Fiúk és a menstruáció: „Majd megtudod, ha eljön az ideje!”

A 15 éves fiú, vállán iskolatáskával, türelmesen várakozik, hogy a húga kijöjjön a házból, és megkezdhessék a napi rutinjukat: együtt elsétáljanak az iskolába. Mivel a lány még tíz perc elteltével sem mutatkozik, testvére visszamegy, hogy kiderítse, mi az oka a késlekedésnek. Húgát legnagyobb döbbenetére az ágyban fekve találja, a párnáját szorongatva zokog. 

„Meglepődtem, amikor azt láttam, hogy még mindig fekszik, és azt hajtogatja, ő így nem jön iskolába” – mondja a fiú, akinek a lányka szemlesütve kiböki, úgy tűnik, megjött élete első menstruációja. Így viszont még a szobájából is fél kilépni, hát még bemenni a többiek közé. Szerencséjére bátyja azon kiválasztott kamasz fiúk egyike, akik az UNICEF programjának keretében felvilágosító oktatásban részesültek. 

Az ismeretek birtokában a kamasz fiú magabiztosan tudta kezelni a helyzetet: megnyugtatta és praktikus tanácsokkal látta el a kishúgát. 

Sierra Leone-szerte sok fiatal lány maradozik ki napokra az iskolából, amikor menstruálni kezd. Egy olyan kultúrában, ahol a menzeszről, a női testben végbemenő változásokról egyáltalán nem lehet beszélni, a fiatal lányok magukra maradnak. A menstruáló lányokat a mai napig gúnyolják, megszégyenítik, még felnőttkorukban is; ami miatt sok lány fordul magába, zárkózik be otthonába azokon a napokon. 

21. század ide vagy oda, a menstruáció nem csak Nyugat-Afrikában tabu

Arra, hogy milyen körülmények között jött meg az első menstruációm, én is élesen emlékszem: 13 évesen, egy iskolai táborban, valóságos sokként ért engem. Talán kevésbé éreztem volna elveszettnek magam ebben a szerencsétlen helyzetben, ha már jóval az „esemény” bekövetkezte előtt fel lettem volna rá készítve otthon; ennek híján viszont végképp fogalmam sem volt róla, mit tegyek. 

Nagyon szerencsétlennek éreztem magam, egyetlen pozitívumként azt éltem meg, hogy egy nálam idősebb, rutinosabb sorstárs nagylány gondolkodás nélkül a „szárnyai alá” vett. Megnyugtatott, és a saját készleteiből ellátott a szükséges kellékekkel, amíg haza nem mentünk. 

Sok évvel később, már felnőtt fejjel megfogadtam, ha nekem egyszer lányom lesz, mindent meg fogok tenni, hogy ő ne kerülhessen ehhez hasonló, kiszolgáltatott helyzetbe. 

Félreértés ne essék, Anyukámat egyáltalán nem hibáztatom: ma már tudom, nehéz körülmények között töltötte a gyermekkorát, a fiatal éveit. Nem tehetett róla, hogy nem kapott semmiféle mintát vagy fogódzót e téren. Arról pedig végképp nem, hogy az első havi vérzésem az otthonunktól, a szüleimtől több száz kilométer távolságban, egy tóparti sátortáborban lepett meg engem.

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Freepik

A női test működésével, a menstruációval kapcsolatos diskurzust általában véve erős tabu lengi körül: nemhogy a férfiak, de még köztünk, nők között is. Ha abból indulunk ki, hogy mi magunk sem vagyunk megbékélve a saját nőiségünkkel, a testünk működésével – amiről sokan még csak beszélni sem hajlandók –, milyen alapon várunk megértést és empátiát a fiúktól, férfiaktól? Akiknek aztán végképp nem magyarázunk el semmit a havi vérzésről. 

Holott mindenkinek tisztában kellene lennie azzal, hogy milyen erősen befolyásolja a nők – feleségek, lánygyermekek, női kollégák – életét, mindennapjait az, hogy éppen hol tartanak a ciklusban. Ne csodálkozzunk, hogy a társadalmunkban sokan még mindig úgy tekintenek a menstruációra, mintha az csak egy hiszti vagy valamiféle titkos „lányszövetség” lenne. 

Valójában a menstruációs ciklus közel sem arról szól, hogy napokon keresztül „csak” vérzünk – sokkal több annál. 

A háttérben zajló, összetett hormonális folyamatokra viszont leginkább csak akkor figyelünk fel, ha valamilyen kellemetlenséget, rendellenességet tapasztalunk a menzesszel összefüggésben. 

Mára kutatások sora bizonyítja, hogy a nők agyának működését – gondolkodásukat, viselkedésüket, kognitív funkcióit – a teljes ciklus során termelődő nemi hormonok és azok szintjének ingadozása befolyásolja. 

Ahogy az is egyértelműen kimutatható, a női ciklus egyes fázisai különböző fizikai, érzelmi kihívásokat és lehetőségeket rejtenek. Következésképp se fizikailag, se szellemileg nem is teljesíthetünk mindig ugyanúgy a különféle feladatainkban, a mindennapi életben. Mindemellett az élsportban sem dőlt le minden tabu a menstruáció körül: egy fél világ tud rácsodálkozni arra, ha nagy ritkán egy női sportoló a havi ciklusával kapcsolatos nehézségeit tárja a nyilvánosság elé. Európa-bajnok úszónőnk, Jakabos Zsuzsanna ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, már csak azért sem érdemes tabusítani, mert ez egy olyan tényező, aminek a hatása nem elhanyagolható a teljesítmény szempontjából. 

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Freepik

A fiúkról hajlamosak vagyunk elfeledkezni, pedig egy bizonyos korban nagyon fogékonyak

„Azt hiszem, a probléma abból fakad, hogy sokan úgy gondolják, a lányokkal előbb-utóbb mindenképp muszáj lesz beszélniük a szexualitásról, a testükben lejátszódó változásokról. Legkésőbb akkor, amikor elkezdenek menstruálni. A fiúk esetében viszont hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ez megkerülhető, hiszen náluk nincs ehhez fogható kényszerítő erő, ami miatt feltétlenül szóba kellene hozni a témát. Miközben azért ők is jelentős testi-lelki átalakuláson mennek keresztül a pubertás során” – véli az általunk megkérdezett szülész-nőgyógyász, gyermeknőgyógyász szakorvos. 

Dr. Farkas Eszter, az Élet. Érzés Egyesület szakértője arról is beszél, tapasztalatai szerint azokat a kisebb fiúkat, akikkel találkozik és beszélget, általában nagyon is érdeklik ezek a dolgok. „De beszéltem már olyan gimnazista, 16–18 éves fiúkkal is, akiknek fogalmuk sem volt arról, hogy mi az a tampon, és hogy egy nő nagyságrendileg hány betétet használ el egy havi vérzése során. Összességében azt látom, hogy a most felnövekvő generációban megvan a nyitottság, hogy minél többet tudjon meg a női test működéséről is. Adott esetben azért, hogy a társának segíthessen, és hogy jobban megérthesse, mi játszódik le benne” – teszi hozzá a doktornő, akinek nevéhez a kiskamasz korosztálynak edukációs céllal készült Menstrupédia (és annak „fiús” változata, a Marci kamaszodik) című képregény magyar nyelvre fordítása fűződik. 

„Úgy látom, a szülők általában az eszköztelenség okán vagy a téma kapcsán érzett zavarukban hessegetik, távolítják el maguktól az efféle beszélgetéseket. Nem a te dolgod, majd megtudod, ha neked ezzel foglalkoznod kell, vágják rá sokan a gyerekeik érdeklődésére. Holott a legtöbb félreértés pontosan abból ered, ha a fiatal nem tud nyíltan beszélgetni ezekről a dolgokról a szüleivel: úgy, hogy a téma az ő »nyelvén«, az ő kérdései mentén kerüljön terítékre. 

Az alsós korosztály az, amely nagyon kíváncsi, érdeklődő és nyitott az emberi test működésével kapcsolatos dolgokra, ilyenkor el lehet ültetni az alapokat, többek között a menstruációról is. 

Ötödik osztály után szerintem már veszett ügyünk van, akkor már elkéstünk. Sok szülő azt gondolja, hogy elég, ha jóval később kezdi el az edukálást, pedig nem így van. Ha nem vágnak bele időben, akkor könnyen lehet, hogy nem ők fogják felvilágosítani a gyermeküket: megteszik helyette mások, illetve felcsipegeti a „tudást” különféle forrásokból, leginkább pornográf tartalmakból. Finoman fogalmazva nem olyan tálalásban, ahogy azt a szülő elképzeli” – hívja fel a figyelmet a szülész-nőgyógyász szakorvos.