Az ingyenes wellnesshétvégétől a végbéltükrözésig – miért szeretjük ennyire a tombolát?

Tiltásból született a tombola 

A tombola olasz eredetű szerencsejáték, amely Dél-Olaszországból, Nápoly környékéről terjedt el a 18. század folyamán. Története III. Károly Bourbon királyhoz és dominikánus gyóntatójához, Don Gregorio Roccóhoz köthető. A szerzetes arra kérte az uralkodót, hogy az adventi időszakban függessze fel a nyilvános lottójátékot, mert úgy vélte, hogy ez a szórakozás elvonja a hívek figyelmét az imádságról. 

A mélyen hívő III. Károly – aki később a királyság bevételeinek növelése érdekében legalizálta, és állami bevételi forrássá tette a lottót – eleget tett a kérésnek, és karácsony idejére felfüggesztette a fogadásokat.  

Ennek következtében az emberek otthon kezdtek lottózni, és ebből a családi játékformából vált ismertté a tombola, amely során a véletlenszerűen kihúzott számokat kell megtalálni a játékosok kártyáin.  

A tombola ma is az egyik legelterjedtebb családi társasjáték karácsony idején Olaszországban, amelyet Szentestétől Vízkeresztig játszanak. A szó maga az olasz „tombolare” igéből származik, amely azt jelenti: „gurulni” vagy „fordulni”, utalva a játék során használt számhúzó eszközök mozgására. 

A tombolát kezdetben főként pénznyereményes formában játszották Olaszországban és az Egyesült Államokban, míg Európa más részein inkább tárgynyeremények voltak jellemzők. 

Nem csak játék: komoly szabályok vonatkoznak a tombolára 

A tombola hazánkban tipikusan közösségi élményekhez kötődik: falunapok, bálok, fesztiválok, iskolai rendezvények és jótékonysági estek állandó szereplője, jellemzően tárgynyereményekkel. Egyszerre szól a váratlan nyeremény esélyéről és a közös ünneplés öröméről. 

Kevesen tudják, hogy a tombolajáték a hatályos szabályozás szerint szerencsejátéknak minősül, ezért a szervezésére a szerencsejátékokról szóló törvény sorsolásos játékokra vonatkozó szabályai érvényesek, vagyis előzetes bejelentéshez kötött. A szervezőknek a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságánál (SZTFH) kell bejelenteniük a tombolajátékot. 

Van azonban egy fontos kivétel: ha bölcsődei ellátást nyújtó vagy nevelési-oktatási intézmény rendezvényén tartanak tombolát, és az eladott sorsjegyek teljes bevételét igazoltan és maradéktalanul a játékosok számára előre meghirdetett célra fordítják, akkor nincs bejelentési és végelszámolási kötelezettség.  

Minden más esetben a tombolajáték szervezését legalább tíz nappal a rendezvény lebonyolítása előtt jelezni kell a hatóság felé. 

Ma este én nyerek! 

Már a tombolajegyek megvásárlása is izgalmas folyamat. Külön rituálé a sorban állás, a számok kiválasztása, majd a jegyek gondos elhelyezése a táskába vagy a zsebbe. Vannak, akik a szerencseszámaikban bíznak, és egy pillanatra úgy érzik, van némi ráhatásuk arra, hogy rájuk mosolyog-e a szerencse; míg mások találomra választanak. A jegyek birtokában pedig mindenki elkezdi latolgatni az esélyeket, és megjelenik a remény: „hátha ma este az én számomat húzzák ki”. 

A játékba való bekapcsolódás önmagában is örömforrás, megemeli az adrenalinszintet. A legtöbben szívesen vesznek részt benne, hiszen így nemcsak játszanak, hanem egy jó ügyet is támogathatnak: a tombolából befolyó összeg gyakran iskolai célokat, fejlesztéseket vagy jótékonysági projekteket szolgál. Mindez úgy nyújt izgalmas, ünnepi élményt, hogy közben a ráfordított összeg viszonylag csekély, mégis ott lebeg a levegőben egy igazán nagy nyeremény ígérete. 

Indul a tombola! 

Amikor a konferanszié bejelenti, hogy kezdődik a tombola, a terem egy pillanat alatt elcsendesedik. Mindenki helyet keres, kirakosgatja maga elé a kis szelvényeket, amelyek eddig a zsebben vagy a táska alján lapultak, és feszült figyelemmel nézi a számokat. A számok lassú kihúzása és bemondása egyszerre fokozza a feszültséget és a jókedvet, hiszen nem tudhatjuk előre, mi fog történni, vajon mi leszünk-e a nyertesek. Szorítunk magunknak, mert nyerni mindannyian szeretünk – még akkor is, ha csak egy egészen apró ajándékról van szó. 

Vannak olyan felajánlások, amelyekért szinte az egész terem együtt drukkol, például egy wellness-belépő vagy egy vacsora két főre egy hangulatos étteremben.  

De akadnak olyan nyeremények is, amelyeknél inkább az a gondolat fut át mindenki fején: „Csak ne én kapjam!” 

Ilyen egy hatalmas dísztárgy, amelynél rögtön felmerül a kérdés, hová is lehetne tenni, vagy épp egy ingyenes végbéltükrözés, amelyet egy lelkes gasztroenterológus ajánlott fel. 

Amikor végre elhangzik egy szám, először csak egy bizonytalan „Az én vagyok?” hallatszik a sorok közül, majd valaki ráébred, hogy valóban őt húzták ki. Boldog mosollyal – gyakran tapsvihar kíséretében – lép a színpadra az ajándékért. Ahogyan a régi Bikini-dal is mondja: „Sikoltozunk nagy örömünkben, ha kihúznak minket a tombolán!” 

Ebben a játékban egyszerre vagyunk gyerekesen játékosak és felnőtt, „jó ügyet” támogató résztvevők. A tombola így nem csupán sorsolás, hanem arra is emlékeztet bennünket, milyen jó is együtt izgulni valamiért.