Apai örökség: Vrba Dorottya és Vrba György gombaszakértők
Megküzdött nehézségekből, közös hegymászásokból és bőrig ázásokból olykor szakma születik. Apa és lánya közös erdőjárásából kettő is. Vrba Dorottya és Vrba György gombaszakértőkkel beszélgettünk.
Elindulunk az erdőbe, szépen, libasorban megyünk a gombásztanoda képviselői után. Ropog az avar, eső után és eső előtt vagyunk – nyár közepén. Ilyenkor gombát csak újságíró keres. Ennek ellenére Vrba György minden második lépésnél lehajol, és felemel valamilyen gombát. Egyébként vargánya után kutatunk, állítólag az Égeresi-tavaknál rá lehet bukkanni ilyenkor is.
Vrba Görgy: Az Égeresi-tavakat egyébként is érdemes megnézni, de itt a fiatal csertölgyek alatt van az egyik legjobb vargányás terület. Eső volt, úgyhogy gomba is lesz.
– De ezek nem vargányák, ugye?
– V. Gy.: Ezek rózsásmicéliumú fülőkék.
– Ehetők?
– V. Gy.: Kényszer hatása alatt, igen. Ez vékony húsú, nem éppen jó gomba. De ha mindenképp kellene valamit ennünk, akkor megennénk. Háború esetén például. Látod, ezt a másik példányt a nyüvek járják már, de itt egy kis lilaszegélyű egyrétűtapló, nagyon szép színvilággal. Ezek nagyon friss termőtestek, de étkezésre alkalmatlanok, csak bontják a faanyagot.
– Vrba Dorottya: Itt egy kis laskagomba, ezt viszont jó megenni, ha a férgek be nem előznek, de hát nekik is élniük kell.
– V. Gy.: Nyersen egyébként sem eszünk gombát, mert megeshet, hogy három napig kell utána dolgoznia a szervezetünknek, hogy helyreállítsa a vérképünket. Pedig gombát azért jó fogyasztani, hogy változatosan, minőségi nyersanyagokból és egészségesen táplálkozzunk, de minden családban vannak olyan fajok, amelyek nyersen a vörösvértestek szétesését okozzák.
– Emlékszel arra, Dorottya, amikor először kellett kijönnöd apával?
– V. D.: Nem kellett, szerettem jönni. Tízéves voltam egyébként, amikor elkértem apa fényképezőgépét, hogy virágokat fotózhassak. Aztán gombákat is fényképeztem, és egyre nagyobb rálátásom nyílt a természet összefüggéseire, először a képeken keresztül. Például gyönyörű szongáriai cselőpókot fotóztam itt, így született a biológia iránti elköteleződésem. Otthonról pedig jött a gombászszakma szeretete. Apa lelkesedése és elhivatottsága engem is magával ragadott.
György, aki azért örül, hogy Dorottya végül nem a pókokat, hanem a gombákat választotta, közben már újabb gombát vizsgálgat nagyítóval – a nevét Dorottya mondja: sörtés dücskőgomba. Megnézhetem nagyítóval, valóban elképesztően gyönyörű, az ujjaim közt morzsolgatva a kalapot, érzem az illatát – a megtévesztésig laska. De megértettem, ezt sem esszük meg. A nagyító alapfelszerelés a szakellenőr-tanulóknál. Ahogyan az erdőjáró nadrág is, gondolom. Közben lassan lépdelve elérjük a tavat, amelynek közelében a száraz időszakban is van esélyünk gombát gyűjteni.
– V. GY.: Kedvenc helyünk még a Mária-szakadék a Vértesben, de a Gerecsében is csodálatos részek vannak. Több mint 1200 négyzetkilométer a Vértes és a Gerecse, most a Vértes északi részén vagyunk.
– V. D.: Így nőttem fel, bejártuk ezt a területet, és átéltem, hogy jó együtt létezni a természettel, de még jobb volna a többi embernek is átadni valamit ezekből a csodákból.
– Nem lep meg, hogy már tizenhat évesen az ország legfiatalabb gombaszakellenőre voltál.
– V. D.: Szerintem ez nagyon érdekes szakma. (Nevet.) Ráadásul rövid idő alatt meg lehet tanítani az embereket arra, hogy fel tudják ismerni melyik gomba mire való, és össze tudjanak gyűjteni maguknak egy ételre valót. Ez az élmény semmihez sem fogható, amellett, hogy nagyon egészséges hobbi.
– V. Gy.: Miközben küldetésünknek érezzük, hogy tanítva visszakapcsoljuk a nagyvárosi embert a természetbe, ezzel együtt hálás feladat időnként csak a gombákra koncentrálni. Így születtek a tudományos cikkeink is, amelyeket kezdetek óta Dorottya fordít, elképesztő kitartással és elszántsággal.
– Mit kapnak a tanulóitok?
– V. Gy.: Először is sokkot. (Nevet.) Gombaelméletet hallgatni tizenkét órán keresztül, elsőre minimum meglepő. Viszont életbevágóan fontos, hogy az elméleti tudás megalapozott legyen két alapigazság miatt: az ingyengomba mindig éhessé tesz, az ingyengomba mindig édes. De nem lehet megenni mindent! Azt sem, ami egyébként ehető volna, de már erősen rovarjárta, férges vagy már bomló állapotban van. Ha egy gomba termőteste elöregedett, vagy illatában nem adja a kívánt jegyeket, nem szabad elfogyasztani.
– Dorottya, mit adott neked a szakma?
– V. D.: Türelemre nevelt, és megtanultam az emberekkel bánni. Akkor szereztem a nyelvvizsgámat is, később a jogosítványomat, de a szakellenőrképzésben zéró toleranciás vizsgát kellett tenni, hogy ez rögtön sikerült, az nagyon jó érzés volt. Szeretném továbbvinni azt, amit édesapámtól kaptam, például a gombásztanodát is.
– Könnyen elfogadnak az idősebb tanítványok?
– V. D.: Elsősorban terepgyakorlatokat viszek. Folyamatosan növeli a rugalmasságomat, hogy a tizenhat évesektől kezdve a nyolcvanévesekig tanítottam már embereket. (Nevet.) Azt tapasztalom, hogy látják rajtam, hogy tényleg értek ehhez, és tudnak tőlem tanulni akkor is, ha a legtöbbjüknél fiatalabb vagyok.
– Milyen érzés ezen az úton kísérni Dorottyát?
– V. Gy.: A mai világban tudok adni a lányomnak egy relatív szabadságot, erkölcsi, anyagi megbecsülést egy olyan képzésen keresztül, amelynek Európában nincs párja. Egy darabig még mellette lehetek, és azon az úton fogom támogatni, amelyen ő szeretne haladni. Ha egy idő után már nem az erdei gombák kötik le, hanem valami más, akkor majd abban kísérem.
– Dorottya, mi a legfontosabb apai örökséged?
– V.D.: A kitartás. Apától tanultam, hogy az életembe célok kellenek, amikért becsülettel meg kell küzdenem. Azért vagyok rá büszke, mert a tudása nagy részére autodidakta módon tett szert, és egyedülálló eredményeket ért el nem csak országos szinten.
Vrba György azt mondja, azért kezdett el gombákat tanulmányozni, mert megbízhatóan jelen vannak a természeti társulásokban. Lenyűgözi az ökológia, ebben pedig megkerülhetetlenek a gombák.
– V. Gy.: Döntően lebontó szervezetek, de a meghatározásuk során is lényeges, milyen társulásban fordulnak elő, milyen partnereik vannak. Van, hogy onnan tudunk beazonosítani egy gombát, hogy a közelében ott van az a növény, amellyel kiegészítik egymást. Ahogy véleményem szerint a nő és a férfi is.
– Van olyan tudás, amelyre a gombák tanítottak?
– V. D.: A megfigyelőképesség és a nagy adag türelem az, amit általuk szereztem, amíg a határozóbélyegeket megtanultam.
– V. Gy.: Figyelem, éberség, kitartás, de mindenekelőtt önuralom… Nézzétek, ez kakukkfű! Gondolatban azt a vargányát vajon megpirítjuk, rádobjuk ezt a kis kakukkfüvet, egy kis borssal, és már ehetjük is pirítóssal…
– De ha egy laikus összeszedett mindenféle gombát, amit megenne vacsorára, és iderakja az asztalra, melyek a leggyakoribb tévedések?
– V. Gy.: Kis tudással, nagy szorgalommal bármit bármivel képesek az emberek összekeverni. Még nagyon ügyes gombászok is tévedhetnek. Külön gyűjtjük a tudományos megfigyelés tárgyait és az étkezésre alkalmas gombákat. Fontos az is, hogy megfelelően gyűjtsék a gombát. Ha a szegfűgombát ötcentis tönkkel és talajjal hozzák, máris alkalmatlan lesz az étkezésre. A tönk teljesen zárt kell hogy legyen. Érdekes módon a szegfűgomba okozza a legtöbb gyomor- és béltünetes megbetegedést, mivel sokszor nagy mennyiségben fogyasztják ezt a szárazságtűrő, szívós, rostos fajt, főként pörköltként. Nem gombamérgezést, csak rosszullétet, kellemetlen gyomorrontást okozhat, ráadásul létezik egy hasonló, jelenleg ismeretlen étkezési értékű, nagyon hasonló faj is, az üregestönkű szegfűgomba. Egyébként én nem szeretek gombát keresni. A szakellenőr-tanulóknak a terepgyakorlaton azt szoktam mondani, higgyétek el, ha már én gombát találok, akkor rengeteg van. (Nevet.) Az eső persze segít.
A cikk a Pest Vármegyei Kormányhivatal szakmai támogatásával készült.
Kérjük, támogasd munkánkat, ha fontosnak tartod a minőségi tartalmat!
Ha te is úgy érzed, hogy a kepmas.hu cikkei, podcastjai és videói megszólítanak, kérjük, segíts, hogy ezek a tartalmak továbbra is ingyenesen elérhetőek maradjanak.
Támogatom a kepmas.hu-t>>
