Alkoholista a családban? Ne tegyünk úgy, mintha nem vennénk észre!

Hipermarketekben sorban állva általában kíváncsian böngészem, mi van mások bevásárlókocsijában. Az évvégéhez, karácsonyhoz és szilveszterhez közeledve egyre több szesz kerül a családok asztalára: nem ritkán több tálca dobozos sör, jó pár üveg bor és tömény ital bújik meg az árucikkek között. Sokat iszunk, mi magyarok – tudtuk meg dr. Bodrogi Andrea pszichiátertől, addiktológus főorvostól, az Ébredések Alapítvány munkatársától, aki rámutatott, Magyarországon évszázados hagyományai vannak az alkoholfogyasztásnak. Kis túlzással elmondhatjuk, nem telik el úgy családi találkozó vagy baráti együttlét, hogy ne kerülne elő egy kis jóféle házi pálinka vagy legalább néhány sör a hűtőből. Ezzel önmagában még nem is volna baj, a gond ott kezdődik, ha túlzásokba esik valaki.

Az az alkoholmennyiség ugyanis, ami egészségkárosodás kockázata nélkül fogyasztható, elég csekély.

„Egy nemzetközi ajánlás szerint férfiaknak napi két, nőknek pedig egy egységnyi alkoholt kellene csupán fogyasztani. Ez körülbelül tíz gramm alkohol, ez egy deci bornak, három deci sörnek vagy három cent tömény alkoholnak felel meg. Ez egyáltalán nincs benne a köztudatban, az alkoholfogyasztással kapcsolatban nagyon megengedőek vagyunk” – tette hozzá dr. Bodrogi Andrea, aki egyúttal azt is elmondta, függővé akkor válik valaki, ha kontrollvesztő az alkoholfogyasztása, azaz, ha elkezd inni, nem tudja abbahagyni, illetve, ha megvonási tünetek jelentkeznek. „Tipikus jel a kézremegés, a fokozott verejtékezés, illetve súlyosabb esetben a delirium tremens” – sorolta.

Egy ideig mindenki hitegeti magát…

Persze a helyzet nem ilyen egyszerű, ugyanis a család, a barátok sokszor évekig észre sem veszik, milyen nagy a baj. „Senki sem máról holnapra válik alkoholistává, ez egy hosszú folyamat” – mesélte portálunknak Ági, akinek a nagybátyja lett néhány évvel ezelőtt az ital rabja. Mint mondta, a család sokáig azt hitte, teljesen normális, ha a sikeres jazz zenész koncertezés vagy zeneszerzés közben legurít néhány italt. „Azzal hitegettük magunkat, hogy ez a művészi élet velejárója” – jegyezte meg.

A helyzet az évek alatt egyre súlyosabb lett, a családi együttlétek alatt feltűnt, hogy a nagybácsi személyisége milyen nagy változáson ment keresztül: a korábban humoros, művelt, sziporkázó egyéniségből egy befelé forduló, magának való ember lett.

Egyre több lett a kínos eset, a folyamatos italozás idővel a munkában is éreztette hatását, és a jelek a külvilág számára is egyértelműek lettek. „Ekkorra már mi is tudtuk, hogy beszélnünk kell vele, de ez hiábavaló volt. A végsőkig tagadta, hogy gondja lenne az alkohollal” – idézte fel Ági.

A család még toxikológust is segítségül hívott. Az orvos azzal a feltétellel volt hajlandó elvállalni a nagybácsit, ha önként részt vesz a háromhetes kezelésen. „Erre sajnos nem volt hajlandó” – jegyezte meg szomorúan Ági, hozzátéve: az ő esetükben egy egészségügyi probléma jelentette a kiutat, a nagybátyja ugyanis egy súlyos gyomor- és bélfekélyt kapott, két hétig feküdt az intenzíven. A kórház lett az ő elvonója: itt szenvedett az elvonási tünetektől. Ezt követően önként részt vett a rehabilitációban. „Mindennap legalább egy családtag meglátogatta, folyamatosan biztosítottuk őt a szeretetünkről” – fogalmazott Ági, hozzátéve: nagybátyja három éve józan. „Visszakaptuk a régi embert, a humorát, az intellektusát, ez óriási öröm mindannyiunknak.”

Bort iszunk, de vizet prédikálunk?

Egy ilyen eset a családban óhatatlanul kérdéseket vet fel minden érintettben. Ági szerint nagybátyja alkoholizmusa az egész rokonság számára fájdalmas volt, ezt a terhet mindenki cipelte magával. „Hibát követtünk el mi is, hiszen sokáig elhessegettük magunktól a gondolatot, mi sem akartunk szembesülni azzal, hogy függő lett” – jegyezte meg, majd azt tanácsolta, azok, akik hasonló bajt észlelnek a környezetükben, ne habozzanak, ne várjanak, hanem keményen és határozottan beszélgessenek el az érintettel. 

Kép: Designed by freepik.com / Freepik

Sokan vannak azok, akik nem csinálnak nagy ügyet abból, ha rendszeresen többet isznak a kelleténél, vagy ha a tizenéves gyerekük minden hétvégén részegen jön haza a buliból.

Az itallal kapcsolatban óriási a képmutatás: szemrebbenés nélkül elviseljük – sőt, akár még jópofának is tartjuk –, ha valaki részeges viselkedésével tönkreteszi a céges bulit, de jó eséllyel számíthat elbocsátásra az a kolléga, aki nyíltan vállalja alkoholizmusát, és elmondja a munkahelyén, hogy kezelésre jár.

Az addiktológus szerint alapvető változásra van szükség. „A média, a reklámok is azt sugallják, hogy az alkoholfogyasztás jó dolog: a reklámok a barátság, a szeretet és az összetartozás érzését párosítják az italhoz; arról, hogy az alkohol akár meg is betegíthet bennünket, nagyon kevés szó esik” – fejtette ki dr. Bodrogi Andrea, majd hozzátette: nemcsak azok lehetnek betegek, akik függők, az alkalmi ivók ugyanúgy kockázatnak vannak kitéve. Tudományosan bizonyított tény, hogy az alkoholfogyasztás növeli hét ráktípus kockázatát; ezek a máj-, emlő-, bél-, szájüregi-, torok-, nyelőcső és gégerák.

Dr. Bodrogi Andrea szerint még az orvosok között is szükség van a szemléletváltásra.

Az lenne a jó, ha az alapellátásban szűrnék ki az alkoholfüggőket, ha ez a háziorvosi rutin részévé válna.

Az elmúlt tíz évben egyre több nő lett alkoholista.

Mivel az alkoholizmus inkább férfias normának tekinthető, éppen ezért, ha egy nő kerül ebbe a csapdába, akkor azt titkolja és szégyelli, jellemzően még a társa előtt is. Mivel a női szervezetet sokkal jobban rombolja a szesz, mint a férfiakét, ezért könnyebben és gyorsabban is halnak bele a túlzásba vitt italozásba.

Ági nagybátyja szerencsés ember. Megszabadult a fizikai függőségtől, és a pszichikai tüneteket is kezeltette. Szerető család veszi körül, akik féltőn vigyázzák őt – és ki tudja, azóta talán egymásra is jobban figyelnek.

Tudják, amit minden alkoholista és családtagja tud: ebből a betegségből nincs gyógyulás. Csak egy újabb józan nap – és egy újabb esély.