Nem ők tanítják a gyermeket; hagyják, hogy a gyermek tanuljon – A Blum program a közös élményen alapul

A 21. századi pedagógusnak egy sor kihívással meg kell küzdenie. A fokozott stresszfaktorokon, az egyre nagyobb sokféleségen túl folyamatosan változik a gyerekcsoportok összetétele, az egyre differenciáltabb háttértudással, családi környezettel rendelkező gyermekek miatt fontos a különbségeket figyelembe vevő pedagógia. A megváltozott információs háttérkörnyezet miatt mindez nem is meglepő, azonban épp ezért fontos újragondolni a pedagógus szerepét és a korábban bevált nevelési módszereket.

A gyermekek egyre kisebb része mondható átlagosnak, a 21. században az atipikus a tipikus.

A szakmai előadás célja megismertetni, hogyan lehetne hatékonyabbá tenni a nevelői munkát az óvodapedagógusok körében, miként lehetne megújulni elméletben és gyakorlatban egyaránt. Tudósításunk végén konkrét zene- és táncterápiás módszereket is bemutatunk.

A Blum program rendszerszemléletben gondolkodik, ahol egyaránt fontos a gyermek, a szülő és a pedagógus. A cél, hogy az óvodapedagógiában olyan változásokat hozzanak létre, amelyekkel növelik a hatékonyságot, és amelyekkel a 21. században eljuthatunk az előítéletektől mentes pedagógiától a megismerő pedagógia felé.

A szakmai napot Bácskai Márta nyitotta meg, aki az alapítványt 2007-ben a szülei támogatásával hozta létre. Arra a transzgenerációs örökségre épített testvérével, Bácskai Dáviddal, amelyet nagyapjuk, Bácskai Mihály (született Blum Mihály) drámapedagógus, az amatőr színjátszás hazai alapítója hagyott az utókorra. Az ő és édesanyjuk, dr. Bácskainé Fazekas Márta szellemiségét viszi tovább a Blum-program, amely a gyermekek testi-lelki egészségének megőrzését állítja a középpontba.

A megnyitót Grecsó Zoltán táncművész folytatta, aki egy kollektívtudat-játékra invitálta a jelenlévőket, amely során érvényesült a csoportösszetartó erő, az egymásra figyelés és az együtt mozgás.

„Mindenki engedje le a kezét, csukja be a szemét! Közösen fogunk sétálni a térben úgy, hogy közben egymáshoz kapcsolódunk. El fogunk indulni egyszerre lassan, és akivel találkozunk a térben, annak a szemébe nézünk, rámosolygunk, és haladunk tovább.” A nagyjából 60 ember így „játszott” együtt a helységben, hol forró homokon, hol vékony jégen lépdelve.

A játék és a közös élmény mint fontos cél, visszatérő eleme volt a szakmai napnak, a pedagógia megújulásának is az egyik alapköve lehet.

A kerekasztal-beszélgetés során ezt járták körbe a résztvevők Dr. Molnár Krisztina, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Neveléstudományi Tanszék vezetőjének kérdései mentén.

A játékban mindenki önmaga lehet

Dr. Gyarmathy Éva pszichológus gazdag pályafutását iskolapszichológusként kezdte, lényegében pedagóguslelkű pszichológus. Nem véletlenül alapította meg az SNI Tehetségeket Segítő Tanácsot is, amelyben képzéseket nyújt pedagógusoknak, és egy egész segítségnyújtó hálózatot épített ki az érintett gyermekeknek és családjuknak.

„Én abban látom a megújulást, hogy mindent fordítva kell csinálni, mint eddig. El kell törölni a minősítő, számonkérő beszédet, hozzáállást, át kell fordítani azt egy megismerő és fejlesztő szemléletbe” – mondja. Úgy gondolja, hogy a gyerekek nagyon mások most, mint régen, de egymástól is nagyon különböznek.

„Sokkal több az egyedi gyermek. De egyre több a stressz is, ami kihat a fejlődésükre. Már a várandós anya stressz-szintje is meghatározza a későbbi beszédfejlődést, a Covid alatt a stressz ráadásul megsokszorozódott.”

Dr. Gyarmathy Éva meglátása szerint az oktatásban a legfontosabb a pedagógus. Szerinte a megújuláshoz a játékosságot kellene visszahozni, hiszen nem véletlen az a mondás, hogy „ha meg akarsz ismerni valakit, akkor játssz vele”. Játék közben összekapcsolódunk, és mindenki a saját bőrében van jelen. Mindenki önmaga lehet. Ez a pedagógiában is nagyon fontos szerepet kellene, hogy kapjon. A játék pedig szorosan összekapcsolódik az alkotással és a művészetekkel, a szakember ennek fontosságát is hangsúlyozta: „A gyerekek fejlődése végigjárja a kultúrtörténetet, a gyűjtögetéstől egészen a 21. századig.

A vadászó, halászó, gyűjtögető idők olyanok, mint a legkorábbi évek. A gyermek felfedez, kinyílik, megismeri a körülötte lévő világot. Majd az őskor után következik az ókor, az óvoda, ahol a gyermek építkezik, alkot, rajzol, fest. A középkor az alsó tagozat, majd az iparosodás a felnőtté válás.

A művészet mindenhol jelen van, és hagyni kell alkotni a gyermekeket.”

Kép

A Blum szakmai nap előadói – Fotó: eszterannaphoto

Dr. Molnár Krisztina azt emelte ki, hogy a fókuszban a gyermek és az előítéletmentes pedagógia áll. Ehhez az egyik legfontosabb közeg az óvoda és a korai fejlesztés, nevelés. Az óvodapedagógus hatása erőteljes a családokra, gyermekekre nézve, ezért fontos, hogy megfelelő képzést kapjanak.

Együttműködés és egymásra figyelés

Dr. Bácskai Erzsébet az összművészetek egységével dolgozik pedagógusként, pszichodráma-vezetőként és kommunikációs-mentálhigiénés szakemberként. Kiemelte, hogy az óvodapedagógiai munkában mindig a saját személyiségünkkel dolgozunk. Fontos a kellő önismeret, az önazonosság, az életminőség javítása. A wellbeing, a jóllét is sarkalatos pontja a pedagógiai munkának. Mindennek az alapja az, hogy képesek legyünk együtt gondolkodni és építkezni: szülőkkel, pedagógusokkal, a szakmai csapattal és a gyerekekkel.

„Együttműködés nélkül elveszettek vagyunk. Ez a legfontosabb az intézményben, és otthon is. A jelszó, hogy együttműködünk, mert csak együtt működünk.”

Dr. Bácskai Erzsébet úgy véli, hogy a cél oda eljuttatni az embereket, hogy képesek legyenek kinyílni, önmagukra találni, ezáltal fejlődni. „El kell jutni az ehess-ihass-alhasstól ahhoz a József Attila-i gondolathoz, hogy a mindenséggel mérd magad. Fontos megadni ehhez mindent, amit tudunk felnőttnek és gyermeknek is."

A kerekasztal-beszélgetésen részt vett Nagy Marianna intézményvezető és Bene Andrea óvodapedagógus is. Ők úgy gondolják, hogy mivel  „a nevelői testület folyton változik, ezért a pedagógiai programunk is rugalmas kell hogy legyen aszerint, hogy ki van a testületben, milyen új perspektívák, nézetek jelennek meg. Úgy gondolom, a lényeg, hogy rugalmasak legyünk, élvezzük, amit csinálunk, és mindeközben legyünk tudatosak is abban, hogy mindent megtettünk, amit lehetett. Ebben nagy a szabadság, de még nagyobb a felelősség” – fejtette ki Nagy Marianna.

Bene Andrea elmondta, számára az a legjobb, ha a pedagógus és a gyermek is a központban áll. Ugyanakkor

hisz abban a felfogásban, hogy nem ők tanítják a gyerekeket, hanem hagyják, hogy a gyermek tanuljon.

Mindehhez fontos eszközök a mintha-játékok, a kreatív tánc és a zeneterápiás módszerek is.

Patonay Anita színész-drámatanár arra hívta fel a figyelmet, hogy mindenkinek mások az eszközei. „Drámatanárként nincs bennem az, hogy mi a jó és mi a rossz. Mindenki másképp táncol jól, másképp fest jól. Mindenki máshogy jó, a gyermek is, a pedagógus is.”

De mire van szüksége a 21. századi pedagógusnak?

A beszélgetés végén a résztvevők egyenként válaszolták meg a fenti kérdést, és ilyen válaszok születtek: autonómiára, nyitottságra, szemléletváltásra, szabadon szárnyalásra, konkrét jó gyakorlatokra, hitelességre, lehetőségre, hogy megismerjék önmagukat.

A kerekasztal-beszélgetés után Boldizsár Ildikó mondott egy mesét a jelenlévőknek. A választása a Lotilko szárnyára esett, amely egy erőforrásmese, saját belső értékeink megtalálását segíti elő. A program délután playshopokkal folytatódott. Patonay Anita drámatanár, Tóth-Ilkó Zsuzsanna zeneterapeuta, Grecsó Zoltán táncművész, táncpedagógus, life coach és dr. Bácskai Erzsébet kommunikációs és mentálhigiénés szakember, pszichodráma-vezető foglalkozásain lehetett részt venni.  

Kép

Boldizsár Ildikó, az egyik előadó – Fotó: eszterannaphoto

A következőkben Grecsó Zoltán kreatív táncfoglalkozását és Tóth-Ilkó Zsuzsanna zeneterápiás foglalkozását mutatjuk be olyan terápiás gyakorlatokkal, amelyeket felnőttek és gyermekek körében egyaránt alkalmazhat az olvasó.

Grecsó Zoltán – táncművész, táncpedagógus, life coach: Szorongásoldó csodamódszer – kreatív táncműhely

Kreatív táncfoglalkozás során a spontán mozgást, a táncot használjuk az önismeret mélyítésére, egymáshoz kapcsolódásra, érzelmek kifejezésére. A tánc, a mozgás az egyik legősibb gyógymód. A testtartás, a taglejtések tükrözik mindazt, ami az emberben legbelül van: ezt kifejezni, újra mozdítani, új módon észlelni segíthet abban, hogy új módon éljük meg önmagunkat is. Nézzünk meg pár izgalmas gyakorlatot!

1. Vízinövény

A gyerekeket párba állítjuk, lehetőleg magasság szerint. Az egyik lesz a vízinövény, akinek úgy kell finoman mozognia, ahogy a víz mozdítja. A vízinövény becsukja a szemét, egyhelyben áll és hagyja, hogy a víz mozgassa őt. A víz, vagyis a másik gyermek finoman, gyengéden hozzáér a növény karjához, lábához, fejéhez, a másik pedig ehhez mérten kezd el mozogni.

2. Festés

Képzeljék el a gyerekek, hogy a jobb kezük tiszta festékes, annyira, hogy bárhova és bármennyit festhetnek vele. Kezdjenek el festeni a levegőbe, a falra, a földre! Kis idő után egészítsék ki a bal kezükkel is a mozdulatokat. Mozgassák őket együtt, és külön-külön is. A végén képzeljék el azt is, hogy az orruk is csurom festék, fessenek össze mindent jobb kézzel, bal kézzel, és az orrukkal is!

3. Festés és radírozás

Állítsuk párba a gyerekeket. Az egyik gyermek lesz a festék, a másik a radír. A festék kézzel festhet bármit a levegőbe, amit szeretne, a radír dolga pedig ennek eltüntetése lesz. A radír kis lemaradással mindig töröljön egyet a festék mozdulatai után, végezheti ezt kézzel, de lábbal is akár: mintha csak egy ronggyal törölné fel a festékes padlót.

Tóth-Ilkó Zsuzsanna – zeneterapeuta, színész és ének-zene tanár: Hogyan támogatja a zene a belső felszabadulásomat?

A zeneterápia a zenét, a zenei elemeket hívja segítségül a változáshoz. Elősegítheti a kommunikációt, a másokhoz és önmagunkhoz való kapcsolódást. De ahogy a tánc is, hatással van a fizikai, emocionális, mentális, szociális és kognitív területekre egyaránt. Nézzünk egy példát!

Karmester

A zeneterápia fontos részei a különleges hangszerek, amikből jó, ha sok és többféle is jelen van a foglalkozáson. Legyen az egy kasztanyetta, esőbot, rumbatök, dobok, xilofon vagy bármi más eszköz, amiből hangot lehet kifacsarni. De legalább legyen annyi, hogy mindenkinek jusson egy. Mindenki válasszon magának egyet, üljenek körbe, és ne szólaltassák meg, csak akkor, ha a karmester rájuk mutat. Igazi zenei kavalkádot lehet ebből kialakítani. A gyermekek élvezik, és gyakorolják ezáltal az irányítás és a kontroll minden aspektusát.

A cikk a 2022. június 17-én rendezett Blum szakmai napon elhangzottakból íródott, a résztvevők beleegyezésével.