Mit mesél rólunk, ami a tányérunkra kerül?
Az étel nem csupán táplálék, hanem történet, identitás és kapcsolódás – vallja Kalas Györgyi gasztroújságíró, a Taste Balaton fesztivál egyik ötletgazdája és szervezője, aki számára a gasztronómia gyerekkori élményből vált hivatássá és tudatos küldetéssé. Antropológusi szemléletével az ételeken keresztül mutatja meg, miként rajzolódik ki egy közösség identitása, gondolkodásmódja és múltja. Könyveiben és előadásaiban a főzés nem csupán praktikus tudás, hanem a világ megértésének egyik eszköze, amely a gyerekek számára is kézzelfoghatóvá teszi a kultúrák sokszínűségét. Mert ha megtanuljuk, honnan érkezik az étel az asztalunkra, önmagunkról is többet értünk meg.
Honnan ered a konyhaművészet iránti szereteted?
Gyerekkoromból, bár nyilván ez akkor még nem tudatosult bennem. Az egyik nagymamám amolyan klasszikus falusi nagymama volt. Maguk termeltek mindent: saját kertjük, gyümölcsösük volt, állatokat tartottak, a nagymamám maga gyúrta a tésztát, sütötte a süteményeket. Sőt a faluban gyakran ő készítette a lakodalmi tortákat is. Nem is nagyon emlékszem arra, hogy vásárolt volna bármit a boltban. Nála töltöttem a nyarakat. Imádtam körülötte lenni. Mindennap finomakat főzött, közben pedig megtanultam, hogy az étel mögött munka, tudás és gondoskodás áll. Akkor még nem gondoltam, hogy ez ennyire meghatározó élmény lesz számomra, de utólag egyértelmű, hogy ott kezdődött minden.
Mégsem szakács lettél, hanem antropológus és újságíró. Hogyan kapcsolódott össze ez a két világ?
Kulturális antropológia, majd kommunikáció szakon végeztem az egyetemen. Már tanulmányaim során felkeltette az érdeklődésemet az étkezés, amely valójában közel sem csak az evésről szól, sokkal inkább kulturális kérdés. Kultúrantropológusként a terepmunkát a Gyimesben végeztem, egy erdélyi közösség mindennapjait kutattam.
Azt vizsgáltam, miként működnek a családi gazdaságok, hogyan termeli meg egy család a saját élelmét, miként szerveződik az étkezés a mindennapokban, és milyen ezekhez kötődő hagyományok öröklődnek nemzedékről nemzedékre.
Ebből írtam a szakdolgozatomat is. Ott értettem meg igazán, hogy az étel identitás. Nemcsak az számít, mit eszünk, hanem az is, hogy hogyan, kivel, milyen alkalomból. Az étkezésben benne van a történelem, a társadalmi struktúra, a vallás, a földrajz. Ez a szemlélet a mai napig meghatározza a munkámat.
Ezt követte egy madridi időszak az életedben.
Igen, a doktori tanulmányaim alatt Erasmus-ösztöndíjjal Madridba kerültem. Ennek már majdnem húsz éve, amikor itthon még közel sem volt ilyen élénk a gasztrokultúra. Madridban viszont lenyűgözött, mennyire természetes a jó alapanyagok tisztelete és használata, a piacozás, a közös étkezés. Ez a spanyol mindennapok és kultúra fontos tartozéka. Megértettem, hogy az étel és a köré szerveződő tevékenységek – mint az alapanyagok kiválasztása, beszerzése, a főzés, a tálalás, az étkezés – nem csupán szükséglet, hanem az élet része. Ott éreztem először, hogy a gasztronómia lehet hivatás is. Ekkor pecsételődött meg a sorsom. Hazatérve újságíróként kezdtem el dolgozni, és egyre több kulináris téma talált meg. Akkoriban ugyan már létezett például Mautner Zsófi Chili & Vanília blogja vagy Jókuti András Világevő oldala, de a gasztronómiai újságírás még viszonylag új területnek számított. Az elsők között kezdtem el tudatosan, kulturális szempontok szerint írni az ételekről. Ehhez nagy lökést adtak Molnár B. Tamás gasztrotörténeti írásai is, amelyek a Magyar Nemzetben jelentek meg.
A gasztroújságírással párhuzamosan a gyerekeknek is írsz ismeretterjesztő könyveket. Honnan jött az ötlet?
Amikor megszülettek a gyerekeim, rájöttem, hogy át szeretném adni nekik mindazt a tudást és örömöt, amit az étel, a főzés, az étkezés és a hozzájuk kapcsolódó sok-sok kultúrtörténeti érdekesség jelent számomra. Annyi izgalmas história áll egy-egy fogás mögött! A pizza története például önmagában egy kultúrtörténeti kaland. Felkerestem a Pagony Kiadót azzal az ötlettel, hogy egy gyerekeknek szóló ismeretterjesztő könyvet írnék az ételekről. Így született meg a Sandwich grófja és a nápolyi pizza. Ebben a gyerekeim kedvenc ételeihez köthető történeteket mesélek el. A többi kötetemhez hasonlóan ez is ismeretterjesztő és nem mesekönyv. Mindegyikben különböző kultúrákat mutatok be Dél-Amerikától kezdve Balin át Japánig.
A könyveimben megmutatom a gyerekeknek, hogy milyen sokszínű a világ, mennyiféle alapanyag, étel létezik, amelyekhez számos történet tartozik.
Nem „gügyögve” írok, nem egyszerűsítek le mindent, hiszen a gyerekek értik a bonyolultabb összefüggéseket is, ha jól meséljük el. A könyveket Horváth Ildi illusztrációi teszik igazán élményszerűvé.
Az interjú folytatása a Képmás magazin legfrissebb, 2026. májusi számában olvasható. Az aktuális Képmás kapható a nagyobb Relay és Inmedio üzletekben is; egyes újságos pavilonokban; a forgalmasabb MOL, OMV és Shell benzinkutakon; Auchan, Interspar és Tesco hipermarketekben; egyes Spar és Tesco szupermarketekben; egyes Bee, CBA, Coop és Real üzletekben.
A magazinra előfizethet itt.
Valódi történetek. Valódi értékek. Segíts megőrizni!
A Képmásnál hiszünk abban, hogy a család, az emberség és a minőségi újságírás iránytű a mai világban. De ahhoz, hogy cikkeink, podcastjaink és videóink továbbra is elérhetők maradjanak, rád is szükségünk van. Ne csak olvasd, tartsd is életben a Képmást! Légy a támogatónk, és építsük együtt ezt a közösséget!
Támogatlak titeket>>
