenképpen filmvászonra kívánkozott.