Alpesi válás: kirándulásnak indul, életveszély lesz belőle
Nem a dúsgazdagok hegyi hóbortja, és még csak nem is egy új kifejezés. Napjainkban leginkább azokra a helyzetekre alkalmazzák, amikor – általában egy férfi – egy veszélyes természeti közegbe viszi túrázni a párját, akit ott aztán magára hagy. Azt, hogy mennyire nem elszigetelt jelenségről van szó, bizonyítja, hogy egyre több nő osztja meg hasonló tapasztalatait, elsősorban a közösségi médiában. A szóösszetételt a tavalyi osztrák tragédia és annak nemrégiben zajlott bírósági tárgyalása kapcsán is sokan felemlegették. Ez volt az az emlékezetes, nagy vitákat kavart eset, amikor egy 37 éves férfi Ausztria legmagasabb hegycsúcsának közelében hagyta halálra fagyni barátnőjét.
Egy boldogtalan házasságban élő gazdag üzletember olyan lelkiállapotba kerül, hogy elhatározza, mindenáron megszabadul a feleségétől. John Bodman részletekbe menően kidolgozza a tervét: a gyilkosság helyszínéül a svájci Alpok egyik eldugott üdülőhelyét választja, ahová együtt utazik el „gyanútlan” párjával – hogy egy szédítően magas, hegyi kilátópontról a mélybe lökje őt. S ha ez önmagában nem lenne elég, Robert Barr – a novella skót-kanadai szerzője – egy hátborzongatóan ironikus fordulattal zárja az emberi természetet cinikus szemszögből bemutató történetet.
Bár az An Alpine Divorce (Alpesi válás) című írás megjelenése óta több mint száz év telt el, a fikciós mű alaptörténetét megidéző, közelmúltban történt események hatására sorra bukkannak föl és osztják meg személyes történetüket korunk Mrs. Bodmanjei – olyan nők, akiknek sikerült túlélni a saját „alpesi válásukat”.
Nem egy elszigetelt jelenség
Kevesebb mint egy hét alatt közel 20 millió megtekintést ért el a közelmúltban az a felvétel, amit a képsorok tanúsága szerint egy sziklás terepen bolyongó, magára maradt fiatal nő készített. A rövid videóban kétségbeesetten, sírós hangon arról beszél, hogy soha nem kellett volna azzal a férfival eljönnie kirándulni, aki egyszer csak magára hagyta. A posztoló rengeteg aggódó hozzászólást kapott, köztük több olyan kommentárt is, amikben mások hasonló megélésekről számolnak be, többen az „alpesi válás” kifejezést is emlegetik.
Egy nő arról mesélt, hogy miután a barátja otthagyta, 12 órás utat tett meg visszafelé a Grand Canyonból, szerencsére ekkor segítséget kapott egy idegen férfitől, aki cipelte a hátizsákját.
Egy másik nő pedig arról számolt be, hogy eltévedt az erdőben, miután férfi partnere otthagyta.
Előfordult, hogy a nők nem vitték magukkal megfelelő felszerelést, elegendő vizet, vagy nem ismertek a terepet, ami miatt kiszolgáltatottnak érezték magukat. „Ez nagyon gyakori dolog” – fogalmaz a Climbing magazin első női főszerkesztője, aki „rengeteg történetet” hallott már arról, hogy a férfiak hogyan fordíthatják tragédiába a szabadtéri randevúkat. „Van ebben egyfajta férfi ego, ami nem feltétlenül gonosz vagy rosszindulatú, de általában negatív hatással van a hátrahagyott partnerre” – teszi hozzá.
Az, hogy egy férfi 30 méterrel a barátnője előtt sétál, mert nem képes megvárni, udvariatlanság. Míg az, ha valakiről nem gondoskodunk megfelelően egy olyan környezetben, ahol sejthető, hogy az illető egyedül nem boldogul, életveszélyes lehet. „Nem értem, hogy lehetne nem bántalmazásnak minősíteni azt, ha valakit rendkívül veszélyes helyzetben hagyunk, különösen, ha [a férfi] bizonyos mértékben tisztában van azzal, hogy pontosan ezt teszi” – fogalmaz egy párkapcsolati mintákra specializálódott New York-i terapeuta.
Ő ugyanakkor azt is fontosnak tartja kimondani, hogy az alpesi válások nagy része nem azért történik meg, mert a férfinak előre kitervelt, gonosz szándékai lennének.
Sok súlyos hibát követett el
Ugyanezt állította nemrég lezajlott tárgyalásán az az osztrák férfi is, akit végül súlyos gondatlanságból elkövetett emberölésért ítélt felfüggesztett börtönbüntetésre és pénzbírságra az innsbrucki bíróság. A Thomas P.-ként azonosított 37 éves férfi 2025 januárjában Ausztria legmagasabb hegyének csúcsa közelében hagyta hátra barátnőjét. A vád szerint, mivel tapasztalt hegymászónak számított, őt kellett a túra felelős vezetőjének tekinteni. Thomas P. pedig sorozatban olyan, hibákat követett el a hegymászás során, amik végül barátnője halálához vezettek.
Bár a tárgyaláson az elhunyt nő hozzátartozói hangsúlyozták alpesi jártasságát és azt, hogy jó fizikai erőnlétben volt, a vád amiatt is elmarasztalta a férfit, hogy azt a tényt nem vette figyelembe, hogy a 33 éves Kerstin G. még soha nem vállalkozott ilyen nehézségű kihívásra téli időjárási körülmények között. Az ügyészek további hibaként rótták fel, hogy a férfi a tervezetthez képest két órával később kezdte meg a mászást, és hogy nem vitt magával olyan vészhelyzeti táborozási felszerelést, ami melegen tarthatta volna a nőt – akit még csak szélvédett helyre sem vitt – amíg segítségért ment.
A pár csupán 45 méterre volt a Grossglockner 3798 méteres csúcsától, amikor Kerstin este kilenc óra körül összeesett a kimerültségtől, és azt mondta, nem bírja tovább.
A férfi ekkor úgy döntött, hogy barátnőjét hátrahagyva leereszkedik a hegyről, hogy segítséget kérjen. A védtelenül, több órára magára hagyott nő halálra fagyott a rendkívüli hidegben.
Az esetet azért is kísérte nagy felháborodás, mert mint kiderült, nem ez volt az első eset, hogy Thomas P. magára hagyta aktuális partnerét hegyi túrázás alkalmával: a férfi egyik volt barátnője a tárgyalás során, tanúként azt vallotta, 2023-ban őt is cserben hagyta egy kisebb, alpesi túra során. Az ügy kapcsán fellángoltak a viták a felelősségről, a hegyi sportok veszélyeiről, tágabb összefüggésekben a nemi szerepekre, és az emberi kapcsolatok dinamikájára is rávilágítva.
Olvassunk az apró jelekből
Ki akarhat így véget vetni egy kapcsolatnak? Akit ez a kérdés elgondolkodtat, nagy valószínűséggel rendelkezik azzal a képességgel, amit empátiának nevezünk. Eme adottságunknak köszönhető, hogy magunkon kívül másokra is tudunk figyelni. Ahhoz is hozzásegít, hogy képesek legyünk átérezni, mennyire rosszul fogja érezni magát, és mekkora veszélybe sodorhatjuk azt az embertársunkat, akit nehéz helyzetben magára hagyunk.
„Különösen friss kapcsolatok esetén érdemes nagyon odafigyelni az olyan, apró jelekre, amelyek arra utalhatnak, hogy a partnerünkbe nem szorult túl sok empátia, vagy nem képes szabályozni az érzelmeit – tanácsolja a New York-i Városi Egyetem (CUNY) professzora. – Ilyen lehet például az, ha nem veszi észre, amikor zaklatottak vagyunk, nem segít, amikor segítségre van szükségünk, és gyakran önző módon viselkedik.
Általánosságban, amíg nem tudunk igazán megbízni valakiben, ne hozzuk magunkat olyan helyzetbe, amiből nem tudunk elmenekülni.
Ha túrázni indulunk, mindig tartsuk szem előtt, hogyan juthatunk haza. Tudjuk azt is, kit kell értesíteni, ha valamilyen kellemetlen helyzetbe kerülnénk” – javasolja a szakember.
Valódi történetek. Valódi értékek. Segíts megőrizni!
A Képmásnál hiszünk abban, hogy a család, az emberség és a minőségi újságírás iránytű a mai világban. De ahhoz, hogy cikkeink, podcastjaink és videóink továbbra is elérhetők maradjanak, rád is szükségünk van. Ne csak olvasd, tartsd is életben a Képmást! Légy a támogatónk, és építsük együtt ezt a közösséget!
Támogatlak titeket>>