A különc Rockefeller, aki nem akart bankban dolgozni, egy kannibál törzs nyomába eredt, majd eltűnt a vadonban

„Művészlélek volt. Nem akart bankban vagy pénzügyi területen dolgozni” – jellemezte Michael Rockefellert Carl Hoffman újságíró. Az 1938-ban született Michael a családjában különcnek számított. Apja, Nelson Rockefeller, az Egyesült Államok 41. alelnöke és sikeres üzletember volt, dédapja pedig nem más, mint a Rockefeller-dinasztiát alapító John D. Rockefeller. Olyan családba született tehát, amely a hatalom és a gazdasági befolyás világában mozgott otthonosan, és üzleti, politikai sikereiről volt ismert. 

Michael azonban más utat választott, a pénzügyi vagy politikai világ hidegen hagyta.

A Phillips Exeter Academy elit iskolájában tanult, majd 1960-ban történelem–gazdaság szakon diplomázott a Harvardon, itt szeretett bele az antropológiába. Érdeklődésére nagy hatással volt az apja által 1957-ben alapított Museum of Primitive Art, ahol a nyugati civilizációtól távoli törzsi kultúrák tárgyait állították ki. Később tagja lett a múzeum igazgatótanácsának, és elkötelezte magát a gyűjtemény bővítése mellett.

Vissza a vadonba 

Michael érdeklődése a távoli, ősi jellegű kultúrák iránt tovább fokozódott, amikor részt vett egy Harvard-Peabody expedíción az akkor Hollandiához tartozó Új-Guineában. A dani nép kultúrájának vizsgálata során ismerkedett meg az asmat néppel, amely felkeltette érdeklődését. Az asmat törzs területe gazdag természeti erőforrásokban, kultúrájukban mélyen gyökereznek a hagyományok, a szokások és a spirituális hiedelmek, amelyeket – elszigeteltségük miatt – évszázadokon át megőriztek. Komplex, rituális erőszakon alapuló hitvilágban élnek. Életmódjuk, társadalmuk, szokásaik, bonyolult faragványaik és művészetük lenyűgözte az ifjú Rockefellert.

Az első találkozás olyan mély hatást gyakorolt Michaelre, hogy 1961-ben, 23 évesen immár saját expedícióval tért vissza Új-Guineába. Célja az volt, hogy tanulmányozza a törzs művészetét, és tárgyakat gyűjtsön a New York-i Modern Művészetek Múzeuma (MoMA) számára, amelynek apja volt az igazgatója. Úgy vélte, hogy az asmatok faragványai és kulturális tárgyai művészi értékükben vetekednek bármelyik modern nyugati alkotással. 

„Ez egy vad és valahogy sokkal távolibb ország, mint amilyet eddig valaha láttam” – írta naplójában. Érkezése előtt az asmatok közül sokan soha nem találkoztak fehér emberrel. 

Egy kutatócsoporttal Otsjanepbe, az egyik legnagyobb asmat közösségbe látogatott.

Több száz fényképet készített, és lenyűgöző mennyiségű műtárgyat gyűjtött, köztük a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum róla elnevezett szárnyában ma is kiállított szertartási „bisj” rudakat, kenukat és más darabokat. „Szenvedélyesen szerette a művészetet. Naplói komolyságról árulkodnak – valóban próbálta megfejteni az asmat művészet rejtélyeit és kultúrájuk mélyebb jelentéseit” – mesélte korábban Hoffman a CBS News-nak.

Kép

Az asmat törzs néhány tagja − Forrás: Wikipédia

„Rockefeller kormányzó fia eltűnt a guineai vadonban”

Rene Wassing holland antropológussal 1961. november 18-án egy csónakban utazott a Betsj folyón, amikor egy felcsapódó hullám miatt a motor meghibásodott. Áram híján tehetetlenül sodródtak a nyílt tenger felé, Rockefeller és Wassing nem tehettek mást, a csónakba kapaszkodva vártak. Másnap reggel, november 19-én Rockefeller úgy döntött, nem vár tovább tétlenül, és a part felé úszott segítségért. Ekkor látták utoljára. 

A holland gyarmati kormány hajókat, repülőket és helikoptereket küldött a keresésükre, Wassingot még aznap délután észrevették, és kimentették. Michael Rockefellernek azonban nyoma veszett. A holland kormány táviratban értesítette a családot gyermekük eltűnéséről.

A Los Angeles Times 1961. november 20-i címlapján ez állt: „Rockefeller kormányzó fia eltűnt a guineai vadonban”, míg az alcím hatásvadászabb volt: „Kannibálok lakják a területet; az apa odarepül”. A szülők Új-Guineába utaztak, és megtettek mindent fiuk megtalálása érdekében. A keresést végül egy hónap után hivatalosan abbahagyták, és Michael Rockefellert halottnak nyilvánították. 

Kép

Nelson Rockefeller (középen) és Mary Rockefeller Michael eltűnése után − forrás: Profimedia − Red Dot

Ezt követően különböző összeesküvés-elméletek láttak napvilágot a férfi rejtélyes eltűnéséről. A Michael Rockefellerről szóló könyv szerzője, – a fentebb már idézett – Carl Hoffman teljesen meg van győződve arról, hogy Michaelt az asmatok ölték meg. 

Könyve megírása előtt hónapokat töltött Otsjanepben, ahol nemcsak hallotta, ahogy az asmat férfiak a Rockefellerről szóló gyilkosságról beszélnek, de látta is, hogy egy helyi férfi eljátssza, amint valakit leszúrnak lándzsával, és levágják a fejét. 

Tolmácsa elmesélte, hogy a faluban köztudott tény a férfi halála, amiről azonban a félelem miatt senki nem akar beszélni. Az újságíró szerint Rockefeller meggyilkolása megtorlás volt. Évekkel korábban ugyanis két asmat település, Otsjanep és Omadesep lakói harcba keveredtek, a holland kormány katonái pedig, miközben a harcoknak fegyverrel vetettek véget, több vezért lelőttek. 

Az asmat törzs hitvilága a komplex, rituális erőszakon alapult: legyőzött ellenségeiket lefejezték és elfogyasztották, szertartásaik pedig vérrel, vizelettel és különféle szexuális rítusokkal fonódtak össze. „Kannibálok voltak. De nem azért öltek meg valakit, és ették meg, mert éhesek voltak. Összetett szertartási és szakrális okokból öltek” – véli a National Geographic újságírója.

„Azt kell megérteni, hogy az asmatok folyamatosan harcoltak egymással. És olyan világban éltek, ahol az egyik halálhoz egy másikra volt szükség, hogy a világ egyensúlya helyre billenjen. Az egyik halált ki kellett egyenlíteni egy másikkal” – teszi hozzá Carl Hoffman, aki ráadásul azt is állítja, hogy a holland kormány és az egyház eltemette azokat a dokumentumokat, amelyek Rockefeller halálát bizonyítják. „A dokumentumokban az áll: »Ne szóljatok erről Nelson Rockefellernek. Ne mondj semmit«.”

Rockefeller-teóriák

A hivatalos verzió szerint Michael Rockefeller halálát fulladás okozta, de az évek során számos más elmélet is felvetődött. Egyes feltételezések szerint Rockefeller nem halt meg azonnal, hanem az asmatok fogságába került, és egy ideig közöttük élt. Ezt a teóriát olyan beszámolók támasztják alá, amelyek szerint később fehér bőrű férfit láttak a törzs területén. 

A találgatásokat tovább erősítette egy, a National Geographic által nagyjából tíz évvel az eltűnése után forgatott dokumentumfilm, amelyen egy csapat meztelen asmat férfi között egy fehér bőrű evezős is feltűnik. Sokan úgy vélik, hogy ez a férfi Michael Rockefeller lehetett.

Egy másik, kevésbé valószínű, de izgalmas elmélet szerint Rockefeller szándékosan tűnt el, hogy új életet kezdhessen egy távoli szigeten vagy a dzsungelben.

„Úgy gondolom, hogy Michael rövid élete óriási jelentőséggel bírt barátai és családja számára, de sok más ember számára is. Az írásai, gyönyörű fotói és csodálatos művészeti gyűjteménye az asmat nép iránti tiszteletről árulkodnak – ez sokkal jelentősebb, mint a kannibalizmus gondolata. Ez az ő öröksége” – mondta róla testvére, Mary Rockefeller Morgan.