„Én nem vagyok elég értékes, hogy ajándékot kapjak” – A Gyógyító Macik ölelése

Mikor jöttél rá, hogy ez a missziód?

Az első percben. Amikor az első macit varrtam, azt gondoltam, hogy ebből sokat fogok varrni, és eljuttatom valahová ajándékba. 2017 októberében adtam át az első húsz macit a Bethesda Gyermekkórházban. Egy hölgy kíséretében jártunk körbe a szobákban, majd kiderült, hogy kellene még több, mert úgy örültek neki. A macivarrás úgy kezdődött, hogy születésnapi ajándékba kaptam egy macivarró tanfolyamot, amit egy profi játékkészítő tartott. A workshopról hazafelé tartva már vettem szőrmét, tömőanyagot, beszereztem a kellékeket, mert folytatni akartam. 

Az elmúlt nyolc évben több mint 1300 macit készítettem.

Ennyi év után is megmaradt a lelkesedésed? Meddig tervezed csinálni?

Ez az életem, a mindennapjaim része. Az asztalomon ott vannak a macikellékek, csak odafordulok, haladok vele többet-kevesebbet, amikor van egy kis szabadidőm. Számomra ez minőségi időtöltés, a varrás minden fázisát szeretem.  Az íróasztalom felett pedig látom a rengeteg üzenetet a falon. Olyan leveleket és képeket, amiket a gyerekektől, felnőttektől kaptam, visszajelzések a megajándékozottak életéről és a macik sorsáról.

Mivel kézzel készülnek, nincs két egyforma maci. Piros szívet is ragasztok rájuk, amire rá lehet írni egy nevet, és horgolt masnit kötök a nyakukba. Logós címkét is varrok beléjük. Egy macit másfél óra alatt készítek el. Miközben öltögetem, tömöm, díszítem, arra gondolok, hogy ezt valakinek ajándékozni fogom, akinek segít majd. A gyógyító macikat életem végéig tervezem csinálni, amíg csak tudom, amíg van erőm. Ezt missziónak tekintem, miközben hobbi is, ami örömet szerez. Van civil állásom, családom, a legfontosabb dolgoktól nem veszem el az időt.

A családod mit szól hozzá? 

A férjem a legnagyobb támogatóm, egy csapat vagyunk. Én csinálom a macit, ő szervezi a beszerzést, az utazást, és együtt visszük ki. A gyerekeim már nagyok, nekik teljesen természetes, hogy anyának ez a hobbija. A lányom szereti meghallgatni a sztorikat az átadásról, megnézi az üzeneteket. A szüleim büszkék rám. Jólesik, hogy mindenki támogat, a barátok is. Úgy szoktak hívni, hogy a „macis Viki”.

Hogyan gyógyítanak a mackók?

Ahogy a gyerekek megkapják a macit, magukhoz szorítják, átölelik. 

A puha bundáját lehet simogatni, az érintés csodálatos folyamatokat indít el a szervezetben.

Egy verset is adok a macikkal, ami rövid megfogalmazása az üzenetnek:

„Megérkezett egy puha kismedve,
a szeretet cérnájával öltögetve.
Bátorságot ad majd neked,
gyógyulni fogsz, ha megöleled.”

Amikor elolvassák a versikét – vagy én olvasom fel, ha nincs ott a szülő –, felcsillan a szemük, még a kamaszok is örülnek neki. Megértik, hogy ez több mint egy játék, üzenete van. Személyesen annak készült, akinek átadom, egyedi darab, nem tucattermék, ami persze nem tökéletes, pont úgy, ahogy én meg te sem vagyunk azok. Egy szívbéli ajándék, szívtől szívnek, nem várok érte ellenszolgáltatást. Hiszem, hogy a szeretetnek gyógyítóereje van. Arra bátorít, hogy képes vagy a nehézség leküzdésére, amivel szembenézel. Nagyon sokat számít az a belső elhatározás, az a hozzáállás, hogy akarja-e, elhiszi-e az ember, hogy meggyógyulhat.

Kép

Somlainé Kiss Viktória – Forrás: Somlai család

Amikor átadod a macikat, hogyan fogadják a gyerekek és a szülők?

Amikor csak lehet, személyesen adom át a őket, ezek a legszebb pillanatok. Először be szoktam lépni a kórterembe, és elmondom, ki vagyok, miért jöttem, mit fogok átadni. Aztán egyesével odamegyek hozzájuk, kicsit meglepődnek, de kivétel nélkül örülnek, a nagyok is. Körbeviszem a dobozt, és mindenki választhat.  

A legtöbb gyereknél nincs ott a szülő, egy kicsit beszélgetünk vagy viccelődünk, attól függően, milyen hangulatban van. Aki nem figyel oda, mert nyomogatja a telefonját, vagy szomorú, előbb-utóbb vele is megtalálom a pontot, hogy kapcsolódjunk.

Egyszer a pécsi gyermekklinikán, a pszichiátriai osztályon magukban gubbasztottak magányos gyerekek. Sokáig tartott egy-egy kislányt vagy kisfiút megnyitni, hogy szóba álljanak velem. 

Egyikük azzal küzdött, hogy ő olyan értéktelen, neki nem jár ajándék. Nehezen fogadta el, még el is sírta magát. Ezek a hídépítések csak személyesen lehetségesek, időt kell rájuk szánni.

Ha ott vannak a szülők, rajtuk keresztül adom át a macikat, ők is mosolyognak. Megkérdezik, hogy mennyibe kerül, és csodálkoznak, hogy semmibe, mert ajándék. Csak azt szeretném, hogy gyógyuljon meg a gyerek! Még barátságok is kialakultak ebből, ismeretlen emberek beszámolnak, hogy velük mi történt, hogyan gyógyult meg a kicsi, hol lakik a maci. Visszajelzéseket írnak, fotót, videót küldenek. Megtapasztalják, hogy valaki ismeretlenül ajándékot ad nekik, törődik velük. Lelkileg megerősödnek, megható látni, ahogy felderül az arcuk! 

Hová szoktad vinni a macikat? 

Budapest mellett az ország öt nagyvárosának gyermekklinikáin (Debrecen, Pécs, Szeged, Nagykanizsa, Zalaegerszeg) is rendszeres látogató lettem. Három-négy havonta jutok el egy-egy helyre, ilyenkor 50–60 macit viszek. Mindig viszek zacskót is a kórházba, mert akikhez nem tudok bemenni – az égési osztályra vagy a súlyos fertőzöttekhez –, a nővérek abban bejuttatják nekik. Úgy készülök, hogy mindenkinek jusson, ha megmarad néhány, akkor a nővérek, orvosok is kapnak.

Ezenkívül ahová hívnak, nagyon szívesen megyek. Jártam már különleges betegséggel küzdők konferenciáján, autisták intézményében is. Örülök a privát megkereséseknek, többen jelzik, hogy nekik vagy egy ismerősüknek segíthetnék, vagy hallok egy esetet, hogy valaki kezelésre jár, beteg, balesete volt. Neki gyorsan varrok egyet, becsomagolom, akár postán is elküldöm.

Ha valaki szeretné támogatni az ügyedet, hogyan teheti meg? 

Sokan akartak anyagilag támogatni, ezt szabályosan szeretném csinálni, ezért létrehoztam a Gyógyító Macik Alapítványt. 

Ismerősök és ismeretlenek is utalnak, a számlára érkező pénzből alapanyagokat, kellékeket veszek és a postaköltséget, csomagolást fedezem.

A gyógyító macis bögre vásárlásával is lehet minket támogatni. De nem reklámozom, mert ettől függetlenül is működik a macikészítés, ajándékozás. A nagyker áruház beszerzési áron adja nekem a szőrmét, a rövidáruboltos kedvezményeket ad a cérnára, tömőanyagra. A weboldalt teljesen ingyen készítette nekem egy srác – ők így segítenek.

Mi a célod, mi az üzenete a tevékenységednek?

Szeretném átadni azt az életszemléletet, mely szerint az élet úgy kerek, ha önzetlenül, szeretettel ajándékozunk egymásnak, a figyelmesség, a mosoly nem kerül pénzbe, mégis értékes. Ha mindenki megpróbálja megtenni, amit tud a saját mikrokörnyezetében, a munkahelyén vagy az iskolájában, egy pozitív spirál indulhat el. Felajánlhatod a szabadidődben végzett tevékenységed eredményét, lehetsz önkéntes egy szervezetben, fiatalként segíthetsz az időseknek a számítógép-használatban, átadhatod a helyed a buszon – ilyen szívességeket bárki tud tenni. Hozzáállás, döntés kérdése – kipróbáltam, nekem működik! Csak egy kis szeretetszál a cérna végén, amit meg lehet fogni és továbbadni.