Egy hang sem jön ki a torkomon! – Élet szelektív mutizmussal

„Úgy kell engem elképzelni, mint az Agymenők egyik főszereplőjét, Rayesh Koothrappalit, aki a szó szoros értelmében megnémul, ha nők vannak körülötte. Akárcsak ő, én is »részleges« némasággal, úgynevezett mutizmussal élek, egészen pici korom óta. Jelenleg másodéves vagyok az egyetemen, és bár itt sem beszélek sokat, mostanra nagy nehezen eljutottam odáig, hogy kiállok a többiek elé, és tartok egy kiselőadást. Nem mondanám, hogy ez a pszichológusom érdeme, inkább már engem zavart nagyon, hogy képtelen vagyok beilleszkedni.

Otthon a családdal be nem állt a szám, de ha a szüleimen kívül még felnőttek kerültek a közelembe, megnémultam. A legtöbb diák békén hagyott, mert rájöttek, hogy ha belém kötnek, azt az anyukám nem hagyja szó nélkül. A pedagógusok többsége is elfogadott olyannak, amilyen voltam, igaz, néhányuk egyszerűen figyelmen kívül hagyott.

Egyszer ki kellett állnom általános iskolában az egész osztály elé énekelni. Mivel nem bírtam megszólalni, a tanárnő elképesztően mérges lett. A matektanár pedig képtelen volt elfogadni, hogy nem beszélek vele, ezért egyik órán megrángatott.

Nem sírtam, mert mindenáron erősnek akartam mutatni magam.

A gimnáziumi évek alatt értékes barátságokat kötöttem, és többször rendeztem házibulikat is. Ez biztonságosabbnak tűnt, mint elmenni valahova, ahol nem tudni előre, hogy mi fog történni. A mai napig szeretem, ha nálam van az irányítás, rettegek a váratlan helyzetektől, csakhogy az élet váratlan események sorozata. Felismertem, hogy nekem kell alkalmazkodnom, így hát elkezdtem erőltetni a beszélgetést felnőttekkel is.

Pár évvel ezelőtt olvastam egy könyvet, a címe: Csendfolyó. A főszereplő lány, Maggie életére egy szörnyű élmény rányomja a bélyegét, olyannyira, hogy némává válik, és képtelen lesz elhagyni a házat, ahol a szüleivel él. Mindez az egész családot felemészti, és ahogy telnek az évek, egyre nehezebb és nehezebb lesz mindenkinek. Maggie mellett azonban ott áll Brooks, akivel 17-18 évesen fellobban az igazi szerelem. Elképesztő kommunikáció zajlik köztük, amiket testbeszéddel és táblákkal fejeznek ki. Engem nagyon megérintett a történet. Ennek a könyvnek a hatására fogadtam örökbe életem első kutyusát.

A lovasterápiát is ki szeretném próbálni – azt mondják, fejleszti az önbizalmat, és ezen keresztül a kommunikáció is gördülékenyebben megy majd”

– mondja a fiatal lány.

Némaság mint védekezés

„Az egyik legrejtélyesebb kommunikációs zavar a mutizmus, amelyet magyarul talán helyhez kötött hallónémaságnak lehetne nevezni... Igen ritka rendellenesség. A gyermek bizonyos helyzetekben vagy személyek jelenlétében nem képes megszólalni, míg egyéb helyzetekben, más személyekkel ez a probléma nem áll fenn. A betegség nem magyarázható sem halláskárosodással, sem beszédzavarral. Mindmáig gyakorlatilag nem tudjuk, mi okozza a mutizmust. Ez a rendellenesség neurotikus viselkedésforma, hiszen célja a szorongás elleni védekezés. Terápiája hosszadalmas és összetett feladat. Nem a mutizmus okát kell felderítenünk, hanem abban kell segítenünk a gyermeket, hogy kortárs kapcsolataiban határozottabb legyen. Ugyanakkor meg kell indítanunk a verbális kommunikációt is” – írja Dr. Ranschburg Jenő Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban című könyvében.

A mutizmus a latin mutitas szóból származik, némaság a jelentése.

Ranschburg két fajtáját, a szelektív és a totális mutizmust különbözteti meg. Előbbire jó példa Réka, aki egészséges, ép értelmű gyermek volt, de kizárólag családjával és kortársaival volt hajlandó beszélni, felnőttekkel nem kommunikált.

 „A gyermek viselkedése mögött nem dac vagy makacsság áll, nem szándékosan választja ki, hogy mely helyzetekben és kikhez nem beszél. Nem szabad kényszeríteni a beszédre, mert az erőltetéstől a gyermek még inkább feszült lesz. Az elfogadó, bátorító, türelmes hozzáállás a célravezető. A szelektív mutizmus kialakulásában genetikai, családi, környezeti hatások, kötődési zavarok is szerepet játszhatnak, ám nem mindig áll trauma a mutizmus hátterében” – írja a gyermekpszichológus, egyúttal felhívja a figyelmet arra, hogy   „a betegség – legyen az szelektív, vagy totális – hátrányosan befolyásolja a gyermek önértékelését, teljesítményét, kapcsolatainak alakulását, kialakulhat a későbbiekben miatta alvás- és evészavar vagy kényszeres viselkedés”.

A suttogás lehet az első mérföldkő

Pszichológus, logopédus, súlyosabb esetekben gyermekpszichiáter foglalkozik a gyermekkel a legkülönbözőbb ötletek és viselkedéslélektani módszerek bevetésével. A kezelésbe rendszerint bevonják a szülőket is, videotechnikával elemzik a családi kommunikáció stílusát.

Fontos, hogy a szakember első körben elhatárolja a szelektív mutizmust más problémáktól, például az autizmustól, beszédzavartól vagy siketségtől.

Abban az esetben, ha a szelektív mutizmust valamilyen szorongás, gátlás vagy trauma tartja fenn, akkor ezek feltárására kell elsősorban fókuszálni. Ha pedig a gyermek egy idő után hajlandó másokkal suttogó kapcsolatban lenni, ezt az eredményt és viselkedést szükséges a későbbiekben hangsúlyos és pozitív megerősítések útján kiterjeszteni.

Forrás:

Ranschburg J. (2012) Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban. Budapest, Magyarország: Saxum Kiadó Kft.