Jó szándékkal is lehet sebet ejteni – mit ne mondjunk a gyermekre váróknak?

Ági és Márk egy harmincas évei végén járó házaspár. 2014-ben keltek egybe, majd hazatértek külföldről, mert itthon szerettek volna családot alapítani. 2015 őszén elhagyták a fogamzásgátlást, és hónapról hónapra repesve vártak a második csíkra a terhességi teszten – hiába. Egy ideig Ági ciklusai is elmaradtak. Kivizsgálások sora következett, aztán a megállapított inzulinrezisztencia megfelelő kezelése. Aztán megint hónapok magzat nélkül. Újabb vizsgálatok, újabb utak keresése… 

Majd évek, emésztő bizonytalanságban. Ugyanis a szakemberek nem találták biológiai akadályát annak, hogy a baba természetes úton megfoganjon. Definíció szerint viszont az a pár, akinek egy év próbálkozás után sem fogan gyermeke, meddőnek számít. A házaspár az asszisztált reprodukciós eljárások felé (lombik, inszemináció) nem szeretett volna elindulni, öt év elteltével az örökbefogadás mellett döntöttek. 

Összesen nyolc év várakozás után váltak szülőkké, s azóta két örökbe fogadott gyermeket nevelnek.

Ági és Márk, ahogy hozzájuk hasonlóan más, meddőséggel küzdő párok is, embert (és kapcsolatot) próbáló érzelmi kálváriát jártak a várakozás éveiben. Így mesélnek róla.

Bizonytalanság

„Megéltünk csalódottságot, szomorúságot, de a bizonytalanság volt a legrosszabb: valaki mindig »belengette«, hogy akár össze is jöhetne a baba, aztán nem jött, és legközelebb már akkor sem mertünk örülni, ha jó eredményt közöltek. Könnyebb lett volna, ha valaki egyenesen megmondja: ez nem fog menni. Amikor Márk először felvetette az örökbefogadást, elsírtam magam, mert akkor még nem álltam készen rá. Aztán ez megváltozott, végül a lelkemben el tudtam engedni a vér szerinti gyermek lehetőségét – de ez nagyon nehéz folyamat volt.”

(Ön)hibáztatás

„Mindenki mond valamit – sokszor a legnagyobb jóakarattal –, amivel a felelősséget rád terheli. »A tudatalattid gátolja, hogy anyává válj.« »Még nem dolgoztad fel a múltat, még nem ittad meg a huszadik varázsteát, még nem próbáltad ki ezt meg azt a módszert, még nem váltottál harmadszor is életmódot…« Mindenkinek van egy ismerőse, akinek valamitől lett gyereke, és azt gondolja, minket is az ment majd meg. Sokáig vádoltam magam, hogy mit tettem rosszul, vagy ha nem próbálok ki mindent, az azt jelenti-e, hogy nem akarom eléggé a gyereket... Márk végig erősített, kitartott mellettem, nem bizonytalanított el. De egy nehéz gondolattal ő is megküzdött: milyen férfi az, aki nem tud gyereket csinálni.”

Eltávolodás Istentől, egymástól, másoktól

„Én keresztény vagyok, Márk nem hívő. Bár a gyermekre vágyakozás éveiben mindvégig Istenbe kapaszkodtam, az elején volt egy rövid időszak, amikor a hitben is mélypontra jutottam. Mert azt valljuk, hogy a gyermek Isten ajándéka, és nem értettem, miért nem kaphatom meg én is ezt az ajándékot. Ezzel egy időben Márkkal párkapcsolati krízist is megéltünk, bár az sosem nem vetődött fel, hogy külön utakon folytassuk. 

„Emellett fájt, látni, hogy oda is simán megérkezik a baba, ahol egészségtelenül élnek, vagy ahol nem szeretik és bántják egymást, és az is nehéz volt, hogy kimaradtam a barátnőim várandósságainak öröméből, így valami a kapcsolatunkból is kimaradt.”

Tabu és vigasztalanság

„Társaságban beszélni erről a helyzetről nemcsak azért volt nehéz, mert tabu, hanem mert szerintem a meddőségre egyszerűen nem lehet vigasztalót mondani. Nincs olyan mondat, ami tényleg biztató. Nyilván nem kell úgy tenni, mintha minden rendben lenne, a legjobb eset mégis az volt, amikor valaki csak tapintatosan hallgatott, és nem nyomult. Segít, ha a kívülállók nem a konkrét történésekre, a soron következő vizsgálatokra stb. kérdeznek rá – mert ilyenkor könnyű akaratlanul is hibáztatni –, hanem az érzések iránt érdeklődnek, és empatikusan hallgatnak meg. Vagy csak kifejezik, hogy velünk vannak. Beszédes, hogy az örökbefogadás eldöntése után sok támogató mondatot kaptunk, előtte viszont nem.”

Jámbor közhelyek

„Az a mondat, hogy »ez Isten akarata«, csak akkor tud megerősítő lenni, ha én magam tudom kimondani, hogy »Uram, nem értem, mit miért teszel, de bízom benned, legyen meg a Te akaratod«. Ha belülről tud jönni, az szuper, de ez nem lehet egy kívülről erőltetett, üres fordulat, ami félresöpri az érzéseket. Az imafelajánlás, ha valós, akkor tényleg hatalmas erőt ad, ezt megtapasztaltam. Megtartó, hogy amikor én nem tudok imádkozni, mások tudnak és akarnak is, értünk.”

Fájó látlelet, hasznos útmutató
A meddőség állapotát kísérő lelki nehézségek, amiket Ági és Márk is megéltek, a legtöbb sorstárs párt érintik. Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola hat éve indította az Anna-Joachim programot, amelyben ingyenes mentálhigiénés támogatással, tréningekkel, konzultációval, csoportokkal segítenek a régóta gyermekre vágyó pároknak. 

2025 decemberében egy online kérdőíves kutatásban a meddőséggel küzdők lelki terheit vizsgálták. Kudarc, bizonytalanság, gyász, fájdalom, hiány, csalódottság, önvád, keserűség, reménytelenség, türelmetlenség, magány – bevallásuk szerint ezek az érzések jellemezték a válaszadók többségét. Zömük munkahelyi motivációvesztésről és a családtól, barátoktól, főleg a kisgyermekes ismerősöktől való eltávolodásról számolt be. Tízből nyolcan jelezték, hogy a kezelések, vizsgálatok során nem kaptak információt elérhető lelki segítségről, tízből kilencen pedig azt, hogy a környezetük kéretlen tanácsokkal súlyosbította fájdalmukat.

A megkérdezettek 17 százaléka több párkapcsolati feszültségről és konfliktusról számolt be, 11 százalékuk pedig egyenesen úgy fogalmazott, hogy a nehezített gyermekvállalás veszélybe sodorta a házasságukat. Ugyanakkor a kérdőívet kitöltők 55 százalékát közelebb hozták egymáshoz párjukkal az együtt átélt nehézségek. Ágiékkal is ez történt. 

A házasság szentsége megtart 

„A kapcsolati mélypontról egy kedves katolikus pap segítsége, a házasságunk egyházi szempontból való rendezése lendített tovább minket. Erőt adó tapasztalat volt, hogy a házasság szentsége tényleg megtart, és Isten megáldja a kapcsolatot. A kulcs a hűség volt: sosem vetődött fel, hogy külön folytassuk, nem akartuk jobban a vér szerinti gyermeket, mint egymáshoz tartozni. 

A nyolc év várakozás alatt a kapcsolatunk nagyon sokat fejlődött, erősödött. 

Rengeteget beszélgettünk, házaskurzusokra jártunk, megtanultunk kommunikálni, időt, energiát tettünk önmagunk és egymás megismerésébe, és ennek most aratjuk le a gyümölcsét – most, amikor már itt van velünk két pici gyerek, és jól működünk együtt.”

Mire figyeljünk, ha támogatóan szeretnénk jelen lenni a régóta gyermekre váró párok mellett?

Az egyediségükre. A meddőséggel küzdő párok történeteit hasonlónak érezhetjük, de ne felejtsük el, hogy minden történet egyedi, és a benne szereplők megélései a sajátjaik, ezért semmiképp se hasonlítsuk másokéhoz, és tartsuk tiszteletben a döntéseiket.

Az érzéseikre. Ne faggatózzunk, de fogadjuk nyitottan, ha valamit szeretnének megosztani a történetükből. Ha tudjuk, hogy vágynak beszélni a témáról, érdeklődjünk a hogylétük, az érzéseik felől. Legyünk türelmesek a hallgatásban, mert a meddőség fájdalmával a párok sokszor évekig küzdenek, a lelkiállapot javulását nem lehet siettetni. Osztatlan figyelemmel figyeljünk, többek között azért, mert fájdalmas tapasztalatokat nagyon megterhelő újra és újra elmondani.

A kéréseikre. Kerüljük a kéretlen tanácsokat, még akkor is, ha azokat legjobb meggyőződésünk diktálja! Az elméletek, tippek, magyarázatok nem segítenek, de az érzelmi kapcsolódás igen. Ne tolakodjunk, de legyünk elérhetők. 

Önmagunkra. Ha bizonytalanok vagyunk abban, mivel teszünk jót és mivel nem, tanácstalanságunkat beismerve nyugodtan, tapintatosan kérdezzük meg az érintett ismerőseinket, mi esne jól nekik. Azt is fontos tudatosítani, hogy bennünk milyen érzéseket kelt a(z akár nehezített) gyermekvállalás témája – ha vannak, szánjunk időt saját lelki sebeinkre is.

A tájékozottság is segít empatikusnak lenni. 

Olvashatunk a témában, segítséget jelenthet, ha ismerünk holisztikus szemléletű, mentálhigiénés támogatást is nyújtó központot – ilyen például a Budai Irgalmasrendi Kórház Keresztény Családi Centruma –, segítő szakemberek számára pedig a meddő párok lelki kísérésével kapcsolatos képzések is elérhetők, például az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán.

Az emberre. Súlya van annak, hogy hogyan tekintünk a nehezített gyermekvállalással küzdő párokra. Ha tudjuk nemcsak a tehetetlenül szenvedőt, hanem a kompetens, a kitartóan küzdő, a gyermekéért már a megérkezése előtt hősiesen helytálló, szívbéli szülőket látni bennük, azzal sokat segítünk nekik ugyanezt (meg)látni önmagukban.