„Ha a tékozló fiút tanítod, te miért nem beszélsz az apáddal húsz éve?” – Vadóc szétzilálja, majd újjáépíti a történeteket

A sorozat hét kötetéből már az ötödik is megjelent magyar fordításban. Hol adták ki eredetileg, és ki a szerzője?

A Vadóc eredetileg Németországban jelent meg „Der Schlunz” néven, ahol ebből sikeres és népszerű tévéfilm- és képregénysorozat is készült. Harry Voß, a regény szerzője a német Szentírás Szövetség – egy nemzetközi, felekezetközi keresztyén szervezet – munkatársa. Mi 2022-ben a Harmat Kiadóval közös kiadásban jelentettük meg a Vadóc-sorozat első kötetét. 

Egy különleges ifjúsági regényről beszélünk. Mi lehet a titka a népszerűségének?

Szakmai szemmel nézve minden részlete zseniálisan kidolgozott, a regény több síkon mozog. Van egy elsődleges történet a nyomozásról, ami a 7–12 éves gyerekeket leköti. Elveszett egy gyerek, aki jó fej, lehet vele azonosulni, mert hasonló történetei vannak, mint bárkinek ebből a korcsoportból, és kíváncsiak vagyunk, hogy kik a szülei, honnan jött. Ugyanakkor olvasás közben szembesülünk olyan értékekkel, élettapasztalatokkal, amiket Vadóc ebben a keresztény családban is megtapasztal. 

A regény módszertanilag úgy épül fel, hogy egy érdeklődő fiú kérdései alapján bomlik ki a kereszténység lényege. Mindegyik kötet egy-egy teológiai, etikai tanításra épül. Az első rész a tékozló fiúról, a második Dávid és Góliátról, a harmadik a teremtésről szól.

Nemcsak az adott bibliai történetet ismerjük meg, hanem azt is, hogyan lehet annak a tanulságait megélni és megvalósítani a mindennapjainkban.

A regény a szülőknek és tanároknak is szól. A keresztény szülőket azzal a dilemmával szembesíti, hogy a cselekedeteik tényleg összhangban vannak-e a hitükkel. Tudják-e, hogy mit miért tesznek vagy mondanak: például mit jelent az imádságaik végén az Ámen? Vadóc egyben kritikus figura is, aki szembesíti a családfőt azzal a ténnyel, hogy ha azt tanítja, hogy meg kell bocsátani – a tékozló fiú kapcsán –, akkor ő miért nem beszél az apjával már húsz éve? Úgy tűnik, Vadóc szétzilálja, de valójában újraépíti a történeteket. Kívülről érkezettként kritikusabb, élesebben látja a helyzetet, és kimondja: ez így nem helyes.

A mai gyerekek szívesen vesznek a kezükbe igazi könyvet? Mivel lehet lekötni őket? 

Vannak, akik sopánkodnak, hogy nem olvasnak könyvet a mai gyerekek, de ez nem igaz. Az a tapasztalatom a gimnáziumban, ahol tanítok, hogy igenis sokan olvasnak, és nagyon nyitottak. A Vadóc-sorozat – ha egy alsó tagozatos gyerek tanítói vagy szülői segédlettel olvassa – arra jó, hogy megszerettesse az olvasást. Mert egy gyerek akkor szeret majd olvasni, ha az első élménye az, hogy amit olvas, az izgalmas, és felkelti a kíváncsiságát. Ez a könyv ilyen. Róla szól, neki szól, bele tud helyezkedni, akár úgy, hogy elveszett vagy befogadó gyerek, ő is dobált ketchuppal, hasonló kalandokat élt át… Ha elkapta valahol a fonalat, akkor valószínűleg már olvasója marad. 

A Vadóc azért hiánypótló ifjúsági regény, mert a mai korban, a mostani gazdasági, társadalmi, technológiai környezetben játszódik. Igazi mai figurák szerepelnek benne, a gyerekek számára ismerős élethelyzetekkel, amikkel tudnak azonosulni. 

A főszereplői iskoláskorúak. Nem mesevilágban vagy tudományos-fantasztikus fantasy-világban élnek, hanem az olvasók mindennapjaiban. Szórakoztató, könnyed és megható, nagyon vicces részeket is találunk benne. Ugyanakkor keresztény értéket közvetít, de nem didaktikus módon. Gondolom, a nem hívő szülőknek is fontos, hogy ilyen értékek mentén éljenek a gyerekeik: megbocsátás, barátság, összetartás, befogadás, közösség, bátorság, empátia, segítőkészség…

A sorozat darabjai a kiadói plakáton

Milyen élethelyzeteket, problémákat mutat be a sorozat?

A mai fiatalok őket érintő élethelyzetekről és érzelmekről olvashatnak a könyvben, amelyekkel naponta nekik is meg kell küzdeniük, mint például az iskolai bántalmazás, a drog, a szétszakadt család (fehér foltok a családban) vagy a klímaszorongás. A harmadik kötetben a teremtésvédelem arról is szól, hogy a teremtés fenntartása is az Úr kezében van, ezért nem kell ezen szorongani, persze mindent tegyünk meg, ami rajtunk múlik. A negyedik kötetben, a nagy lakománál azt mutatja meg, hogy milyen az igazi befogadás. Először a gyülekezet elfogadja a gyerekeket mint ötletadókat a gyülekezeti napra való készülésben, ők pedig következő lépésként olyanokat is meghívnak, akiket a felnőttek nem tudnak és mernek megszólítani.

Vadóc új szemléletet hoz be, mintát ad, hogy miért ne lehetne másképp tenni a dolgokat. 

Az osztályban például legyen bátorságunk megszólítani az újakat, a „különcöket”, merjünk kérdezni, az iskolában vegyük észre, ha valakit bántanak és tegyünk ellene.

Mindeközben a könyv az evangéliummal, a sarkalatos tanításokkal is megismertet minket a gyakorlatban. Rögtön arra mutat példát, hogyan alkalmazhatjuk a Bibliából megismert igazságot. Érdekes az a folyamat, ahogy Vadóc fejlődik a hitben, és megváltozik a viselkedése, majd az ő tetteinek hatására újragondolják a hitüket gyerekek és felnőttek.

Hogyan fogadták itthon a regényt, és mit üzen az a felnőtteknek?

Nagyon jók a visszajelzések, már egy kisebb rajongói tábor is kialakult. Aki elolvassa az első kötetet, már a továbbiakra is kíváncsi. Kérdezni tanítja a kicsiket és a nagyokat is. A felnőtt is talál ebben üzenetet. Rácsodálkozhat, hogy tudja-e, miben él a gyereke, vagy például, hogy veszélyeztetve van-e az iskolai bullyingban. 

Ha szülőként azt olvasom az első kötetben, hogy kibékül a nagyapa a fiával, akkor lehet, hogy engem is megmozdít, hogy végiggondoljam az életem, hogy nekem kivel kellene rendeznem a kapcsolatomat. A tékozló fiú történetét hallgatva Vadócot nem hagyja nyugodni a helyzet, és a bibliai történetet alkalmazva segít, hogy a nagyapa és fia kibéküljenek.

Kép

Győrffy Eszter − Fotó forrása: Győrffy Eszter

A szülők, lelkészek vagy hitoktatók számára is ajánlott a gyerekeikkel és a diákjaikkal való közös olvasásra ez a sorozat, mert olyan témákkal szembesülhetnek, amelyek kapcsán érdekes és bensőséges beszélgetések alakulhatnak ki. Sok olyan visszajelzést hallottam, hogy ez kapcsolódási pontot jelent a gyerekeknek. 

Egy anya beszámolója szerint így derült ki a lánya félelme arról, hogy mi van, ha elvesznek a szülei. Magától erről nem mert volna beszélni, de a történet kapcsán elbeszélgettek, és megnyugtató válaszra jutottak. 

Egy másik esetben olyan családban olvasták a történetet, ahol két saját gyerek és egy örökbefogadott él, és mindegyik gyerek tudott azonosulni valamelyik szereplővel. Lehet, hogy lesz olyan fiatal, aki a regény kapcsán ismeri fel, hogy saját maga bullying áldozata, és megnyílik, mer szólni otthon.

A versenyeinknek, amiket a Református Pedagógiai Intézettel közösen szervezünk, az a célja, hogy lehetőséget teremtsünk a beszélgetésre, a közös olvasásra a gyerekekkel együtt, akár otthon, akár iskolai keretek között. És tervezünk egy olyan kiadványt is, amely több megközelítésben tárgyalja a témát: irodalmi, teológiai, pszichológiai, módszertani segédlet lesz a szülők, hitoktatók és vallástanárok számára.

Milyen további iskolai aktivitások kapcsolódnak a Vadóchoz?

Ebben a tanévben már másodszor szerveztünk a regényhez kapcsolódóan illusztrációs (rajz-, videó-) pályázatot az 1–8. osztályosoknak. Új kezdeményezésként a 3–7. osztályosoknak online olvasóversenyt hirdettünk. Az olvasópályázat nemcsak a történet megértéséről szól, hanem arról is, hogyan alkalmazhatja a gyermek a saját életében az olvasottakat. Ehhez kapcsolódóan lesznek kreatív és vicces feladatok. 

A lelkészek, hitoktatók, tanítók számára meghirdetett pályázatunk pedig arról szól, hogyan lehet a regényben szereplő bibliai tanítást az órán, a gyülekezeti gyakorlatban vagy a táborban alkalmazni. 

Az erről szóló pályázatunk a honlapunkon és a Facebook-oldalunkon is elérhető (www.szentirasszovetseg.net).

Hosszú távon egy foglalkoztató füzet és képregény kiadása is a terveink között szerepel. Szeretnénk Vadóc-tematikus táborokat is megvalósítani, ezek napközis táborok lennének, amelyek módszertanát majd közzétesszük, így aki akarja, meg tudja valósítani őket.