A legtiszteltebb honleány – Zichy Antónia grófnő, Batthyány Lajos hitvese

– Főúri családban született az első magyar miniszterelnök felesége. Milyen szellemi útravalóval érkezett a házasságába gróf Zichy Antónia?

– Édesapja, gróf Zichy Károly császári királyi kamarás, Vas vármegye főispáni helyettese volt. Rengeteget jótékonykodott, betegeket, szegényeket támogatott, bevezette birtokain a magyar ügyintézést, és magyar iskolát is alapított. Feleségétől, gróf Batthyány Antóniától nyolc gyermeke született.

Az ifjú Antónia tehát nemcsak jólétet örökölt szüleitől, hanem segítőkészséget, mély vallásosságot és nemzeti elkötelezettséget is. Kilencéves volt, amikor édesanyja meghalt, de végrendeletében írt sorait az ifjú grófnő egész életében megfogadta: „a kötelesség teljesítésében talál az ember igaz megelégedést”.

– Antónia harmadfokú unokatestvére volt Batthyány Lajosnak. Szerelmi házasság volt az övék, vagy a korabeli szokások és kényszerek együttállása hozta létre a frigyet?

- Lángoló, gyors sodrású szerelem volt. 1833 decemberében egy pozsonyi estélyen találkozott a tizenhét éves fiatal lány a nálánál majd' tíz évvel idősebb távoli rokonával, harmadfokú unokatestvérével, gróf Batthyány Lajossal. Batthyány éppen Törökországba készült, de az utazást felülírta a szerelem, nyolc nap múlva már meg is kérte a lány kezét, egy év múlva pedig a pozsonyi Szent Márton-dómban oltárhoz vezette a grófnőt.

Az ifjú pár ezután Itáliában, Svájcban, Franciaországban és Bajorországban barangolt. Párizsban, amíg a jogász végzettségű Batthyány a francia bíróságokon vádeljárások hallgatásával töltötte az idejét, fiatal felesége nem győzött betelni a francia divattal, mindent megvásárolt, gyönyörködött a frizurákban, a kalapokban, a drága kelmékben és – az akkoriban még újdonságnak számító – művirágokban. Az elkövetkező években is sokat utaztak, kettesben beutazták egész Európát. Évekkel később Batthyány a börtönben azt mondta feleségének búcsúzóul, hogy házasságuk első éveire gondolva emlékezzen rá.

– A gyermekáldás sem maradt el életükből: sorra születtek a gyermekeik. Mit tudunk arról, hogy milyen anya és apa voltak? Egyáltalán, milyen volt akkoriban egy főúri családban a szülő-gyermek viszony?

– Három leánygyermekük született, de csak ketten élték meg a felnőttkort: Emília és Ilona, a kis Antónia kétévesen meghalt. Első fiúgyermekük, Ákos is 1845-ben két hónaposan váratlanul elhunyt, a veszteséget különösen az apa viselte nehezen. „Batthyány Lajos meg akar bolondulni, nem tud intézkedni, hallani sem akar semmiről, a földön fetreng” – írta naplójában barátja, gróf Széchenyi István. Antónia két év múlva ismét fiúval ajándékozta meg férjét. Elemér már hosszú életet mondhatott magáénak, 1932-ben halt meg.

Ha nem is volt olyan közvetlen a korabeli szülő-gyermek viszony, mint manapság, a feleség leveleiből tudható, hogy a grófi pár komolyan vette a gyermekek nevelését és féltő aggodalommal viseltetett sorsuk iránt.

– Milyen volt a pár élete az 1848-as forradalom előtt?

– A család a legtöbb időt Ikervárott, Vas vármegyében töltötte, az 1840-es évek közepén fel is újíttatták a kastélyt Ybl Miklós tervei alapján. Batthyányné valódi tündérkertet varázsolt gyönyörű parkkal, különleges virágokkal, tavakkal, valamint zenei és irodalmi délutánokkal, esti bálokkal. Gyakran és szívesen időztek itt vendégeik, élvezve a gróf értékes könyvtárát és különleges borgyűjteményét.

A téli időszakban pedig Pesten bérelt lakásukban rendszeresen összejöveteleket, estélyeket adtak, ahol nem csak arisztokraták fordultak meg. Szívesen jártak színházba, páholybérletük is volt.

Gróf Batthyány Lajosné Zichy Antónia grófnő – Barabás Miklós rajza

– Nagy szerelem, termékeny házasság, példás társasági élet. Ilyen ideális volt Zichy Antónia és Batthyány Lajos kapcsolata?

– Nem egészen. Nagy hazafiként és kiváló magyarként tiszteljük első miniszterelnökünket, de ő is csak esendő ember volt, hibákkal, tévedésekkel, belső drámákkal. Már a kortársak közül is többen tudták, hogy a grófnak viszonya volt sógornőjével, felesége testvérével, Karolinával, gróf Károlyi György feleségével. Hitvesének írt búcsúleveléből derül ki számunkra, milyen lelkiismeret-furdalás gyötörte emiatt Batthyányt: „Ezekben a sorokban ismétlem meg neked mélyen átérzett kifejezését forró hálámnak és tiszta szerelmed minden kincse iránti csodálatomnak, amelyet megérdemelni sohasem tudtam; és oly igaz, mint az, hogy a halál küszöbénél állok, hogy csupán ennek a bűnnek a tudata az, amit a sírba magammal viszek.”

Antónia a házastársi hűtlenség okán érzett fájdalom és a csalódás ellenére mindig hű társa, védelmezője maradt a grófnak, ahogy maga Batthyány fogalmazott, „mindig jó angyala” volt – szerencsés időkben és a megpróbáltatások idején egyaránt.

– Zichy Antóniát mennyire érdekelték a közügyek? Mennyire folyt bele férje munkájába, egy férfiak dominálta világban volt erre egyáltalán módja?

A grófnő nemcsak a magánéleti hátteret nyújtotta, hanem férje politikai nézeteit is alakította, nemzeti elkötelezettsége, világlátása, nyelvtudása (magyar, német, francia, angol) nagy hatással volt a megismerkedésük idején magyarul még rosszul beszélő grófra. A kortársak szerint egyenesen felesége ösztönözte az aktívabb, reformpárti szerepvállalásra.

Batthyány 1839-ben kezdett nyilvánosan politizálni, és már első programnyilatkozatában hangsúlyozta: „A hazaszeretet felgerjesztésére minden veszélyeztetett nemzetnél hathatós eszköznek tapasztaltatott a nőnem ösztönzése; hogy ez nálunk is mennél elébb fogja fel e dicső szerepet, iparkodni fogunk.”

Az ifjú feleség családi kötelességei ellátása mellett férje politikai segítőtársa is lett, méltó képviselője az ellenzéki elveknek. Látványosan tüntetett férje politikai nézetei mellett az országgyűléseken éppúgy, mint a színházakban vagy a bálokban. Támogatta a honi gazdasági kezdeményezéseket, rendszeresen adakozott jótékony célokra, a negyvenes években pesti szalonja a társadalmi élet központja lett, ahol gyakran megfordult például Vörösmarty Mihály is.

Húgával, gróf Károlyi Györgynével lelkes támogatói voltak a Védegyletnek is. Magyarul beszéltek, itthon készült magyar ruhákban jártak, a bálokon magyar zenére táncoltak. Az ifjúság rajongott értük, személyiségük még az arisztokratákat nem kedvelő Petőfi Sándort is ámulatba ejtette, „tündérvirágnak” nevezve a grófnőket.

A titkosrendőri besúgójelentések szerint ketten többet tettek a nemzeti érzés megerősítéséért, mint egy országgyűlés, mert a divatnak nagyobb hatalma van, mint a jogi vitatkozásoknak.

– Történelmünkben elsőként töltötte be a first lady szerepét. Hogyan formálta azt, mennyire volt aktív ebben a minőségében?

– Klasszikus first ladyként nem volt túl sok alkalma megjelennie, hiszen a szabadságharc alakulása nem adott erre módot. Ugyanakkor Batthyány miniszterelnöki kinevezését megelőző élete és a férje kivégzése utáni időszakban tanúsított magatartása is erényes, nagy formátumú, befolyásos nőként állítja elénk, aki nemcsak az otthon melegét kínálta egy államférfinak, de maga is alakította történelmünket – hatott a grófra, viselkedésével, gesztusaival pedig formálta a közgondolkodást. Egy biztos, magasra tette a mércét minden őt követő miniszterelnök-feleség előtt.

– Mit gondolhatott 1849 januárja, férje osztrák fogságba esése után a végkimenetről? Tisztában volt vajon azzal, hogy mi lehet az első miniszterelnök sorsa?

– Minden igyekezetével azon volt, hogy megakadályozza az elkerülhetetlent. Mindenhová, ahová csak engedték, követte rab férjét, leveleivel vigasztalta, bíztatta és imádkozott sorsuk jobbra fordulásáért. Minden lehetségest megpróbált a kegyelmi kérvényért, de nem segíthetett.

Gróf Batthyány Lajosné Zichy Antónia portréja – Rusz Károly metszete

– Igaz, hogy a megalázó akasztás elkerülésére maga juttatta be azt a bizonyos tőrt a börtönbe?

– Igen. A gróf kérésére ő vitte a cellába azt a tőrt, amivel férje a következő éjszaka sebeket ejtett a nyakán, hogy elkerülje a megalázó akasztást. Elképzelhetjük milyen kínokat élt át a feleség, nehogy az általa adott eszközzel öngyilkosságot kövessen el férje. Az özvegyet perbe is akarták fogni, de nem sikerült bizonyítani, hogy ő csempészte be a tőrt. Batthyány, hogy feleségét mentse, a búcsúlevélben magára terelte a gyanút: „már régóta egy mentőeszközt hordok magamnál”.

– Mi történt az özveggyel és családjával a végzetes október 6-i nap után?

– Batthyány vagyonát is elkobozták, így az asszony egyetlen öröksége férje búcsúlevele volt. Batthyányné a zaklatások elől gyermekeivel külföldre költözött, megélhetésüket a tekintélyes Zichy vagyon biztosította. Először Bajorországba utazott sógornőjéhez, majd Párizsba, végül Zürich mellett telepedett le.

Az osztrák titkosrendőrök állandóan figyelték, mert házát rendszeresen látogatták a magyar emigráció vezéralakjai, élükön gróf Teleki Lászlóval. A grófnő az emigráció politikájába nem avatkozott bele, de rendszeresen segítette az elszegényedett bujdosókat.

„Kik bár a külföldön élünk, de szívvel-lélekkel mindig édes hazánkban, bús emlékeinken merengünk” – fogalmazta meg érzéseit egy levelében.

1856-ban költözött haza, mert gyermekeit itthon akarta megházasítani, leányait valóban magyar családok sarjaihoz adta feleségül, esküvőjük nemzeti esemény volt. Dákán vásárolt egy kisebb kastélyt, ahol a közélet jeles képviselői gyakran meglátogatták a „legtiszteltebb honleányt”.

– Milyen magatartást tanúsított ebben a nehéz időszakban?

– Először is férje akaratához ragaszkodva nem kért vissza semmit az osztrák államtól. Özvegységének súlyos szerepét viselve, nemcsak a férje iránti hűsége, hanem saját példaadása, jótékonysága és hazaszeretete miatt is tisztelet és szeretet övezte. Damjanich János özvegyével, Csernovich Emíliával együtt megalapította a Magyar Gazdasszonyok Egyesületét. Az aradi vértanúk feleségeivel együtt minden év október 6-án gyászmisét mondatott.

Bárhol megjelent, az az önkényuralom elleni tiltakozásnak számított, gyakran megéljenezték a mártír miniszterelnök özvegyét.

Fontos esemény volt férje 1870-es újratemetése, amikor végre megadhatta a végtisztességet az addig a ferencesek kriptájában eldugott holttestnek. Élete végéig viselte a fekete gyászruhát, leveleit pedig így írta alá: Gróf Batthyány Lajos özvegye.

– Zichy Antónia tizenegy évvel élte túl a kiegyezést. Hogyan viszonyult az új korszakhoz? Kiegyezhet-e a hatalommal az, akinek kivégezték a férjét?

– A kiegyezéssel a grófnő nem értett egyet: „Magyarország szükséges a monarchia létére az igaz, de Magyarország élhet Ausztria nélkül, ez az én meggyőződésem. Minálunk van az erő, Ausztria a rothadt test, és ha ahhoz támaszkodunk, mi is összedűlünk” – írta. A koronázás estéjén Pesten az ő háza volt az egyetlen, amelynek ablakai nem voltak kivilágítva.

A dualizmus politikai légköre már nem az ő világa volt, hiszen Ferenc Józsefből, a zsarnokból az ország királya lett: „az én szomorú hangomat nem szívesen hallják, mert mintegy szemrehányás hangzik”. Hátralévő éveiben visszavonultan élt, gyermekeivel, unokáival törődött és rengeteget jótékonykodott. 1888. szeptember 29-én hunyt el.

Végrendeletében megírt kívánsága szerint férje mellé temették, és a tőle kapott búcsúlevelet a szívére helyezték.