Schäffer Erzsébet: Három férfi plusz egy Nő

 – Pisilni kell! Nem érted? Pisilni kell!

Este kilenc körül járt, a barátomat vártam egy budai kiskocsmában, amikor felsivított a gyerekhang. Addig észre sem vettem, hogy odébb, egy sarokasztalnál három, meglehetősen komoly férfi között egy kicsi lány ül. Négyéves lehetett. A négyévesek ilyenkor rendszerint már alszanak. Ez itt, kifejezetten élénk volt.

A három férfi közül a Szélesvállú, jó negyvenes fölállt. Nem nyúlt a gyerek után, csak ennyit mondott, gyere, elkísérlek.

    – Kimenjünk, a fához!

    – Jó. Menjünk a fához.

    A kislány lecsusszant a székről, elindult, és ketten egymás mögött kisétáltak az ajtón.

A megfogyatkozott asztaltársaságot figyeltem, akik a gyerek és kísérője után bámultak. Aztán a Fiatalabb rászólt a Pulóveresre.

    – Egyél, kihűl.

Csak a Pulóveres előtt volt étel. Hatalmas bécsi szelet. Nekilátott. Annyira néztem őket, hogy nem vettem észre a kislányt, aki visszajött, s már az asztal szélébe kapaszkodott, merően nézte a tányért és megszólalt.

    – Éhes vagyok. Husikát kérek.

    – Az előbb nem kértél husikát. Most már nincs.

A Szélesvállú nem volt se hangos, se haragos. Csak úgy mondta, amit mondott. A kislány megrázta félhosszúra hagyott göndör fürtjeit, és rimánkodni kezdett.

    – Csak egy falatot… egy falat husikát…!

    A Fiatalabb odaszólt a Pulóveresnek.

     – Nem hallod? Egy falat husikát!

A Pulóveres még ráérősen a villájára tűzött egy jókora darabot és bekapta. A kislány és a két másik férfi megbűvölve nézték. Aztán a Pulóveres néhány apróbb falatot vágott, és a villán a gyerek szája elé tartott egyet. Az bekapta. Rágta, rágta, most a három férfi őt nézte. Újabb falat, azt is bekapta. A férfiak szinte vele ettek. Senki nem szólt egy szót se. El se mosolyogták magukat. A gyerek belejött. Ahogy telt a pocakja, úgy lett egyre magabiztosabb.

    – Inni kérek.

    – Azt mondtad, nem vagy szomjas.

    – Inni kérek…

Most már nem kiabált. Nézte az asztalnál a három férfit, és néha félrehajtotta a fejét. A barna fürtök oldalt himbálóztak. Az apró lábak harangoztak az asztal alatt. Fönt megszólalt a kislány.

    – Nagyon finom minden.

Szótlan és mosolytalan maradt a három férfi.

A Szélesvállú most az asztalra könyökölt és a tenyerébe fogta a fejét, nézte a gyereket.

    – Tényleg finom?

    Az bizonykodott, mintha az élete függne tőle.

    – Finom, finom, finom…

 A falatokból még tartott. Közben a pincér egy almalét hozott a kislánynak.

    – Na, igyál.

Ezt a Fiatalabb mondta, aki se nem evett, se nem ivott, nem is beszélt. Amúgy egyikük se szólt, szinte semmit. Nézték a kislányt, mintha a Holdról jött volna. A gyerek úgy ült a három jókora férfi között, mint egy játékbaba.

Ekkor váratlanul a kislány mögé lépett a cigány. Hegedűjét az álla alá tette, hátrakacsintott a harmonikásnak, és lehajolt a kislányhoz.

    – Mit énekeljünk, kicsi kisasszony?

Annak hátra kellett hajtania a fejét, hogy lássa, ki beszél hozzá a széke fölött. Így alulról kitekeredve nézte a muzsikusembert, aztán karját a nyaka alá dugva, kényeskedve elnyúlt a széken és azt mondta:

    – A Csicseriborsót.

És ekkor a Szélesvállú mintha elmosolyodott volna, aztán egyre homályosuló szemmel úgy nézte a gyereket, mint aki soha többé el nem mozdul mellőle egy tapodtat sem. A Pulóveres fejcsóválva és megbocsátóan elnevette magát, és nekilátott a bécsi szelet maradékának.

A cigány rákezdte. Nyekergősen szólt a Csicseriborsó. A Szélesvállú úgy nézte a kislányt, mintha ketten egyedül lennének és senki más nem volna jelen. Sorra vizsgálta a himbálódzó fürtjeit, az asztalon doboló kis kezeket, a kötött kabát virágos apró mintáját, és öklére támasztott arca fájdalmasan összehúzódott, aztán eltűnt a hatalmas tenyerek között. Kis idő múlva zsebkendőt vett elő és kiment a mosdóba.

A cigány már egy hangos asztalnál muzsikált, a Pulóveres kifizette a bécsi szeletet, amikor a Szélesvállú visszajött. A kislány fölnézett rá és csöndesen ezt mondta:

    – Apu, vegyél föl…!

Libasorban mentek ki, elöl a Szélesvállú, karjában a kislánnyal, utána a Pulóveres, aztán a Fiatalabb. Az ajtónál megállt, visszaszaladt, mert egy zöld mintás, apró kis hátizsákot a fogason felejtettek.

A cikk a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>