Kertészkedés csigák és poloskák között?! Nem stresszes ez egy kicsit?!

Miért kertészkedünk, ha minden növény mérgező?

Gyulai Iván előadása egy „őszinte vallomással” kezdődik: az előző este látott riportfilm után elbizonytalanodott, van-e egyáltalán értelme kertészkedni. A filmben minden növényt egészségre ártalmasnak, mérgezőnek mutattak be – „kivéve a legelő állatoknak valók” –, így joggal teszi fel a kérdést: miért ne termelhetnénk csak disznóknak és lovaknak, és majd megesszük őket?
Az előadás alatt világossá válik, hogy a válasz sokkal bonyolultabb. A kertészkedés alapvetően olyan komplex rendszer, amit próbálunk „megjavítani”, de közben elfelejtjük, hogy mi magunk is részei vagyunk a természet folyamatosan változó dinamikájának. És itt nemcsak a csigák és poloskák okozzák a fejtörést, hanem az egész táplálkozási és ökológiai folyamat.

Poloskák, csigák és az élni akarás

Nézzük csak ezeket az állatkákat, akik rendre próbára teszik a kertészkedők türelmét. Miért akarjuk megölni a csigát, aki, hozzánk hasonlóan, csak élni szeretne? – teszi fel a kérdést Gyulai Iván. 

Azért, mert azt hisszük, a kert a miénk. Csakhogy a természet nem ismeri a birtoklás fogalmát. 

A poloska, a csiga, a levéltetű – mind ugyanannak az ökológiai rendszernek a részei, amit mi hajlamosak vagyunk „ellenségekre” és „barátokra” bontani.
A lényeg tehát nem az, hogy állandóan „harcoljunk” a kertünkben, hanem hogy megértsük: a természet rendje sokkal inkább a harmonikus együttélésen alapul, semmint bármiféle dominancián.

Monokultúra vagy sokszínűség? Miért jobb a káosz?

A kertészeti világban sokáig azt mondták, hogy a monokultúra a megoldás: egyetlen növény, rendezett sorok, maximális hozam. Azonban, mint mindenben, itt is megérkezett a változás. Gyulai Iván, a kert és a természet hűséges híve megvilágítja, miért van a monokultúra helyett sokkal nagyobb értéke annak, ha a kertünk káoszba fullad. És itt nemcsak arról van szó, hogy többféle növényt ültetünk, hanem arról is, hogy teret adunk a növényeknek, hogy „összekeveredjenek”, és maguktól elvégezzék a dolgukat.

Káosz a kertben: a szukcesszió titkai

Ne hagyjuk, hogy a rendetlenség elriasszon minket! A szakértő tudja: egy kicsit szabadjára engedett kert gyakran hasznosabb, mint bármi, amit mi tudatosan elrendezünk. A szukcesszió – amit akár így is nevezhetnénk: „nem szóltunk, de a természet megoldotta” – teszi lehetővé, hogy a kert idővel saját magát újítsa meg. 

Az állat- és növényrendek úgy élnek egymás mellett, ahogyan az nekik a legjobb. 

És lehet, hogy ebben a rendszerben idővel észrevesszük: eltűntek a csigák és a poloskák.

Nem igaz, hogy gaz! – Engedjük élni a kertet!

Gyulai Iván szerint a gyökerek a talajban maradva az ásványi anyagok megújítói. Ha mindent eltávolítunk, megszűnik a szerves anyagok körforgása, a talaj nem tud gazdagodni – és a tápláló növények helyett gyengébb, tápanyagszegény terményeket kapunk. Szóval nem kell mindent kiszedni, nem kell mindig gazolni sem. Ha türelmesek vagyunk, észrevesszük: idővel az is eltűnik vagy átalakul, amit korábban gaznak hittünk.

Ne szólj bele, védekezik magától!

A kert védelme a permetezéssel kezdődik. A növények akkor képesek természetesen ellenállni a „kártevőknek”, ha jó helyre kerülnek, és megfelelő – azaz nem túl sok, de nem is steril – stressz éri őket. Igen, a növényeknek is szükségük van kihívásokra, hogy megerősödjenek. Nem kell rögtön kémiai megoldásokhoz nyúlni, ha a természet amúgy is felkészült a saját problémái megoldására.

Az ökológiai gondolkodás nemcsak annyi, hogy ne használjunk műtrágyát vagy vegyszert – hanem annak megértése is, hogy a kert önfenntartó rendszer lehet. A talaj gazdagítása, az élővilág támogatása és a természetes körforgás figyelembevétele mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egészséges növényeink legyenek. 

A természet nem hibázik – legfeljebb mi nem értjük, hogyan dolgozik.

A növényi mikrobiom: az apró hősök

Tudtad, hogy egyetlen négyzetcentiméter növényi felületen akár százmillió élőlény is nyüzsöghet? A Képmás olvasói talán már igen – hiszen egy tavalyi sorozatunkban Tkacsik Márta is hangsúlyozta, milyen fontos szerepet játszanak ezek a mikroszkopikus lények. Gyulai Iván is ezen a nyomon halad: szerinte a növények mikrobiomja az egyik legfontosabb védelmi rendszerük.

Ha ez a parányi ökoszisztéma egyensúlyban van, a kertünk vegyszerek nélkül is egészséges, élettel teli és termékeny lesz. Ha viszont felborítjuk, a „kártevők” és betegségek könnyen elözönölhetik növényeinket – és kezdhetjük elölről a harcot, amit talán sosem kellett volna megvívni.

Kép

Fotó forrása: Facebook/Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány

A krumpli héja igen, a belseje már nem?

A kertből az asztalra vezet az út – de ott sem lesz egyszerűbb. Gyulai Iván szerint táplálkozásunk legalább olyan komplex rendszer, mint maga az ökoszisztéma. Az ökológus elmondása szerint nem létezik olyan étel, amiben ne lenne valami ártalmas, de az sem mindegy, hogyan kombináljuk őket. 

„A krumplinak például a legtöbb hasznos anyag a héjában van. A belseje? Az már inkább csak keményítő” – mondja el félig tréfásan, félig lemondóan. A legújabb trendek, mint a diéták és szuperfoodok világában könnyű elfelejteni, hogy a valódi egészséges táplálkozás nem csupán az egyes ételek kiválasztásáról szól, hanem arról is, hogyan működik az egész rendszer együtt.

A brokkoli csodás szulforafánja

Krumpli után jöjjön a brokkoli: miért is ne ennénk belőle többet nyersen? A brokkoli egyik legcsodálatosabb összetevője a szulforafán – egy olyan vegyület, amely rákmegelőző hatásáról és vércukorszint-szabályozó képességéről ismert. De hogyan is alakul ki ez a csodaanyag?

A brokkoliban található glükozinolát szulforafánná alakulhat, ha megfelelő körülmények között találkozik a mirozináz nevű enzimmel. Ez az enzim nyers állapotban van jelen a növényben, de ha a brokkolit megfőzzük vagy megsütjük, a hő hatására a mirozináz lebomlik – és így elmarad a jótékony átalakulás.

A jó hír az, hogy ha a brokkolit apróra vágjuk vagy jól megrágjuk, az enzim aktiválódik, és máris megindul a szulforafán képződése. 

Szóval, ha nem szeretnénk nyersen fogyasztani, legalább egy órával a főzés előtt daraboljuk fel, hogy az enzimnek legyen ideje dolgozni – így utána már nyugodtan hőkezelhetjük.

De ha igazán rajongunk a brokkoliért, akkor együk nyersen, és élvezzük minden jótékony hatását!

Nincs olyan, hogy „jó” és „rossz” étel – rendszer van

A mai ember hajlamos leegyszerűsíteni a dolgokat: van a „jó élelem”, amit enni kell, és van a „rossz”, amit kerülni. Gyulai Iván szerint azonban a természet nem így működik. Minden anyag egy összetett rendszer része, és csak a maga kontextusában, más elemekkel együtt fejti ki a hatását.

Amikor például egy táplálékkiegészítő „jótékony” összetevőjét kiragadjuk, kapszulába zárjuk, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a természet sosem egyetlen molekulában gondolkodik. „Olyan nincs, hogy csak jó van. Meg olyan sincs, hogy csak rossz” – foglalja össze az ökológus, aki nemcsak a kertben, hanem az étkezésben is a rendszerszemlélet fontosságára tanít.

Kép

Fotó forrása: Facebook/Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány

Fiatalos maradnál? Ne süsd túl az ételt! Miért?

Mert ilyenkor bizony glikációs végtermékek vagy AGE (Advanced Glycation Endproducts), azaz káros molekulák képződnek, amelyek gyorsítják a sejtjeink öregedését, és nem kímélik a bőrünket sem. Ezek a vegyületek a hő hatására alakulnak ki, magas hőmérsékleten, amikor a cukrok és a fehérjék reagálnak egymással. Így az ételek sütésével és főzésével a sejtek idő előtti öregedése, a bőr ráncosodása, sőt a szervezetünk korai elöregedése is felgyorsulhat. A megoldás? Alacsony hőfokon való főzés, sütés, és olajok nélküli módszerek. 

Még a grillezés is jobban működik, ha egy kis ecettel, balzsamecettel vagy almaecettel előkezeljük a zöldségeket és húsokat.

Fermentált zöldségek – A divat mögött rejlő veszélyek

A fermentált ételek manapság igazi divatcikké váltak. De mielőtt felkapnánk ezt az új trendet, érdemes elgondolkodni, mi rejlik mögötte. Még akkor is, ha a fermentáció nem ördögtől való, és valóban gazdagíthatja a bélflóránkat, nem árt tisztában lenni vele, hogy nem mindenki számára ajánlott.

A fermentált ételek, mint a savanyú káposzta, például egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek, de túlzásba vinni őket sem szabad. Ha túlságosan „felpörgetjük” a bélflóránkat a túlzott fogyasztásukkal, könnyen előfordulhat, hogy egyoldalúvá válik a bélflóra, és éppen a létfontosságú változatossága csökken, és a diszbiózis (a bélflóra összetételének felborulása) emiatt is kialakulhat. 

A túl sok fermentált étel is túlzottan elnyomhatja azokat a baktériumokat, amelyekre szükségünk lenne, és akár bélproblémákat is okozhat. Szóval minden jóból megárt a sok, és nem árt, ha mértékkel fogyasztjuk a fermentált ételeket.

A gyümölcsök rejtett titkai: miért ne éljünk túl édesen?

A gyümölcsök édessége nem más, mint a növények reklámja. A fruktóz – ami háromszor édesebb, mint a glükóz – valójában arra szolgál, hogy elcsábítson bennünket, embereket (és állatokat is). Miért? 

Mert a növényeknek szükségük van arra, hogy a magjaik elterjedjenek, és ehhez valakinek meg kell ennie a gyümölcsöt.

A fruktóz tehát nem csupán egy finom cukor, hanem egyfajta csapda is. Ha túl sokat fogyasztunk belőle – különösen a nemesített, extra édes gyümölcsökből –, a májunk zsírrá alakítja, amit aztán elraktároz. Ha ezt a többletenergiát nem égetjük el, a túlzásba vitt gyümölcsfogyasztás könnyen zsírraktárakhoz vezethet.

Ráadásul a fruktóz gyorsan lebomlik, a sejtjeink nem tudják közvetlenül hasznosítani, így a felesleg zsírszövetként tárolódik. Gondoljunk csak az őszi gyümölcsevő medvékre: ők tudatosan hizlalják magukat télire. Mi viszont egész évben elérhetjük a gyümölcsöt – és így az év minden szakában hajlamosak lehetünk feltölteni a raktárainkat, akár szükségtelenül is.

A lektin, a vércsoport és a zűrzavar

Bár gyakran halljuk, hogy a vércsoport szerinti diéta humbug, előadónk rávilágít, hogy azért nem minden vércsoport reagál egyformán az ételekre. Egyes zöldségekben található lektin például bizonyos vércsoportokra semmilyen hatással nincs, míg másoknál gyulladást is kiválthat.
Ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek rohanni kell vércsoporttesztet csináltatni – de arra figyelmeztet, hogy nem vagyunk egyformák. Ami az egyiknek jót tesz, az a másiknak ártalmas is lehet. Az egészséges életmód tehát nem univerzális recept, hanem egyéni megközelítést igényel.

Az igazi ellenség: az oxidatív stressz

A legtöbb betegség hátterében nemcsak a „rossz ételek”, hanem a hosszú évek alatt kialakuló, alacsony szintű gyulladás áll, amit oxidatív stressz okozhat. Ez a természetes anyagcsere folyamat része, de sokszor mi magunk is fokozzuk. A cukor, a túlsütött ételek, a dohányzás, a vegyszerek, a stressz mind hozzájárulnak ehhez a titkos ellenséghez, ami lassan, de biztosan koptatja a testünket.
„Az ember megszületik fehér csonttal, és sárgásbarna csontokkal hal meg – mert a cukor egész életében égeti a fehérjéket” – mondja, miközben arra figyelmeztet, hogy a legjobb, amit tehetünk, ha nem engedjük, hogy ez a lassú bomlás elhatalmasodjon rajtunk.

Mit tegyünk hát? Menjünk a saját fejünk után

Gyulai Iván ökológus végkövetkeztetése: nem létezik mindenki számára érvényes, univerzális tanács. Az ember a saját testét és környezetét ismeri a legjobban. 

Ha odafigyelünk, sokkal többet tehetünk az egészségünkért, mint bármilyen táplálékkiegészítővel vagy újhullámos diétával. 

„A legjobb, ha az ember megy a saját feje szerint” – mondja, és ebben a tanácsban ott van az alázat és a természet iránti tisztelet.

Zárszó – az ökológus, aki nem akarja megmondani a tutit

Gyulai Iván előadása épp azért volt üdítő, mert nem kínált gyors megoldásokat. Ehelyett átfogó képet adott arról, hogyan hatunk mi a környezetünkre, hogyan hat ránk a természet, és miért nem lehet kettéválasztani a kettőt. Közben pedig nevethettünk, elgondolkodhattunk, és egy kicsit visszanyerhettük a hitünket abban, hogy a józan ész és a figyelem még mindig sokkal többet ér, mint a legdivatosabb étrend.

És ne feledjük: minden jónak van mértéke!