„Megrendítő volt látni, hogy anya és hallássérült gyermeke sehogy sem tud kommunikálni egymással” – kenyai missziós úton jártak a máltaiak
Bogo Bogo Kenya egyik fiatal nyomornegyede. A húszezer fős bádogvárosban közel kétszáz fogyatékossággal élő gyermek éli mindennapjait, akik sokáig semmilyen fejlesztéshez nem jutottak hozzá. Daniel, Ezekiel vagy Busra sorsán egy új program keretében igyekszik változtatni a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. A karitatív szervezet kis missziós csapata nemrég ellátogatott a térségbe, hogy személyesen is megismerjék az érintett gyermekeket, és gyógypedagógiai tudásukkal helyben segítsenek.
Missziós út a kenyai nyomortelepre
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat nemzetközi munkacsoportjának kezdeményezésére 2024-ben komplex fejlesztőprogram indult Kenyában helyi és magyar szakemberek bevonásával. A kezdeményezés célja, hogy a mombasai Bogo Bogo nyomornegyed legelesettebb lakói, a fogyatékossággal élő gyermekek sorsán fordítsanak. A program előzményeiről, célkitűzéséről már korábban is beszámoltunk.
Idén júniusban fontos mérföldkőhöz érkezett a program, ugyanis a karitatív szervezet háromfős csapata, dr. Czirják Ráhel nemzetközi fejlesztési vezető, Tóth Adrienn Anita képzés-fejlesztés munkacsoport-vezető, gyógypedagógus és Czirják Anna gyógypedagógus bő egy hetet töltöttek Mombasában, nagyjából tőlünk 8736 kilométerre délre. Hazatérésük után tartottak terepi beszámolót, amin mi is részt vettünk.
A tiszta víz hiánya a legnagyobb gond
Mombasa Kenya második legnagyobb városa, 1,2 millió lakossal.
65 százalékuk nyomornegyedekben kénytelen élni, jó esetben tégla-, de általában vályog-, illetve bádogházakban.
Kenya legtöbb nyomortelepén, így Bogo Bogóban is a tiszta víz hiánya jelenti a legnagyobb problémát, ezt felismerve a Máltai Szeretetszolgálat több mint egy évtizeddel ezelőtt úgynevezett szanitációs központok létesítését kezdte meg a kelet-afrikai országban. 50–60 négyzetméteres épületeket kell elképzelni, vécékkel, zuhanyzókkal, vízvásárlási lehetőséggel. Ez egy fizetős szolgáltatás, amit a helyi közösségek működtetnek, bevételt generál, és munkahelyet teremt nekik.
A szanitációs központokon kívül vannak vízárusok is, akiktől az emberek általában húszliteres kannákban vásárolják a vizet. 10 kenyai shilling (körülbelül 30 forint) egy kanna víz ára, ami egy nyomorban élő családnak havonta nagy kiadást jelent. Aki nem teheti meg, hogy tiszta vizet vásároljon, az forralja az óceán sós vízét vagy a folyóvizet, de sokan nem tudják, hogy ivás előtt szükség van az előkezelésre. Mások inkább kevesebbet isznak, és kevesebbet is mennek mosdóba, aminek sajnos megvannak az egészségügyi következményei.
A szegények között is a legszegényebbek
A máltaiak megjelenéséig semmilyen fejlesztés nem valósult meg a húszezer lakosú Bogo Bogóban. Czirják Ráhel az első fehér emberként járt 2024-ben a bádogvárosban, amelynek létezéséről sokáig a helyi hatóságok sem tudtak. Miközben Bogo Bogóban is a tiszta víz hiánya a legfőbb nehézség, a helyiség neve pont a víz csobogását jelentő hangutánzó szó után kapta a nevét.
Nemcsak vízvezeték-hálózat, de burkolt út vagy hulladékkezelés sincsen.
Sokan a szabad ég alatt, vagy a vízparton végzik el a dolgukat, a fekáliával pedig terjed a kolera és a tífusz.
Amikor Ráhel először kint járt, kiderült számára, hogy körülbelül 200 fogyatékossággal élő gyermek is lakik a nyomornegyedben, akiket általában egyedül nevel az édesanyjuk, aki a 0–24 órás ápolás következtében nem tud munkát vállalni. A szegények között is ezek a családok a legszegényebbek.
A Máltai Szeretetszolgálatnál megoldást akartak találni a nyomorúságos helyzetre, így nekifogtak egy gyógypedagógiai program kidolgozásának. Első lépésként képeket, videófelvételeket kértek a helyi fogyatékossággal élő gyerekekről, ami alapján terápiát dolgoztak ki számukra.
A program második fontos elemeként online formában elkezdték kiképezni a helyi egészségügyi önkénteseket (CHP-k) arra, hogyan tudnak segíteni a fogyatékos gyerekeknek és szüleiknek. A CHP-k között van, aki írástudatlan, vagy nyolc osztályt végzett. Védőnőszerű szerepet töltenek be a nyomornegyedben, éhbérért, lényegében ingyen, de óriási elhivatottsággal dolgoznak.
A program harmadik szelete az oktatási integráció, ugyanis eddig csak kevés fogyatékossággal élő gyermek tudott iskolába járni.
Ráadásul mivel nagyok a távolságok, nem egyszerű a közlekedés, például kerekesszék híján az egyedülálló anyák sokszor a hátukon cipelik mozgássérült gyerekeiket.
A helyi New Hope (Új Remény) iskolában a fogyatékos gyermekek érdekében felújítás kezdődött: akadálymentesített tantermek és mosdók is épülnek, hogy ők is iskolába járhassanak.
„Az afrikai gyerekekkel álmodtam az utazás előtt”
Ilyen előkészületek után utazott ki a már említett háromfős missziós csapat Kenyába. Júniusi útjuk idején is éppen kolerajárvány volt a térségben. Bogo Bogóban nagyjából kétszáz fogyatékossággal küzdő gyermek él, a programba egyelőre 72-en kerültek be, azonban mire kiértek a szakemberek sajnos már csak 69-en maradtak; hárman életüket vesztették betegségben vagy balesetben.
„Bár az ember gyógypedagógusként találkozik halmozottan hátrányos helyzetű emberekkel, de ami kint várt minket, az Magyarországgal nem összehasonlítható. Sokat őrlődtem, vajon fogunk-e tudni olyan segítséget nyújtani, ami tényleg kézzel fogható lesz a mindennapokban. Az afrikai gyerekekkel álmodtam már a kiutazás előtt is. Például álmodtam egy kisfiúról, Danielről, hogy sikerül elhelyezni őt az iskolában” – mesélte Tóth Adrienn.
Daniel ízületei, kötőszövetei mind a négy végtagján be vannak szűkülve, ezért súlyosan mozgáskorlátozott, de szellemileg teljesen ép, nagyon okos kisfiú. Egy másik kisfiú, Ezekiel, míg egy kislány, Busra is cerebrális parézistől (CP), azaz központi idegrendszeri sérüléstől szenved. Emiatt a végtagok mozgatása nehézkes, feszes az izomzatuk, ami érinti náluk a beszédközpontot is, nehezen kommunikálnak, nem lehet tudni, mit értenek meg, és mit nem.
„Szomjazták a tudást, tanulni akartak”
Legjellemzőbb a központi idegrendszeri sérülés, aminek következtében a többség mozgásában és értelmileg is akadályozott, rajtuk kívül látássérült és hallássérült gyermekekkel is találkoztak. Utóbbiak nem jutnak hallókészülékhez, és nem tudnak jelnyelvet tanulni.
„A közösségi egészségügyi önkéntesek között van egy anyuka, akinek súlyos hallássérült, de nagyon intelligens fia van.”
„Megrendítő volt látni, hogy az anya és a gyermeke gyakorlatilag nem tud kommunikálni egymással, mert nincs köztük semmilyen jelrendszer” – idézte fel a munkacsoport-vezető.
A helyi közvetítő nyelv a szuahéli, így angol–szuahéli fordítással zajlott a munka. A szakemberek öt napig reggel kilenctől délután ötig folyamatosan dolgoztak, vizsgálták a gyerekeket. Mindennap 23–25 gyereket vártak, családostul. „Felszabadultság és öröm fogadott minket. Mindenki izgalommal jött, és mosolygott. Nem lehetett érezni a nyomort. Amikor beszélgettünk velük, nagyokat nyeltünk, hogy ne sírjunk” – emlékezett vissza Czirják Anna gyógypedagógus.
A lényeg az volt, hogy az átmozgatást és a nyújtást, például ülésbe felhúzódzkodást, törzserősítést megtanítsák a szülőknek, illetve megértessék velük, ha nem mozgatják gyermekeiket, hanem egyhelyben ülnek, fekszenek, akkor annyira beszűkülhet az izomzatuk, hogy azon később már nem lehet változtatni. A foglalkozásokon az a tíz nő, a közösségi egészségügyi önkéntesek is jelen voltak, akik korábban már részt vettek az online képzéseken. A tanárok is csatlakoztak hozzájuk, akiknek eddig nem volt meg a tudásuk ahhoz, hogyan oktassanak fogyatékossággal élő diákokat.
„Szomjazták a tudást, tanulni akartak. Megrendítő volt, hogy mennyire elkötelezettek a feladat iránt” – mondta a képzés-fejlesztés munkacsoport-vezető, aki arról is mesélt, szokatlan volt megtapasztalni, hogy fehérbőrűként ők voltak kisebbségben.
„Érdekes élmény volt, hogy egy feketebőrű gyermek azért nem akarja, hogy hozzáérjek, mert fehér nő vagyok” – fogalmazott.
Lebontani a fogyatékossághoz kötődő hiedelmeket
A kis missziós csapat legnagyobb küldetése a szemléletformálás, valamint a hiedelmek lebontása volt. Ugyanis a kelet-afrikai országban a boszorkány átkának vagy Isten büntetésének tartják, ha fogyatékossággal születik egy gyermek. Pedig legtöbbször az ivóvíz hiánya, az anya alultápláltsága vagy a szülés közbeni komplikációk okozzák a bajt.
„Nincs terhesgondozás, a születés körül barbarizmus zajlik. Nincs korai fejlesztés, nem mozgatják, csak hordozóban hordják a babákat. Nagyon sokat betegek a gyerekek, sokszor ki-be járkálnak a kórházból. 4–5 éves korukig rá se jönnek, hogy milyen fogyatékossággal élnek” – sorolta Tóth Adrienn.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat kenyai munkája csak a helyi civil szervezetek segítségével tud megvalósulni. „El kell felejteni azt a romantikus képet, hogy a fehér ember kimegy, és megmenti Afrikát” – hangsúlyozta Czirják Ráhel.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársai, Czirják Anna, Tóth Adrienn és Czirják Ráhel
Kenyában állami ingyenes gyógypedagógiai szolgáltatás csak korlátozottan létezik, ezt is főleg egy helyi civil szervezet (APDK – Association for the Physically Disabled of Kenya) látja el, akik kedvezményes árú szolgáltatást nyújtanak a rászorulóknak az állami rendszeren kívül is. A szervezet a máltaiak mellé állt, és díjmentesen segíti a helyiek képzését. Így abban bíznak, hogy az ő segítségükkel helyben be fogják tudni szerezni a gyerekeknek az akadálymentes mindennapokhoz szükséges gyógyászati segédeszközöket.
Kerekesszék, ültetőmodul, járókeret, támbot, speciális cipők, szemüvegek, hallókészülékek – ezekre mind-mind nagy szükség van.
A kenyai misszió után most az összegyűjtött információk feldolgozása zajlik, illetve folytatják a távoktatást. Az év elején indult programjuk része lesz a kommunikációs, logopédiai fejlesztés is. Úgy látják, félévente indokolt lehet újra ellátogatni a térségbe. Sikerként élik meg, hogy a helyi egészségügyi minisztérium is fogadta őket, és felvetődött, hogyan lehetne kiterjeszteni a projektet. Hivatalosan 2026 végéig tart a gyógypedagógiai program, de bíznak benne, hogy lesz forrás a folytatásra, és mind a kétszáz gyermeknek tudnak majd segíteni.
Aki támogatná a kenyai fogyatékkal élő gyerekeket, itt megteheti!
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
„Szia, doktor Risár, emlékszel? Te operáltál!” – Tízezrek látását adta vissza dr. Hardi Richárd szemészorvos Kongóban
Kérjük, támogasd munkánkat, ha fontosnak tartod a minőségi tartalmat!
Ha te is úgy érzed, hogy a kepmas.hu cikkei, podcastjai és videói megszólítanak, kérjük, segíts, hogy ezek a tartalmak továbbra is ingyenesen elérhetőek maradjanak.
Támogatom a kepmas.hu-t>>
