„Miben szenvedünk hiányt?”

–  Milyen adventi üzenete van a ma emberének? Hogyan készüljünk az ünnepre?

–  Azon gondolkodom, hogy ha Jézus Krisztus tudott nyugodtan vacsorázni a Szent Családdal, iskolába járni, tanulni, fűrészelni, akkor nekünk miért kéne idegeskednünk, kapkodnunk. A Mennyei Atyának gondja van ránk, úgyhogy időnként nyugodtan nézzük az ég madarait, a virágokat.

Azt gondolom, hogy a jézusi békének, nyugalomnak kellene a mi szívünkben is kiáradnia.

Ha valamit kívánhatok, hát éppen ezt, hogy a jézusi derű, nyugalom töltse be mindannyiunk szívét.

Böjte Csaba könyvét dedikálja - Kép: Páczai Tamás

–  Hogyan élik meg az Ön gyermekotthonaiban a karácsonyt azok a gyerekek, akiknek nincs kihez hazamenni az ünnepek idejére?

–  Néha kicsit rosszul, de próbálom csavargatni az orrukat meg a fülüket, kacagni és tenni azért, hogy valahogy elteljen. Azt gondolom, hogy a humor nagyon sok nehézségen átsegít bennünket. Próbálunk nekik mindent megadni, amire szükségük lehet.

–  Milyen tanácsot adna a következő évre?

–  Mindenki merje kimondani a maga kérését. Ha valakinek az a problémája, hogy túl izgága, túl kapkodó, akkor ezt kell kérni: „Uram, adj nyugalmat, derűt, békét!” Mindenki vizsgálja meg alázattal, hogy miben szenved hiányt, aztán üljön le és fogalmazza meg:

„Uram, azt ígérted, bármit kérünk a Te nevedben, megadod nekünk, hát akkor én nagy-nagy alázattal ezt kérem Tőled!”

–  Önnek és munkatársainak köszönhetően ma már rengeteg gyerek nevelkedik Déván vagy valamely más település gyermekotthonában. Milyen további tervei vannak a Dévai Szent Ferenc Alapítvánnyal?

–  Ahogy mondani szoktam, azért imádkozom, hogy legyen konkurenciám.

Hogy hasonló házakat nyissanak kedves fiatal nők és férfiak. Mert jó dolog egy kiscicát megsimogatni, de nagy butaság lenne odahordani az összes cicát egy emberhez, hogy simogatgassa. Mindenki vállaljon szeretettel gyereket!