Hat évet töltünk menstruációval életünkben, akkor miért szégyelljük? – megjelent a Megvan?

Három évvel ezelőtt jelent meg a Magunkról – Tabuk nélkül a női testről című edukációs ismeretterjesztő köteted. Most itt az újabb könyv, a Megvan?. Miért született meg? 

A Magunkról leginkább egy olyan válogatás, amit a felnőtt csajoknak szedtem össze az olyan leggyakoribb kérdésekről, amiket megkérdeznek tőlem egy házibuliban. A mi korosztályunknak nem volt túl jó ilyen téren az edukációja.

Úgy látom, az a legjobb módja a női testről való gondolkodásnak, ha születéstől kezdve egészen nagymamakorig követünk végig egy generációt. Ha egy generációt megtanítunk az egészség- és testtudatosságra, akkor az majd megtanítja az utána következő nemzedéket. 

Ha én nyugdíjba vonulok, akkor az általam kitanított generáció viszi tovább a munkámat.

A tizenéves lányoknak szóló Megvan? után tervezünk egy következő kötetet is, amellyel majd elmegyünk egészen az ovisokig. Jobb az elején felvenni a fonalat, mint utólag kármenteni.

Dr. Benkovics Júlia szülész-nőgyógyász, szoptatási szaktanácsadó. Instagram-oldalát közel 52 ezren követik, ahol gyakori nőgyógyászati és szülészeti kérdésekben nyújt információt a tudomány eredményei tükrében. Férje is szülész-nőgyógyász, két gyermekük van. 

A könyvnek közérthető a nyelvezete, mondhatjuk, hogy gyereknyelven íródott, például a ciklus szakaszait az évszakok változásához hasonlítod. Miben segítheti a kötet a tinédzser lányokat? 

Az a tapasztalatom, hogy a saját menstruációs ciklusukról azok a lányok is szívesen beszélnek, akiket egyáltalán nem érdekel a biológia mint tantárgy. Az volt a célunk, hogy mindenki egyszerű és közérthető alapot kapjon, hozzá illő erős vizualizációval, amihez majd később is vissza tudnak nyúlni. Ne legyenek félreértések, amikor a menstruációról van szó. A könyv illusztrátora Kránicz Dorottya, aki jó barátom. Ez egy koprodukció: minden egyes szöveg és illusztráció közös projekt volt. 

Kire tartozik a nők menstruációja? 

A társadalom női tagjainak jólléte és általános közérzete mindenkit befolyásol. Egy közösség menstruáló nőinek jólléte közös ügyünk, ugyanannyira tartozik a férfiakra, apákra, férjekre és kisfiúkra, mint ahogy ránk, nőkre. Ez egy intim dolog, de egyáltalán nem titkos, és nem tabu. 

Szeretettel ajánlom minden családnak, hogy bátran helyezzék el a kötetet a nappaliban a kis asztalon, és a fiúk is nyugodtan lapozzanak bele. Jó, ha egy párkapcsolatban egy férfinak van fogalma arról, hogy az általa szeretett nő miken megy keresztül. 

Nagyon jó, ha erről nyíltan tudnak beszélni a férfiak is. Az sosem olyan félelmetes, amit értünk. 

Se nekünk, se apáink, kollégáink és főnökeink számára. Ha tudjuk, hogy mi, miért történik, és mit tehetünk, hogy minél komfortosabb legyen, akkor eltűnik a lila köd a menstruációról, és átláthatóvá, biztonságossá tudjuk tenni. Biztonságos kapaszkodási rendszert szeretnék adni, amelyben lehet tájékozódni, kérdezni és fejlődni. Ez a célom. 

Mi a szülők szerepe egy kamaszlány menstruációjában?  Miért olvasson a menstruációról egy anyuka, apuka, esetleg nagymama, nagypapa?

Akkor működik jól a biológiai edukáció, ha életkori sajátosságnak megfelelően adagoljuk a gyermekeinknek, hogyan működik az emberi test. A szülők viszonyítási pontot jelentenek egy gyerek életében, ahogyan ők reagálnak a test folyamataira, a menstruáció kérdésére, az mindig alapvetés lesz egy gyerek számára. Hatalmas szerepük van abban, hogy a testünkről való beszéd biztonságos kérdéskör legyen a családban. 

Ha egy szülő nem szívesen válaszol ilyen kérdésekre, vagy nincsenek meg a válaszai, azzal sincs semmi baj. Nyugodtan lehet mondani, hogy „de jót kérdeztél, gyere, olvassunk utána együtt”. Nyitottan, kíváncsian szeretettel viszonyuljunk a menstruációs kérdésekhez. Ez kihívást jelenthet, amikor egy édesanyának a saját menstruációs élményei egyáltalán nem szépek és könnyűek. Ha neki a menstruáció csak szenvedést okozott, fontos, hogy képes legyen leválasztani a saját élményét a lánya leendő élményéről. 

Mikor esedékes az első nőgyógyászati vizsgálat? 

Mi, nőgyógyászok annak örülünk, ha az első menstruáció környékén már találkozunk egy fiatal nővel, amikor ideális esetben még szóba sem kerül a szexuális élet és a védekezés. Az az ideális, ha az első nőgyógyászati vizit 12–14 éves korban megtörténik, azért, hogy tudják a fiatal lányok, hogy ott lehet kérdezni. Az első ismerkedő viziten általában átnézzük a nő anatómiáját.

Az egy nagy ajándék, ha a tinédzsert az anyukája kézen fogja és elkíséri. A szülő jelenléte nélkül mi meg se vizsgálhatunk egy fiatal lányt. 

Nagyon örülök annak, hogy a rendelésemen sokszor édesapák kísérik a lányaikat, ők is nyitottan és támogatóan szoktak ott ülni. Ez egy jó kezdet. 

Az egyik fejezet a menstruációs jogokról szól. Mit jelent ez? 

A menstruáció idején megőrizni az emberi méltóságunkat nagyon fontos emberi jog. Ha valaki nem fér hozzá a menstruációs eszközökhöz, akkor neki sérülnek ezek a jogai. Ha valaki mélyszegénységben él, és betét helyett újságpapírt kell betennie a bugyijába, akkor ő nem tudja kiteljesíteni a menstruációs jogait. Attól még, hogy mi menstruálunk, jó lenne, ha nem érne minket anyagi vagy társadalmi hátrány. 

A menstruációs jog része a megfelelő higiénia és felszereltség is, például a különböző intézmények mosdóiban. Alapvető lenne, hogy mindenhol legyen WC-papír, szappan, kéztörlő, zárt szemetes, zárható ajtó. A gimnáziumi mosdókról, a 2000-es évekből nekem nincsenek túl kellemes emlékeim. Mivel szembesül ma egy iskolás lány, ha megjön a menstruációja?

Rég jártam gimis WC-ben, de amiket ismerek, ott még van mit alakítani. Azt gondolom, hogy a legtöbb helyen még nem teljesülnek egy ilyen menstruációs utópia feltételei. De az javulást hozhat, ha megmutatjuk, hol van a léc. Ezzel a könyvvel az is a célom, hogy a lányok legyenek tisztában azzal, hogy mi az, ami jár nekik. 

Kép

Dr. Benkovics Júlia – Kép: Bata Nikoletta

A kis közösségében mindenki tehet azért, hogy minél közelebb kerüljünk ehhez az utópiához. Ha nem is fogjuk átépíteni az összes középiskolai WC-t, az fontos, hogy minden WC-ben legyen kuka, minden osztályban legyen egy titkos betétraktár. 

Tökéletes osztályprojekt, ha a csajok átgondolják, mit tehetnek közösségi szinten a saját komfortos menzeszükért, ráadásul egy osztályfőnöknek is jó gyakorlat, hogy asszertívan oldjanak meg egy anyagi és fizikai korlátok közé szorított problémát.

Már ezzel is sokat lehet előrelépni. 

Ha már titkos betétraktár. Miért vannak még mindig menstruációs tabuk: miért rejtegetjük a betétet, vagy egy strandon miért kellemetlen mástól kérni egy tampont?

Ha valaki olyan családban nő fel, ahol a menstruáció tabu volt, akkor nagyon nehéz felnőttként levetkőzni ezt. Az viszont tény, hogy a közbeszédben ma már nyíltan jelenik meg a menstruáció, úgy érzem, hogy lazulnak ezek a béklyók.

A menstruáció intim kérdés, de egyáltalán nem titok. De őszintén megértem, ha valakinek nincs kedve a főnökével beszélgetni a menstruációról, nekem sincs. Nem is az a célunk, hogy ezt közhírré tegyük; hogy kávézás közben a menstruációs vérünk állagáról beszélgessünk. Nagyon szeretném, hogy ne legyen ciki egymástól tampont kérni, hogy a nők egymás között támogatóan lépjenek fel egy tamponkatasztrófa idején. Ezért írtuk bele a könyvbe azt a jelenetet, hogy ha már kértél tampont az életedben egy másik nőtől, akkor tudod, hogy a legkedvesebb reakciókat kapod minden egyes alkalommal akár ismeretlen, ellenszenves, gazdag vagy szegény nőtársadhoz fordulsz segítségért. Biztos, hogy az illető már túrja is a táskáját és adja. Szerintem sokat fejlődtünk, és afelé megyünk, hogy a menzesz természetes része legyen a hétköznapoknak. 

Némi matek
Életében átlagosan 468-szor menstruál egy nő. Ez körülbelül 2340 menstruálással töltött nap, vagyis mintegy 6 és fél évet töltünk az életünkből menstruációval.

A történelem során a különböző kultúrák eltérő módon viszonyultak a menstruáló nőkhöz, egészen bizarr legendák, szokások is helyet kaptak a kötetben. 

Igen, ma is egy kultúrában élünk, 3000 éve meg egy teljesen másfajta kultúrában éltünk. Nem mindegy, hol élünk földrajzilag, és kik vesznek körül minket. A világ nagy hülyeségeket képes felajánlani számunkra a menstruáció értelmezésére. Mindenkit arra biztatok, hogy éljünk a tudomány eszközeivel, próbáljuk meg világosan és mindenféle felesleges misztikum nélkül értelmezni a menstruációt, ami se jó, se rossz, se aranyos, se gonosz. 

Nem létezik már a „szükséges rossz” felfogás?

De, megvan. Mindenkinek joga van a saját testéről megalkotni az értékítéletét. 

A könyvben szándékosan kerüljük az értékítéletet, nem próbáljuk meg senkinek a torkán lenyomni, hogy mennyire csodálatos a menstruáció, mennyire szuper, hogy termékeny nő vagy minden hónapban. De azt is kerüljük, hogy ez egy nehézség, ami kollektíven átkozza a nőket. 

Mindenki eldöntheti, hogyan viszonyul ezekhez a napokhoz. Az orvosi hozzáállás legyen semleges, onnan indulhat ki mindenki a saját útjára. 

Régen nem értették teljesen a menstruációt, nem tudták miből áll, nem tudták, hogy mérgező vagy nem. Nem tudták, hogy veszélyes-e a menstruáló nő. Iszonyú lassan tudunk levetkőzni kulturális hagyatékokat, babonákat, tabukat. A sok száz éve magunkkal hozott kulturális beágyazottság miatt kérnek a nők még mai is sokszor elnézést a menstruációjukért. 

Ha valakinek átázik a nadrágja, akkor szégyent él át, annak ellenére, hogy ez egy teljesen természetes dolog. Lehet, hogy ezeknek a tabuknak a levetkőzése még száz évet igényel részünkről. 

„Az elmúlt pár ezer évben szörnyű és fantasztikus dolgok is történtek a menstruáló nőkkel” – olvasható a kötetben. Mit kellene tenni, hogy az utóbbi kerüljön túlsúlyba?

A szörnyű dolgok tekintetében nem kell elmenni Nepálig és a menstruációs kunyhóig (Nepálban a menstruáló nőknek ide kell elvonulniuk – a szerk). Ha 14 évesen a sítáborból hazafelé a buszon nagyon átázik a nadrágod, és az egész busz rajtad nevet, az igazán szörnyű élmény. Az viszont nagyon szép, ha megjön az első menzeszed, és az anyukáddal megosztod ezt az élményt, aki magához ölel, megpuszil, és azt mondja, hogy Isten hozott. Sok érzelmünk kötődik a reproduktív működéshez, tele vagyunk szorongással, vággyal, kapcsolódási lehetőséggel. A menstruáció egy szép terület arra, hogy nőként közösséget vállaljunk egymással. 

Bárkit megkérdezel, fog tudni mondani magáról a szörnyű mellett jó élményt is. Például amikor kiderül, és megbeszélitek a kolléganőddel, hogy neked és neki is épp megvan. Összemosolyogtok, és azt mondja, hogy na, akkor gyere, igyunk egy kávét.