Ha nem olvasol, más fogja megírni a te történeted – Így lehet a gyerekedből örömolvasó

„Valóra válnak bennük az álmaim”
„Szórakoztat”
„Sokat tanulok belőle”
„Ötleteket ad”
„Szárnyalhat a képzeletem”

Mosolyogva nézem a tablót, amit a gyerekek készítettek arról, mit ad nekik az olvasás. A könyvekkel kapcsolatos gondolataikat színes papírokra írták, és a tantermük ajtajára ragasztották – ezeket a szövegbuborékokat olvasgatom, amíg az igazgatónőre várok.

„A közösség, az érzések és az olvasás csodája”

Nagy nap a mai az Óbudai Nagy László Magyar–Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolában: minden tanuló és munkatárs az Olvasd át az éjszakát rendezvényre készül, amelyet idén az iskola névadójának 100. születésnapja alkalmából szerveztek. Az első „ottalvós” estet 15 éve tartották meg, az ötletgazda Nagy Lászlóné volt, aki azt is javasolta, hogy az esemény időpontja igazodjon a költészet napjához. Az idei esemény főszervezői az iskola pedagógusai, Vass Mária és Lőrincz Eszter voltak. 

Ezeken az estéken a gyerekek a pedagógusok által irányított olvasásnépszerűsítő programokon vesznek részt – kvízek, bemutatók, csokikeresés és más szórakoztató programok várnak rájuk –, de a legnagyobb élményt mégis az jelenti, hogy a nap végén bekuckózhatnak a saját tantermükbe, a hálózsákok között olvasni.

„Van, ahol a tanító néni olvas fel, főleg az elsősöknek, akik még nem ismernek minden betűt. A nagyobbak viszont már a saját kedvenceiket hozzák, és előfordul, hogy valaki szó szerint végigolvassa az éjszakát, ezt külön oklevéllel jutalmazzuk” – meséli Jordánné Tóth Magdolna igazgató. – Csodálatos érzés, amikor végigmegyek az állomásokon, és a gyerekek integetnek, mosolyognak, ujjonganak. 

Ez egy meghitt és bensőséges esemény, amely arra is jó, hogy a gyerekekben tudatosuljon: a tanító néni is ugyanolyan ember, aki papucsban csoszog ki a mosdóba. 

Ezeken a napokon olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Sokan szerelemprojektként tekintenek az eseményre, Gabi nénivel az élen, aki az egészet kitalálta. Ilyenkor rengeteget dolgozunk, és sokan úgy érezzük, hogy alig bírjuk energiával. Aztán elég egy pillantást vetni a gyerekekre, és máris feltöltődünk. Mert ez tényleg csoda: a közösség, az érzések, a költészet, az olvasás csodája” – lelkendezik Magdi néni.

Az igazgatónő szerint az iskola akkor lehet valóban vonzó hely, ha korszerű módszerekkel, játékosan, a gyerekek életkori sajátosságait figyelembe véve tanítanak. Ő 1990 óta oktat itt, de a kötődése még régebbi: ő maga is idejárt, még csak második osztályos volt, amikor az iskola megnyitotta kapuit, igazgatóként pedig három éve vezeti az intézményt.

Magdi néni abba is beavat, hogy az alsó tagozatosok általában 10–11 óráig bírják a pörgést, éjfél és egy között már szinte mindenki nyugovóra tér. Mivel közös térben alszanak, ilyenkor az alkalmazkodást is gyakorolják: „Figyelembe kell vennem, hogy a másik már alszik, az egyik csak fénynél tud elaludni, a másik sötétben, és van, aki horkol, így afféle összecsiszolódási tréning is ez” – jegyzi meg. 

Drónok, Ruminik és a világ legjobb napja

Az első programhoz az udvaron gyülekezünk: a diákok madártávlatból is jól látható 100-ast formálnak – a nullába én is beállok – miközben együtt szavaljuk Nagy László Repülő című költeményét. Mindeközben egy tanuló drónfelvételt készít a performanszról.

„Sok YouTube-videót csinálok, már háromezer plusz követőm van” – meséli büszkén, amikor megszólítom. Elismerően bólintok, hiszen nem minden kütyüzés romboló hatású, a mai gyerekek számára a filmezés például jó formája az önkifejezésnek, és ki tudja, akár a jövő generáció Yann Arthus-Bertrandja is itt állhat előttem.

Amikor könyvekről kérdezem, nem csillog különösebben a szeme – de azért Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című művét kiemeli, bizonyítva, hogy a Grundon kötött barátságok valóban örök életűek. 

A folyosóra visszatérve a kacagva rohangáló gyerekeket figyelem, akik kezükben könyveket lóbálnak: Rumini, Alsógatyás kapitány, Szimat, Harry Potter és Ropi mosolyognak rám legtöbbször a borítóról, kirajzolva a korosztályban dívó aktuális trendeket (Az én zsebemben Vibók Ildi egyik mókás kötete lapul.) 

Kép

Fotó: Jónás Jácint

Az osztályok állomásról állomásra járnak, miközben a pizzafutár hatalmas tornyokban hozza a vacsorát. Amíg a dobozokat pakolja, a gyerekek nevetve gyűlnek körém, kézről kézre adják a mikrofont:

„Egy csomó könyvet bemutattak, és volt, amelyikbe bele is olvashattunk”, „Nekem a kedvenc könyvem a Szimat naplója meg az Alsógatyás kapitány, aki mindig azt énekli, amikor szuperhőssé változik, hogy „tralala!”, „Ez a világ legjobb napja, van pizza, olvasunk, és az iskolában alszunk” – lelkendeznek.

A falatozás után irány a focipálya, ahol zseblámpával kell megkeresni az elrejtett csokifigurákat. Amíg kint vannak a gyerekek, felkeresek egy másik osztályt, ahol a tanítónő rögtön meg is jegyzi:

„A kortárs regényeket egyértelműen jobban szeretik, mint ami az olvasókönyvben van. Szerintem minden olyan esemény jó, ami kiszakítja őket a hétköznapokból. Ezért is szerveztünk korábban télűző kiszebábégetést” – mondja Hermann Brigi. 

„Pedagógusként mindig feladatunknak éreztük, hogy arra ösztönözzük a gyerekeket, hogy a szabadidejüket értelmesen töltsék el. 

Még a digitális világ betörése előtt a természet felfedezésére, a társaságkeresésre, a kézügyesség fejlesztésére inspiráltuk őket, és persze arra, hogy olvassanak. Most viszont hatalmas területet ragadott ki az érdeklődésükből a digitalizáció. 

Ezért is próbáltam a családban kicsit visszatartani ezt a folyamatot, az egész környezetemben igyekeztem tompítani a rossz hatásokat” – ezt már az egyik főszervező, Lőrincz Eszter teszi hozzá, aki 2001 óta tanít.

Tündérkönyvtárosok az olvasásnépszerűsítés szolgálatában

A megkérdezett pedagógusok egytől-egyig arról számolnak be, hogy sokkal nehezebb ma egy gyereket könyvszerető embernek nevelni, mint 15 évvel ezelőtt, annyira leural mindent a képernyő. De nemcsak a gyerekek, hanem a szülők életében is, pedig a példamutatás az örömolvasás egyik legfontosabb alappillére. Robert Escarpit irodalomszociológus szerint: „Az olvasóvá válás kérdése az iskolába járás előtt dől el.” Ezt támasztja alá Sámuelné Ábrahám Mónika is, aki Olvasásra születni című tanulmányában így ír:

„A gyerekek olvasási kedve leginkább a szülői házban látott minták átadása révén alakul ki. De nem elég a példamutatás – szükség van tudatos szülői törekvésekre is: meseolvasásra, könyvajándékozásra, folyóirat-vásárlásra, rendszeres könyvtárlátogatásra.”

Ezt szem előtt tartva az óbudai iskola pedagógusai rendszeresen szerveznek könyvtárlátogatásokat. Az sem véletlen, hogy az ottalvós este egyik sztárvendége egy igazi „tündérkönyvtáros”, Reményi Annamária, aki Bosnyák Viktória Tündérboszorkány című könyvéből kiindulva a gyerekek szavazatai alapján érdemelte ki ezt a címet több más kollégájával együtt. 

Annamari a tornateremben várja a kicsiket: kreatív olvasókvízt tart, mely során ismert és kedvelt történetekhez kötődő találós kérdéseket kell megfejteni a győzelemért. A gyerekek izgatottan jelentkeznek, miközben pontokat gyűjtenek osztályuknak.

„Fontos, hogy a pedagógusok és könyvtárosok, akik bevezetik a gyerekeket az olvasás világába, hitelesek legyenek. Emellett a könyvtárban sokat teszünk azért, hogy az intézményt ne csak kölcsönzésre használják a gyerekek, hanem szeressenek ott időt tölteni, hogy azt érezzék, ez egy olyan hely, ahol odafigyelnek rájuk” – mondja a tündérkönyvtáros.

Tinikorban a legnehezebb megtartani a figyelmüket

Annamari bizakodva tapasztalja, hogy az olvasás a képernyőzés ellenére is reneszánszát éli, az emberek továbbra is vágynak a jó történetekre. Ugyanakkor tizenéves korban gyakran megfigyelhető, hogy még az is lecseréli a könyveket a mobilra, aki korábban falta őket.

„A kamaszkorban sajnos ez egy tendencia, a gyerekek tényleg kevesebbet olvasnak, aminek számos oka van. A képernyő mellett az iskolaváltás is ilyen, sokkal több mindennek kell megfelelni egy középiskolában, mint az általánosban, ilyenkor az úgynevezett extenzív olvasás – amikor a saját örömünkre olvasunk – háttérbe szorulhat. 

Fontos, hogy a gyerekek járjanak könyvtárba, mert annak olyan atmoszférája van, amit nem lehet mással összehasonítani. Az sem utolsó szempont, hogy a kölcsönzés a mai napig a legolcsóbb rekreációs lehetőségek közé tartozik. 

Emellett érdemes felkeresni a különböző tematikus blogokat, például a kuckokonyvtarblog.hu-t, amit a Covid alatt indított a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. Itt tematikák és korosztályok szerint is ajánlunk könyveket, hogy mindenki megtalálja a kedvére valót” – tanácsolja a tündérkönyvtáros. 

Kép

Fotó: Jónás Jácint

A könyvek nem csupán a múlt lenyomatait gyűjtik egybe, hanem a jelen és a jövő lehetőségeit is. Az óbudai iskola olvasásnépszerűsítő éjszakája olyan élményt nyújt a gyerekeknek, amely túlmutat azon, hogy álmosan piszkálgatják az olvasókönyvüket, és bekezdéseket olvasnak fel a Kincskereső kisködmönből. Ezek az élmények arról szólnak, hogy léteznek olyan történetek, amelyekbe beleélhetjük magunkat, amelyeken nevetünk, amelyekről szívesen kérdezünk, beszélgetünk vagy vitatkozunk – és közben észrevétlenül örömolvasókká válunk. 

Praktikus tippek az örömolvasó gyerekekért:

Praktikus tippek az örömolvasó gyerekekért:
1. Mutass példát az olvasással!
2. Csinálj könyvklubbot a gyerekkel (vagy csináljanak a gyerekek közösen)! Legyen az olvasás közös pozitív élmény sok beszélgetéssel! Ha ugyanazt a könyvet olvassátok, meg tudjátok beszélni, kinek ki a kedvenc karaktere, melyik a legizgalmasabb fejezet, vagy mi az, ami nem tetszett.
3. Engedd választani a saját érdeklődési köre szerint! Ne hülyeségezd le, amit kiválaszt! Ha nem tetszik neked, beszélgessetek arról, ő miért éppen azt szeretné!
4. Adj pozitív visszajelzést az olvasásra, például úgy, hogy „de jó látni, hogy ennyire elmélyedtél ebben a történetben!”
5. Ne alkalmazd az olvasást büntetésként vagy oldalra leosztott kötelező feladatként!
6. Utóbbi kamaszkorban különösen fontos! Inkább válassz egy népszerű könyvet, és lóbáld meg előtte azzal a szöveggel, hogy „mostanában sokat szeretik ezt a könyvet, kíváncsi vagyok, hogy Neked bejön-e!”
7. A kritika is olvasói aktivitás! Ha nem tetszett neki a Vörös és fekete, vagy nem szólítja meg Petőfi költészete, engedd, hogy reflektáljon, vitatkozzon a könyvvel!
8. Ne félj a nehéz témáktól – de mindig legyél ott neki egy jó beszélgetésre!