A diafilm sosem megy ki a divatból – óvodák és iskolák nyerhetnek diavetítőt a Libri pályázatán

Minden a „bűvös lámpával” kezdődött

A diafilm története az árnyjátékok világából indult. A keleti népek már évezredekkel ezelőtt szórakoztatták egymást falra vetülő árnyképekkel, majd a középkori vásárokban a képmutogatók festett képsorozatokkal meséltek történeteket a közönségnek.

A vetítés technikai alapjait olyan gondolkodók alapozták meg, mint Roger Bacon, Leonardo da Vinci és Athanasius Kircher, utóbbi találmánya, a laterna magica („bűvös lámpa”) jelentette az első igazi vetítőt. 
A diavetítő alapja a fénysugarak egyenes vonalú terjedése, ennek képformáló hatását Leonardo da Vinci alkalmazta sötétkamrájánál, a camera obscuránál. Később gyűjtőlencsét, majd fényforrást helyeztek a camera obscura nyílásába, így jött létre a már említett laterna magica, vagyis a „bűvös lámpa”. 

Ezen eszközökkel vetített képeket akkoriban üveglemezekre festették.

A fényképezés és az izzólámpa megjelenése hatalmas lendületet adott a vetített képek fejlődésének, a forradalmi változást az 1930-as évek hozták meg – ekkor kezdték sorozatban gyártani az első kisfilmes fényképezőgépeket. Az 1950-es évek elején a film-diapozitívok végleg kiszorították az üveglemezeket, a diavetítés pedig a vásári látványosságból az oktatás, a népművelés és a szórakoztatás fontos eszközévé vált.

„Termeljünk több tojást” – a diafilm a propaganda szolgálatában

Magyarországon az első nagy, sorozatban gyártott diafilmek 1948-tól készültek, majd 1954-ben megalakult a Magyar Diafilmgyártó Vállalat, amelynek saját szerkesztősége, nyomdája és laboratóriuma is volt. Itt folytatódott a felnőtteknek szóló kiadványok gyártása, egyidejűleg az iskolarendszerbe is bekerültek az oktató diafilmek. Összességében 70 százalékot tettek ki az ismeretterjesztő célú kiadványok, emellett elindult a szalagos mesediafilmek gyártása is. Azzal, hogy már nem tűzveszélyes anyagból (cellulóz-nitrát) készültek a filmtekercsek, megjelent a mesevetítő, azaz a kis „púpos”, és elkezdődhetett az otthoni diavetítés sikertörténete. 

A diafilmes mese nálunk egyet jelent a diafilm fogalmával. 

A Magyar Diafilmgyártó Vállalatot azonban eredetileg azzal a céllal hozták létre, hogy a népművelés, a politikai propaganda, valamint a közoktatás számára nagy sorozatban készítsen diafilmeket. Rákosi Mátyás harcos élete, Asszonyok, lányok, gyertek traktorosnak, Tavasz a kolhozban, Termeljünk több tojást – így hangzottak a korabeli címek. Ebbe illeszkedik a Diahíradó műfaja is. De készült diafilm az űrkutatásról, a csecsemőgondozásról és sporteseményekről is. 

Gyártásuk kezdetekor 31 cím szerepelt a kínálatban, de az ’50-es évek végére már mintegy 200-ra bővült a választék. Kezdetben elsősorban a szovjet rajzfilmeket dolgoztak fel, ilyen volt például A két bors ökröcske (1956), később a magyar rajzfilm nagyjai is rajzoltak képsorozatokat. Így költözött be a gyerekszobákba például Macskássy Gyula és Dargay Attila Jancsi és Juliskája. Elkészültek az ifjúsági regények diafilm-változatai is, mint A Pál utcai fiúk vagy az Egri csillagok. 

Az 1970-es évektől tudatos cél volt az esztétikai nevelés szolgálata: klasszikus és kortárs gyermekirodalmi műveket dolgoztak fel a teljes eredeti szöveggel. 

A grafikák technikailag is sokszínűbbé váltak, és a legnevesebb könyvillusztrátorok is dolgoztak a diafilmeken, ezzel növelve a kiadványok rangját.

Újjászületés és kortárs mesék

A rendszerváltás utáni visszaesést követően a Magyar Diafilmgyártó jogutódja a ma létező Diafilmgyártó Kft. lett, és az 1994-ben történt privatizációnak köszönhetően a cég és a műfaj Európában egyedülálló módon fennmaradt, később tevékenysége és népszerűsége új lendületet vett. 

A legnagyobb gyűjtő
Bíró Ferenc, a Fővárosi Szabó Ervin és az Országos Széchényi Könyvtár egykori munkatársa hatéves kora óta megszállottan gyűjti a valaha megjelent kiadványokat. Kincseit digitálisan feldolgozza és mások számára is elérhetővé teszi. Virtuális Diamúzeumában a diafilmek online böngészhetők, több ezer film található a kínálatban.

Napjainkban számos kortárs magyar író meséje is megtalálható diafilmen. A képi világ továbbra is változatos, sok jelentős hazai grafikus munkája szerepel közöttük. 2017-ben elindult egy Népmesekincstár diasorozat azzal a céllal, hogy a rajongók más népek meséit is olvashassák diafilmen, de a kortárs magyar irodalom számos meséje, neves szerzők, így Varró Dániel, Lackfi János, Berg Judit, Tamás Zsuzsa, Dániel András művei, vagyis Rumini, Kicsi Mimi, Maszat és a Kuflik is felsorakoztak a mesehősök sorába Süsü, Boribon, Vízipók, Bogyó és Babóca mellé.

A diafilmek képi világa nagyon változatos, a magyar grafikusok, illusztrátorok színe-java megtalálható a diafilmek rajzolói között.

Diafilmpályázat óvodásoknak és kisiskolásoknak

A Libri Könyvesboltokban forgalmazott diafilmek közül 2025-ben népszerű választás volt a Sün Balázs, Az öreg néne őzikéje, a Süsü, a sárkány. De sokan vásárolták a Bogyó és Babóca több epizódját, a Mazsola és Tádét, vagy éppen a Boribont. 

Napjainkban évente több ezer gyerek- és ifjúsági könyv kerül ki a hazai könyvesboltok polcaira és online kirakatába, az óriási kínálatban nem könnyű tájékozódni. A Libri Mini gyermekirodalmi programot azért indították útjára, hogy hónapról hónapra segítsék megtalálni azokat az új könyveket, amik valamilyen szempontól kiemelkednek, és amelyek segítenek az apró, önállóan még nem olvasó korosztálynak belépni a könyvek birodalmába. 

A Mini kezdeményezés most a Libri Talent írói tehetséggondozó program keretein belül is megjelenik, hiszen a könyvkereskedő Libri Talent Mini Diafilmpályázatot hirdetett. Azzal a céllal, hogy felelevenítsék a diafilmvetítés hagyományát, illetve népszerűsítésék az óvodákban és az iskolákban. Vallják, hogy a mesék világa az olvasás élményén keresztül támogatja a gyermekek kognitív fejlődését.

Február 8-ig lehet nevezni
Óvodai csoportok és alsós osztályok mutathatják meg, milyen diafilmes foglalkozást vagy projektet valósítanának meg a gyerekekkel. A pályázatot az adott csoport óvodapedagógusa, illetve az osztály tanítója nyújthatja be, akár több csoport vagy osztály is jelentkezhet egy intézményből. Egy rövid, maximum egy A4-es oldal terjedelmű pályázati leírást várnak Word-formátumban, amely bemutatja az ötletet: hogyan épül fel a foglalkozás, milyen mesére vagy diafilmre támaszkodik, és milyen élményt ad a gyerekeknek. Emellé a jelentkezési lapot és az adatkezelési nyilatkozatot is csatolni kell, majd mindezt e-mailben elküldeni a [email protected] címre. A tíz legötletesebb pályázatot egy diavetítővel és tíz válogatott diafilmmel díjazzák. A pályázat benyújtási határideje 2026. február 8., az eredményeket február 28-án teszik közzé. (A Libri pályázati felhívása és a kitöltendő dokumentumok itt elérhetők.)

Családi program – miért nézzünk diafilmet?

A diafilm műfajának a mai „digitális” korban is van létjogosultsága, előnyeit pszichológusok hangsúlyozzák ajánlásaikban: kisgyermekek igényeihez, ritmusához igazítható történetmesélés, az élő szó varázsa, a szülő, nagyszülő, testvér jelenléte, az együtt eltöltött minőségi idő – mind olyan jellemzője a vetítésnek, amire minden családnak szüksége van.

A gyakorlat azt mutatja, a legkisebbek harminc–ötven képkockás és körülbelül 6000 karakter hosszú szöveget bírnak figyelemmel követni, ebből azonban akár négyet-ötöt is végignéznek, ami nagyjából egyórányi programot jelent. 

A legkisebbeknél azok a mesék segítik a főhőssel való azonosulást, ahol a főszereplő csaknem minden képen jelen van, például A kismalac meg a farkasok, vagy az Öreg néne őzikéje.

Egy-egy kedvenc diafilmet 40–50 alkalommal képesek a gyerekek megnézni, mindig találva benne valami felfedeznivalót, amire a képzőművészeti és irodalmi formanyelv lehetőséget is ad számukra – derül ki Illés Gabriella pszichológus írásából. 

„Az iskolás gyerekek szívesen olvassák fel a diameséket kisebb testvéreiknek, barátaiknak, és a jótékony félhomályban történő nehéz művelet időnként jobb eredményt produkál, mint a könyvből történő fölolvasás. Tehát gyakorlásként kisiskoláskorban a diavetítés melegen ajánlható. A diafilmeknél olyan médiával állunk szemben, ahol a befogadás sebességét a használó a saját vagy a közönsége tempójához igazíthatja, mindvégig aktivizálva nézőit, bensőséges kapcsolatot kialakítva a vetítést végző személy és a nézők között” – fogalmaz a szerző. 

Támogatott tartalom.