„A legtöbben, ha megkapják a bizalmat, a csillagokat is lehozzák az égről” – Nagy Viktor, a vízilabda-válogatott korábbi kapusa

A magyar közönség világklasszis sportolóként ismer. Azt valószínűleg kevesebben tudják, hogy a Highlights of Hungary nagykövete vagy. Mit jelent neked ez a nagyköveti szerep?

Már az is nagy megtiszteltetés volt, amikor első alkalommal felkértek erre. Úgy gondolom, ez nemes feladat. A mai rohanó világban különösen fontos, hogy keressük és megtaláljuk a tehetségeket, elismerésre méltó teljesítményeket, és széles körben be tudjuk mutatni őket.

Amikor először megkerestek, pont olyan időszaka volt az életemnek, hogy azt éltem át, nem ismerik el a teljesítményemet néhány csatornán, holott jólesett volna. Ekkor jött a telefonhívás a Highlights of Hungary-től, és abszolút tudtam azonosulni a kezdeményezéssel. Most pedig már a második szezont kezdjük meg.

Tavaly nagyon sok ötlettel álltam elő én is, ahogy mindenki, de idén is azt tapasztalom, hogy az új nagykövetek nagyon sok új nevet, ügyet bedobnak. Olyan jelölteket, embereket vagy szervezeteket keresünk kategóriák nélkül, akik 2022-ben tettek le valami nagy dolgot az asztalra. Tapasztalt nagykövetként is nehéz választani közülük.

Számodra mi a jó ügy?

Akár az is, amelyik csupán egy-két embert vagy kisebb csoportot szólít meg, de jobbá, egészségesebbé teszi az ő életüket. Nem kell nagyon nagy dolgokra gondolni, sok kicsi is össze tud állni egy naggyá. Én például elkezdtem egy mini kihívást, aminek a lényege, hogy minden nap jéghideg víz alatt állok pár percig. Alkalmanként megmártózom a Holt-Tiszában is.

Nem vagyok nagy posztolós, de elkezdtem erről képeket megosztani a közösségi médiában, hátha behúzok magam mellé másokat is. Ha csak egy embert elérek, úgy érzem, azzal már tettem valakiért.

A Highlights of Hungary-nek is ez az alapja: keressük azokat az embereket, akik példaképek tudnak lenni, és olyan teljesítményt nyújtanak nap mint nap, ami nem saját maguk miatt érdekes, hanem mert jót akarnak tenni másokkal.

Az élet mely területéről kerülnek ki a saját jelöltjeid?

Folyamatosan kerül be, illetve ki egy-egy jelölt, úgyhogy erről még korai beszélni. Várok ötleteket, kíváncsi vagyok, hogy a saját közönségem kit ajánl.

Nincs megtiltva, hogy én például a sport területén keresgéljek, de az a lényeg, hogy az élet minden szegmenséből válasszunk. Ez egy jó kihívás, rengeteg jó ügy van Magyarországon és a határon túli magyarság körében. Nehéz választani, de ez adja a feladat sava-borsát is. Akik ide bekerülnek, azok olyat tudtak számunkra, a barátaik vagy az ismerőseik körében nyújtani, amit érdemesnek tartunk arra, hogy a nagyközönség elé tárjunk.

Az elmúlt fél évben sajnos nem nagyon volt időm járni az országot, ezért a kutatómunka elsősorban az online térben zajlik, de azért nyitott szemmel közlekedem, ismerősöktől is kérek tanácsokat. Január 30-ig kell lezárni, kik a végső jelöltjeink, ami mindjárt itt van, úgyhogy bele kell húznunk.

A nagyköveti bemutatkozó szövegedben olvasható, hogy a sportolói pályafutásod során mindig nagyon jólesett, ha elismerésben részesültél, de ez nem folyamatosan volt így. Egy ilyen sikeres ember kapcsán meglepetten olvassa ezt az ember. Kiktől nem kaptad meg az elismerést?

Azzal kezdeném, hogy rengeteg embertől megkaptam, de néhány esetben, akiktől vártam volna – és itt elsősorban a szakmai közegre gondolok –, azoktól elmaradt.

2021-ben a tokiói olimpia utáni visszavonulásomkor a Magyar Vízilabda Szövetség vezetésétől, Vári Attila elnöktől vártam volna valami ilyesmi mondatot: „köszönöm a munkádat, gratulálok… sok sikert a civil életben...” De például a saját klubomtól, ahol befejeztem a pályafutásomat, sem kaptam meg a kellő megbecsülést, pedig megnyertem mindent, amit klubszinten meg lehetett.

Ami igazán rosszul esett, az az, hogy a légiósokat elbúcsúztatták szép szavakkal és jelképes ajándékkal, nekem azt sem mondták, hogy helló.

Így át tudom érezni, milyen az, ha valaki szívét-lelkét bele teszi bármibe, és nem ismerik el a munkáját.  

Ugyanebben a bemutatkozó szövegben viszont az is szerepel, hogy Benedek Tibor volt az a személy, akitől megkaptad a bizalmat, a háttérsegítséget.

Amikor 2013-ban ő lett a szövetségi kapitány, leült velem beszélgetni, és rögtön egyértelművé tette, hogy nála én vagyok az elsőszámú kapus. Ez önmagában olyan bizalmat jelentett, ami mindenkinek jólesik, pláne egy olyan ember számára, aki korábban nem kapta meg, többszörösére ugrik az értéke. Én – de szerintem a legtöbb sportoló, illetve ember így van ezzel – ha megkapom a bizalmat, a csillagokat is lehozom az égről.

Ennek is volt köszönhető, hogy 2013 nyarán maximális teljesítményt tudtam nyújtani, amikor világbajnokok lettünk. Úgy, hogy az akkori fiatal csapattól senki nem várta azt, hogy világbajnokok leszünk, de Tibi nemcsak nekem, hanem másoknak is megadta ezt a bizalmat. Az önbizalom nagyon fontos, és ezért fontos a Highlights is, mert nagyon sok ember van, aki nap mint nap kicsiben tesz valami jót, mégsem kapja meg a kellő figyelmet, visszajelzést, vagy ha megkapja is, csak a szűk környezetében. Ha nagyközönség elé kerülne a teljesítménye, akkor még nagyobb lelkesedéssel tudná ugyanazt csinálni. Az emberekhez való közvetítés a Highligths of Hungary fő szempontja, ezért is tetszett meg nekem, és ezért csatlakoztam.

Visszatérve Benedek Tiborra: milyen emlékezetes mozzanatokra, pillanatokra emlékszel vele kapcsolatban?

Közelebbről 2007-ben ismertem meg, amikor a felnőtt világbajnokságon ő volt a csapatkapitány, és már akkor kaptam tőle jó szavakat. Edzőként óriási karakter volt mindannyiunk számára. Elképesztő komolyságot, felkészültséget, alázatot sugárzott, próbálta tartani a távolságot annak ellenére, hogy többünkkel még együtt játszott nem is olyan rég. Ugyanakkor néha próbált viccelődni – hogy ne tűnjön mindig olyan szigorúnak –, de nem volt humorérzéke.

Hál’ Istennek sok emlékem van róla, de sajnos nem elég. Nagyon hiányzik!

Másfél éve visszavonultál, de a vízilabdától nem távolodtál el. Ha jól tudom, idéntől edzőként gyerekekkel fogsz foglalkozni. Mitől lesz valakiből jó edző?

Igen, idéntől két korosztálynak a kapusait fogom edzeni. Számomra azzal kezdődik, hogy az edző legyen jó pedagógus. Példamutatóan éljen a mindennapokban, s csak ezután következik az, hogy szakmailag milyen képességei vannak. Sok edzőnél ez a két tulajdonság felcserélődik, ami nem jó. Akinek nincs pedagógiai érzéke, az szerintem nem való edzőnek, főleg gyerekek mellé nem. Ha egy edző kólát iszik és cigizik előttük, azt sem tudom elfogadni. Én egészségesen élek, a gyerekeimet is így nevelem, s ha edző leszek, akkor is ezt igyekszem továbbadni a tanítványoknak. A sport bizonyos ideig tart, de ha emellett nem élünk egészségesen, az élet következő szakaszában az visszaüthet.

Ha már szóba hoztad a gyermekeidet, ők is sportolnak. Milyen a lelátóról figyelni őket?

A kisfiam 12 éves, vízilabdázik, a kislányom pedig 10 éves és atletizál, mindketten versenyszerűen. Nagyon tehetségesek – ezt elfogult apukaként mondom! (nevet) A feleségemmel összhangban szurkolunk nekik, az egész család a szurkolójuk.
A kisfiam sokáig kapus akart lenni, de hál’ Istennek sikerült erről lebeszélnem, úgy, hogy igazából ő döntött. Erőszakoskodott, de én láttam, hogy nem kapus alkat, jobb mezőnyjátékosnak. Amikor ezt nem fogadta el, mondtam, hogy jó, akkor ott a lehetőség, beszéld meg az edződdel: ha beenged a kapuba, kipróbálhatod. Kipróbálta, nem védett rosszul, kapott néhány gólt, de állandóan kiúszott a kapuból, láttam rajta, hogy nem bír benn maradni.

A meccs után aztán mondta, igazam van, ő inkább játékos akar lenni.

A kislányom atletizál. Megszerettem általa az atlétikát, eddig csak az olimpiákon követtem a közvetítéseket, illetve elkezdtem futni is, pedig nem állt hozzám közel. Az atlétika több sportágat egyesít, ezért a kicsiknél különösen jó alap, akkor is, ha később mégsem azt választja valaki, hanem továbbmegy más irányba. Mindenkinek tudom ajánlani, hogy ha nem tudják, mit sportoljon a gyerek, de szeretne mozogni, vigyék el atletizálni, mert olyan alapokat kap, amiket később bárhol tud hasznosítani.

Támogatott tartalom.