„A negatív érzések sokkal hasznosabbak, mint a pozitívak” – Hasznosítsuk újra a kudarcainkat, és nevezzünk be az örömolimpiára!

„A negatív érzések iránytűk”

A kudarcélmények senkit sem kerülnek el, ugyanakkor különbözőképp éljük meg őket. Van, aki egy ártatlan, jó szándékú megjegyzéstől is összeomlik, elveszíti az önbizalmát vagy bezárkózik, más a legnyersebb megjegyzéseket sem veszi magára, sőt talán épp motiválják azok az előrelépésben. Fodorné Vincze Anna szerint mindenkiben van egy láthatatlan szűrő, amin keresztül a maga számára megrostálja a kívülről jövő információkat, hatásokat, vagyis azt látjuk a valóságból, amit a szűrőn keresztül beengedünk. 

„A dolgok csak vannak önmagukban, mi címkézzük pozitívnak vagy negatívnak őket – állítja a klinikai szakpszichológus. – Sokáig azt hittem, akkor érzi jól magát valaki, ha pozitív, mosolyog és vidám, ha pedig sír, dühöng, úgynevezett negatív érzéseket mutat, akkor baj van, nem jól haladunk. Később rájöttem, hogy a negatív érzések sokkal hasznosabbak, mint a pozitívak. A szenvedésnyomás miatt olyan pocsékul érezzük magunkat, hogy muszáj valamit tennünk; levezetni, megoldani.” 

„A pozitív érzésekkel elvagyunk, üldögélünk a pocsolyánkban, és nem fejlődünk” – körvonalazza Fodorné Vincze Anna a tapasztalatait, hozzátéve, hogy legtöbbünket a negatív érzések elfojtására neveltek. Mi lehet a megoldás?

A szakember szerint mindenki maga dönti el, hogy egy ilyen helyzetben alkoholhoz vagy drogokhoz nyúl, összetöri az étkészletet és káromkodik, vagy elmegy futni, az energiájával kitakarítja a lakást, esetleg ír egy novellát, ami mögött Kafka is elbújhat. „Át kell alakítani az érzést. Ha rájövünk, mi váltott ki ekkora indulatot, az önismeret útján is előrébb jutunk. A csoportjaimban azt mondjuk, hogy a negatív érzések iránytűk. Jelzik az utat, amerre haladnunk kell, mert ott még dolgunk van.” 

„Mindig van újra és tovább”

Fodorné Vincze Anna, aki Simonton edukációscsoport-trénerként daganatos betegeknek vezet csoportokat, a Simonton-módszerrel segíti a szemléletmód átalakítását. „Mi minősítjük, hogy ami történt, kudarc-e vagy sem. De szükséges minősítenünk?” – teszi fel a kérdést. Betegeivel, vagy úgy is mondhatnám, tanítványaival felkavarják az érzéseket, és megkeresik a gyökereket. 

„Akit kisgyerekként nem szerettek, felnőttkorában is ugyanezt élheti meg, amikor a főnöke kritikát fogalmaz meg, a benne lévő kisgyerek pedig újraéli azt, hogy már megint hibás, és úgysem fog sikerülni a feladat. Aki tehernek érezte magát, bántalmazták, vagy stresszben nőtt fel, könnyen hozzászokhat az áldozatszerephez, ezért a munkahelyén és a kapcsolataiban is ugyanezt teremtheti meg. Nem könnyű átszokni” – véli a Simonton-tréner, akinek egyik csoporttagja, Horváth Viktória épp egy rákdiagnózis miatt vállalt négyórás állást. 

„Először dolgozom olyan munkakörben, amit élvezek. Megtapasztaltam, hogy minden esemény, még a negatív is pöccint minket valamerre, és ez hozhat jót is az életünkbe” – avat be Viktória az újratervezésébe. Egy másik csoporttagnak, Ládi Szilviának is hasonló a véleménye. „Az éremnek két oldala van. 

Nem csak jó tulajdonságaink vannak, és az életben sem mindig jó dolgok történnek. Csak a pozitív dolgokat nézni hazugság, az a toxikus pozitivitás. 

Ha a saját hibáimmal nem tudok szembenézni, azokkal megbékélni, akkor sohasem leszek képes elfogadni önmagam.” Szilvia szerint a kudarctűrő képességünket céltudatossággal és kitartással tudjuk edzeni. 

Kiss Ibolya támogató családban nőtt fel, így a kudarcélményt és a csalódást könnyebb feldolgoznia. Őt a szülei és a nagyszülei mindig biztatták, hogy ne csüggedjen, és próbálja újra vagy másként. „Ha valami nem úgy történik, ahogy elterveztem, akkor akadályként, próbatételként fogom fel, és kutatom a megoldást. A saját hibáimra tükörként nézek, amiből tanulhatok. Az sem riaszt el, ha ismét hiba csúszik be. Mindig van újra és tovább” – mondja meggyőződéssel.

„Találtam tízezer módszert, ami nem működik”

Thomas Alva Edison amerikai feltaláló több ezer kísérlete fulladt kudarcba, mégsem adta fel az ötletelést, így néhány ezer találmánnyal büszkélkedhet. „Nem vallottam kudarcot, csak találtam tízezer módszert, ami nem működik” – így könyvelte el a sikertelen próbálkozásokat. Henry Ford amerikai üzletember sem gondolkodott másképp. „Kudarcaink tanulságosabbak, mint a sikereink” – jelentette ki.

Kép

Edison és a fonográf – Forrás: Wikipedia

Nem minden helyzetben egyértelmű, mi a siker, és mi a kudarc. Egy kínai tanmesében a szegény ember lova eltűnik, amin sajnálkoznak a szomszédok. Amikor az elveszett ló egy csapat vadlóval tér vissza, a falubeliek nagy szerencsének tartják, de az öreg fia eltöri a lábát, amikor az egyik vadló ledobja magáról. Ezt ismét balszerencsének vélik a szomszédok, ám amikor kitör a háború, az öreg kínai fián kívül mindenkit elvisznek a faluból. 

A történetben épp abból bontakozott ki valami jó, ami nehézségnek tűnt.

Fodorné Vincze Anna szerint át kell kereteznünk az eseményeket. „Infarktus vagy agyvérzés helyett érdemes egy másik nézőpontból megvizsgálni a történteket, ami a lelki egészség szempontjából életmentő lehet. Egy hívő embernek könnyebb bíznia az isteni gondviselésben, de másfajta összefüggéseket is lehet keresni. A rossz döntéseink miatt pedig ne hibáztassuk magunkat fölöslegesen. Fogadjuk el, hogy az akkori énünkkel és tudásunkkal a lehető legjobb döntést hoztuk” – tanácsolja. 

Egy gyakorlati módszert is javasol. „Írjuk középre azt a kifejezést, amit a hibánknak tartunk, például lusta vagyok, hirtelen haragú, nem tudok nemet mondani. Az első oszlopban értelmezzük, mit jelent ez számunkra. A következő oszlopban keressük meg, milyen helyzetekben lehet ez hasznos. Így könnyebb átfordítani a negatív tulajdonságainkat.” Receptet a pszichológus sem tud adni, de arra ösztönöz, hogy engedjük megélni magunkban a negatív érzést, ugyanakkor ne maradjunk meg benne, hanem nézzük meg, mit lehetne ebből kihozni.

Ehhez persze bátorság és tudatosság szükséges. Ha sikerül a kudarcot visszajelzésként kezelni, és nem csődtömegnek érezzük magunkat, hanem újabb kihívásként értelmezzük a helyzetet, akkor rossz érzések nélkül új megoldások tárulnak elénk. Ez a szemléletmódváltás lényege. A Simonton-terápia során Annáék megnézik, kinek mit hozott az életébe a daganatos betegség. 

Talán többet pihen, többet foglalkozik magával, felmondott az utált munkahelyén, vagy másban változott. Fontos az előnyöket megtalálni. 

Ezután már csak olyan kérdések maradnak, hogy miért ne állhatnék ki magamért, miért ne mondhatnék nemet, illetve miért nem lehetett mindezt egészségesen meglépni. 

Örömolimpia, avagy az élet játéka

„Hogy jövök én ahhoz, hogy tanácsot adjak bárkinek, pláne olyannak, aki veleszületetten cipel egy batyut? Jogosan nekem szegezhetné, hogy könnyen beszélek, nem vagyok az ő helyzetében – gondolja Fodorné Vincze Anna, így összegzésképp mestereit említi. – Victor Frankl, Placid atya, Kocsis Gábor és Edith Eva Eger valódi poklot éltek át. Ha abban a pokolban segített a nézőpontváltás, akkor nekünk is jobb lesz tőle. Placid atyáék a Gulagon kidolgozták a túlélés négy szabályát. Az első ez volt: keresd minden napnak az apró örömét. Ebből mindennap versenyt, olimpiát rendeztek, és a nyertesnek elénekelték a nótáját. Az egyik nyertes fiatalember azt mondta, ő aznap nem ért rá szenvedni, mert egész nap gyűjtötte az örömöket, és arra fókuszált, hogy el ne felejtse őket. Így tudta áthangolni a nehézségeket. Tehát van választási lehetőségünk” – vallja meggyőződéssel. 

Előkerül Victor Frankl története, aki a koncentrációs táborban is kereste a dolgok értelmét, és később létrehozott Bécsben egy központot öngyilkosságot túlélő fiataloknak, akik nem találták az életük értelmét. Szóba kerül Kocsis Gábor űrkutató mérnök és távol-keleti harcművész, aki egyetemista korában kapott stroke-ot, és mindent elölről kellett kezdenie, a járást, a beszédet is. És ide kapcsoljuk Eleanor H. Porter könyvének, Az élet játékának árva Pollyannáját, aki minden nehéz helyzetből ki tudott hozni valami jót, és erre a környezetét is megtanította. 

„Ha történik veled valami, ami szörnyű, aminek nincs értelme, akkor te adj neki értelmet! Ez segít kudarc idején” – zárja gondolatait a pszichológus.